Riverdale: Egy új kezdet ff

8. Rész

Szerencsére ma nem lesz suli szóval elég sokáig aludtam.
Amikor felkeltem egy laza nadrágot és pólót meg persze fehér neműek vettem fel.
Egy laza kontyba felkötöttem a hajam és le mentem.
Senki nem volt itthon. Liam hagyott egy üzenetet, hogy van egy kis dolga azt elintézi.
Rá néztem az órára és láttam, hogy 12:00-t mutat.
Elég dolog aludtam ezek szerint. Meg reggelizett vagyis ebédeltem majd leültem a nappaliba.
Aztán csak néztem ki a fejemből, mert nem tudtam mit csinalhatnék.
Fél óra elteltével még mindig ott ülök és nézek ki a fejemből, az unalmamat a csengő zavarja meg.
Fel álltam és ki mentem megnézni ki csenget, majd ajtót nyitottam.
-Szia. Liam nincs itthon de én baromira unatkozom szóval...- mutatom, hogy jöjjön be.
- Őőő...- néz rám furcsán.
- Ha meg gondoltad magad, hogy be jossz majd tedd be az ajtót.- mondom majd be mentem.
Be mentem és ő is be jött utánam.
Be mentem a konyhába.
- Kérsz valamit? -nézek rá.
- Egy pohár vizet?
- Ezt kérdezed vagy mondod?
- Mondom?
- Mért kérdezel minden mondatot? -kérdem fel vont szemöldökkel.
- Mért kell vissza kérdezned mindig?
- Mert ilyen vagyok. Esetleg kávét?
- Nem, köszi. Ilyenkor már nem iszok kávét.
- Még csak dél van.
- Igen, de nem iszok kávét.
- Ohh értem.
Majd aztán meki víz helyett egy pohár colat.
- Hogy-hogy be hívtál?
- Unatkozok itthon. Egyedül vagyok nem tudom mit csinaljak. Szóval, ha már itt vagy nem kell felhívnom teged, hogy gyere át házit írni. - le hoztam a cuccomat és fél óra alatt végeztünk a házi többi részével.
- Ugye, hogy nem is vagyok olyan szörnyű.
- Ez ha viccnek szántad akkor nálam hatástalan.
Ülök fel a konyhaszekrényre.
- Nem viccnek szántam. Csak tudnám, hogy miért nem kedvelsz.
- Nem arról van szó, hogy nem kedvellek.
- Hát akkor miről?
- Egy arrogáns segfej vagy.
- Nem is vagyok segfej. Helyesnek helyes vagyok nem? Ezt tagadhatnám de igaz.- érte kijelentésre meg forgattam a szemem. Ő elem állt és mellem támasztotta a kezet így már csak pár centire voltunk egymástól.
- Ez nálam hatás talan. - harapom be az alsó ajkam.
- Én is harapnám.- erre csak arrébb löktem vagyis akartam.
- Mit?- nem figyeltem, hogy mit kérdezek. Csak a szám beszélt és nem az agyamra hallgatott.
Elmerengtem gyönyörű kék szemében és észre se vettem, hogy ő közeledik felém, majd amikor az ajkaink között már csak egy leheletnyi volt valaki hirtelen be rontott a házba , Dylan meg arrébb ment.
- Li te vagy az?- szállok le a szekrényről.
- Igen, én. Itt van Dylan?
- Igen, itt vagyok.- megy ki a konyhából.
- Nézzünk meg egy filmet.
- Hát jó.
Elkezdtünk nézni egy filmet amire amúgy nem figyeltünk. Én kerültem középre és Dylan a kezemet végig simitotta úgy , hogy Liam ne vegye észre. Én erre rá néztem majd ő is rám.
Vissza néztem a filmre és ő meg meg fogta a kezemet.

- Na ez a film szar volt.-ül fel Liam Dylan meg elengedi a kezemet.
- Ja, szerintem is.
- Ti akartátok ezt nézni. Mi is volt a címe?
- Azt hiszem Boldogító igen vagy nem.- mondja Liam.
- Hát Li nem tudom mióta nézel ilyen filmeket. - ülök fel.
- Hát ööö...
- Azóta, hogy szakítottak vele.
- Kuss Dy.- csapja meg egy párnával.
Dylan meg vissza csapja mielőtt én bele keverednék fel állok és így nézem őket.
- Rosszabak vagytok mint a gyerekek.
- Mit mondtál? - néz rám Dylan.
- Rosszabbak vagytok mint a gyerekek.
- Arra gondolsz amire én?- néznek egymásra Liammel.
- Igen.
- Mire gondoltok?
- Majd meglátod.- fut oda hozzam Dylan, Liam meg csak nevet majd a medence felé visz. Amint oda értünk bele dobott.
- Nem tudok úszni.- kiabálok majd a mosoly le fagy az arcáról és be ugrik utánam. Amint be ugrott utánam le nyomtam a fejet a víz alá. Liam ki csattog és azt mondja.
- Meg szívatott, hogy nem tud úszni?
- Igen. Mondhatni. -mászok ki a vízből.
- Mégis hova mész?- húz vissza a vízbe.
- Ki szállni és meg száritkozni.
Majd meg csörren a telefonom.
- Ki kell szalonon csörög a telefonom. - majd el enged és ki szállok. Fel vettem .- Igen?
- Mikor tudunk talakozni? - kérdi apa.
- Mért akarnék én veled találkozni?
- Mert van egy ajándékom neked.
- Hol?- megyek arrébb.
- Ott ahol dolgozol ott jó?
- Mikor?
- Ma, három körül.
- Jól van. Ott leszek.
Majd le tette köszönés nélkül.
- Minden oke?- jön oda Liam.
- Persze, minden a legnagyobb rendben. De nekem most el kell mennem. Majd jövök.
- Hova mész?
- Fel a szobába. - majd be mentem és megszárítottam a hajam majd vissza le mentem.
Kettő óra van, ha most elindulok még oda érek a Pop,s-ba.
- Jessi hova mész?- húz vissza Liam.
- Csak Jackel találkozom és megbeszéljük a beosztásomat.
- Jól van.
- A kocsidat oda tudod adni? Előbb oda érek.
- Na és ha...
- Nem fog rendőr lenni.
- Biztos?
- Igen tuti.
- Akkor tessék.
- Köszönöm.- majd elvenném tőle a kulcsot de elhúzza.
- De...
- Na kezdődik.- mondom majd rá nézek.
- Ha a kicsikémnek valami baja lesz akkor...
- Igen, tudom...megölsz vagy ami a legrosszabb...nem adod oda többet a kocsit.
- Igen.
Elindultam majd amikor oda értem be mentem a Pop's-ba.
Amire oda értem apa már ott várt.
- Mit szeretnél? - ülök le mellé.
- Ezt oda adni.- teszi le a jogsimat elém.
- Ennyi?
- Meg még annyi, hogy ne higyj anyádnak el semmit. Remélem lesz annyi benne, hogy elmondja az igazat.
- Milyen igazat? Miről beszélsz?
- Majd meg tudod. -áll fel.
- De most mondd el hallod..- húzom vissza.
- Nem én vagyok az apád. - itt rá néztem és csak meglepetten néztem. A könnyeim elkezdtek folyni.
- Ezt most csak azért mondod mert...
- Nem, tegnap az anyád megkeresett és azt mondta nem én vagyok az apád.
- Akkor ha nem te vagy az apám akkor ki? - de erre már nem válaszolt hanem el ment.
Nem akartam el hinni amit mondott, ki rohantam a Pop's-ból és a kocsiba ültem be.
A könnyeim csak még jobban sírni kezdtem.
Majd elindultam ki fordultam a parkolóból és csak mentem. Haza akartam menni...de mit mondtam volna Liamnek?
Faggatna, hogy mi történt. Mégis mit mondtam volna? Bocs de nem vagyok a rendes testvéred?
Nem figyeltem az útra, egyre nehezebben tudtam figyelni.
Majd hirtelen valami a motor háztetőn csapódott és én meg a fejemet a kormányba vertem.
Egy éles sípolás ütötte meg a fülem. De rájöttem, hogy ez a fülem, a fulem sipol és faj a fejem, talán meg vérzik is.
Kiszálltam a kocsiból megnézni, hogy mi történt és akkor vettem észre, hogy egy srác a kocsi előtt fekszik.
Oda siettem hozzá és amikor meg fordítottam még jobban sírni kezdtem.
- Dylan... Dylan kérlek kell fel. - nehezen de kinyitja a szemét. - Ne aludj el. Gyere elviszlek a korhazba.
- Ne...- mondja gyengén.
- De muszáj mert bármi bajod lehet.
- Nem. Vigyék...Liamhez. Ő tudni fogja....hogy mit tegyünk. - mondja levegőért kapkodva. - Vigyél Liamhez.
- Jó.- majd fel segítettem kinyitottam a hátsó ajtót és beültettem. Lefeküdt mert ülni nem nagyon volt ereje. - Dylan én úgy sajnálom.-de mire hatra néztem addigra nem volt magánál.
Haza vezettem gyorsan és be jártam az udvarba a kapu be csukodott és szóltam Liamnek.
Ki jött majd segített be vinni. Valakit hívott miután az ágyamra rakta és a férfi pedig pár perc után ki is ért. Egy fél órát lehetett bent nála a doki talán, majd ki jött.
- Mindne rendben?
- Igen, nincs élet veszéjben.... Pár bordája repedt meg. Bekötöttem neki, de minden rendben van. A fején a vér az elállt.
Igazából magammal nem foglalkoztam a hajam pont takarta a fejemet ahol vérzett szóval szerencsére Liam nem vette észre.
- De Liam, ha ezt valaki...
- Nem tudja meg senki. Nyugodj meg.
- Rendben. Sziasztok.
- Szia.- köszön Liam én pedig be akartam menni a szobába. De nem enged be.-Mi történt?
- Majd később el mondom. Engedj be.- nézek rá könnyes szemmel.
- Mit tettél?
- Majd elmondom esküszöm csak kérlek had menjek be m, hogy tudjam jól van.
- Menj.- engedi el a kilincset majd be mentem. Leültem mellé a székre.
Dylan még aludt, nagyon sajnálom amit tettem vele.
- Jajj Dylan tudom, hogy most nem hallasz de én nagyon sajnálom. Nem akartalak elütni.
- Mindenkinek ezt mondod?
- Dylan?- nézek rá.-Jól vagy?
- Persze, nyugi jól vagyok.
- Hál istennek. -nyugszom meg.
- De azért nyugtass meg, hogy nem azért ütöttél el mert utálsz.
- Nem azért. Sajnálom.
- Akkor?
- Nem láttam az utat...és...
- De...-jön be Liam.
- Mi történt? - néz rám Liam.
- Találkoztam apával vagyis akkor meg azt hittem, hogy vele...vissza adta a jogosítványomat és mondta, hogy anya hazudik nekünk. Vagyis nekem...- gyűlik könny a szemembe.
- Ezt mire értette?
- Aztán meg kérdeztem, hogy mire gondol és azt mondta, hogy nem az ő lánya vagyok.
- Mi?- néz rám Liam.
- Azután be ültem az autóba és elindultam először nem akartam haza jönni, de aztán sírtam és a sírástól nem láttam az utat és valakit elütöttem, a motorháztetőn csapódott és én meg...kiszálltam a kocsiból és...oda mentem és láttam, hogy Dylan az aztán kórházba akartam vinni de mondta, hogy vigyem Liamhez.- Liam nem mondott semmit csak ki ment és mielőtt kiment bele vágott a falba. - Liam most meg hova mész?- nem válaszolt csak ment és mire én ki értem addigra ő az autóval ment el. Vissza mentem Dylanhez és leültem mellé vissza.
Aztán csak ültem és néztem nem tudtam mi legyen, vagy hogy mit mondhatnék.
- Mindne rendben?- kérdi Dylan.
- Azt hiszen igen.
- Milyen ott a fejed?
- Hmm?
- Ott piros, ugye az nem vér?
- Nem dehogy is.
- Mi történt amikor rá csapódtam a kocsira?
- Már elmondtam.
- Meg gondolom le fejelted a kormányt.
- Igen. - ül fel.
Elforditja a fejem el húzza a hajam onnan és hozzá nyúl a sebhez.
Halkan felszisszenek, majd elengedi.
- Adj valamit...- adok neki egy papír zsepit.- Hát ez nem lesz elég. - áll fel.
- Te nem állhatsz fel Dylan.
- Dehogy is nem.
- Dylan tényleg feküdj vissza.
- Miért aggódsz ennyire értem?
- Mert...
- Mert?
- Nem tudom.
- Hát jó. Na mutasd a fejed.-ül le velem szembe. Jodot tesz egy vattára és a fejemhez teszi. Itt is felszisszentem.
- Miért kedvelsz engem?
- Mi?
- Jól hallottad.
- Az igazat akarod hallani?
- Igen.
- Liam még annak idején pár éve mutatott rólad egy fotót.
- És?
- Már akkor megtetszettel nekem. Nagyon is. Most, hogy ide költöztetek mi meg sulit váltottunk vagyis én tok jól jött ki mert a te osztályokba kerültem be...
Meg fogja a vállamat és ahogy egymással szemben állunk ő neki tol az ajtónak és meg fogja a nyakam majd csókol.