Riverdale: Egy új kezdet ff

6. Rész

- Hé, Jack ezt fel tudnád tenni oda én nem érem fel.
- Persze.- furcsa volt mert nem Jack hangja volt. Meg fordultam és ahogy Dylan tette fel a dobozt úgy én meg előtte álltam meg, ledermedve.
- Dylan te ide nem jöhet az be. Menj ki!
- Miért ne jöhetnék be?
- Mert ide csak a DOLGOZOK jöhetnek be. Amúgy is mit keresel te itt?
- Téged...- éreztem, hogy el vörösödik az arcom ő pedi elmosolyodott...nagyot nyeltem és...
Nagyot nyeltem és megijedtem...
- Félsz tőlem?
- Miért tenném? - nyelek ismét nagyot.
- Ezt neked kéne tudnod.
Arrébb léptem és elindultam ki, de vissza húzott meg mielőtt kinyitottam volna az ajtót.
- Dylan engedj el.
- Mégis miért?
- Mert még csak nem is ismerlek, szóval hagyj békén vagy sikítok és ide jön Liam.
- Hangszigetelt a hely.
- Mi? Ezt meg honnan....- szakít félbe.
- Az apámé a hely.
- A te apad Fred?
- Nem. Az én apám Jackson Mood. De ez a hely az övé.
- Engedj ki. - húz közelebb magához.
Szerencsémre Jack be jött.
- Te meg mit keresel itt?
- Én csak a...
- Csak dolgozok jöhetnek ide be.
- Én csak a mosdók kerestem.
- Hát az nagyon nem erre van. Szóval menj ki.- majd Nagy nehezen ki ment.
Meg fogtam a mellkasom és le ültem a székre.
- Jess minden oke?
- Persze.
- Menj öltözz át. Menj haza pihenni.
- Rendben.
- Holnap is várunk.
- Mire jöjjek?
- Amire ma.
Majd ki mentem és átöltöztem.
Amire ki értem vissza Liamhez már Dylan nem volt ott.
Haza mentünk elmentem le fürdeni és le feküdtem.
Megijedtem egy kicsit Dylantől és ahogy lehet én kerülni fogom az biztos.
Liam mesélt róla egy kicsit.
Már nagyon régóta ismerik egymást. Osztálytársak is voltak.
Ami érdekes mert én vagyok 17 vagyis 18 leszek pár nap múlva, Liam pedig 22 éves. Érdekes egy 22 eves srác jár az osztályunkba. Hányszor bukhatott meg?
Vagy hányszor rúghatták ki a suliból?
Még talán az a baj, hogy egy kicsit vonzódom is hozzá mélyen legbelül.
Az lehetetlen vagy nem?
Már nem igazán tudom.
Le feküdtem és perceken belül el is aludtam.
Az éjszaka igazából egész jól eltelt ha mondhatni így.
Reggel fel keltem korábban és elmentem futni. Még épp időbe keltem fel, mert a bátyám is pont akkor ment futni amikor én.
Amikor futunk igazából nem szólunk egymáshoz. Fülhallgató a fülünkbe és úgy futunk.
Érdekes módon ez a Dylan gyerek mindenhol megjelenik most Liamet állította meg. Én ott hagytak oket had beszélgessenek.
Amint haza értem fel mentem a szobámba és elmentem lezuhanyozni. Majd fogat mostam, egy alap sminket tettem fel és felöltöztem.

Suliba ismét Liam vitt majd be mentem és leültem a padba. Csak rajzolgattam a füzetembe és nem figyeltem semmire.
Arra kaptam fel a fejem, hogy valaki elém könyököl.
- Mit akarsz?- nézek rá.
- Csak beszélni a tegnapról.
- Én nem akarok beszélni a tegnapról.
- Én viszont igen, Liam kis húga vagy és...
- Az hogy a bátyámmal jóba vagy az nem azt jelenti, hogy velem is jóba kell lenned.
- De én viszont szeretnék veled is jóba lenni.
- Én meg nem akarom, hogy jóba légy velem!
- Képzeld el Jessi...- jön be Rony. - Bocsi megzavartam valamit?-néz ránk.
- Nem, Dylan épp a helyére akart menni.
- Ja, már megyek is. Szia Rony.
- Szia Dylan. - megy el Dylan én meg a kezemet az asztalra teszem és rá fekszek.- Minden oke?
- Nem.
- Mi történt?
- Mindegy. Mesélj mi történt?
- Archi és én el megyünk New Yorkba a hétvégén.
- Na az tök jó.
- Most te jössz! Honnan ismeritek egymást?
- Hát öhm ugye Dylan és a bátyám osztálytársak voltak és ....
- Hány éves a bátyád?
- 22...
- Hányszor bukhatott?
- Nem tudom. Na szóval és tegnap este még vissza jött a Pop's- ba , épp pakoltam a dobozokat Jack pedig ki ment és ő meg bejött...
- Mi történt a raktárba?
- Semmi! Tényleg semmi! De ha Jack nem jön be akkor...
- Uhh inkább ne mondd tovább. Na és most mit akart?
- A tegnapot megbeszélni.
Rony olyan más mint a többi lány.
- Jó reggelt Hölgyek, Urak.
- Jó reggelt.- köszön mindenki egymás után.
- Van egy jó és egy rossz hírem.
- Kezdje a rosszal.
- Lesz egy otthoni házi feladatjuk. Amit kötelező meg csinálni vagy dupla egyet kapnak.
- Akkor mi a jó hír? -kérdi meg Dylan.
- A jó hír pedig, hogy ezen az órán pad társ csere lesz.
- Mi?- nézünk Ronyval a tanárra.
- Igen. Sajnálom Hölgyeim. - vesz elő egy zacskót amibe fehér cetlik vannak. -Ebből minden lány húzzon ki egy fiú nevet. Mrs. Lodge.- húz ki Rony egy nevet. - Nézze meg ki az.
- Archi Andrews.
- Mrs. Payne? - húzok ki én is egy nevet . -Kit húzott??
Megnéztem a papírt és szorítottam, hogy ne Dylan legyen az.
- Mrs. Payne nézze meg kit húzott. - meg néztem a papírt.
- Dylan Mood. - rápillantottam Dylanre akin egy ravasz mosoly jelent meg.
Mindenki húzott és a tanár mindenkit a szomszédja mellé ültetett, Rony ült el mellőlem és mellem ült Dylan.
,,Szerencsémre'' biosz óta heti háromszor van.
Szóval heti három alkalommal kell elviselnem sőt egy nap dupla óra egymás után. Remék!
- Szóval bárhogy akarsz elkerülni nem fog sikerülni. - fordul felém elégedett mosollyal.
- Tudod mit én nem...
- Szóval a következő pedig az lesz...- kezd bele a tanár.- Hogy közös házi feladatot kapnak. Együtt kell meg csinálniuk. Ezen múlik a félévi jegyük.
- Ohh remek. Ez csúcs de tényleg.- mondom hangosan.
- Valami probléma van Mrs. Payne.
- Ohh dehogy is. Minden príma.
- Na ezt akartam hallani. Egy hetük van a házi feladat elkészítésre.
- Egy hét?- akad ki mindenki.
- Igen egy hét!! Fel írok pár feladatot azok közül kell választani. Viszont egy feladat az nagyon fontos az mindnekinek kötelező. A másikat megismerni és le írni minden jó és rossz tulajdonságát. - fel irt meg pár feladatot amit le fény képeztünk és ki is csengettek.
Felkapták a cuccom és siettem ki a teremből.
Siettem ki az ajtón nehogy valaki utol érjen. Le ültem egy padra és csak el bambultam.
- Miért lógatod az orrod?
- Már megint te?!
- Nem foglak békén hagyni tudsz róla?
- Pedig nem ártana! Ne kövess! - indulok el de vissza húz ismét. - Mit akarsz?
- Csak a házit megbeszélni. Nálad vagy nálam csináljuk?
- Én veled nem csinálok semmit!!!
- De hát azt mondta a tanár, hogy...
- Nem érdekel, hogy mit mondott, veled nem csinálok semmit.
- Félsz tőlem?
- Nem félek tőled.
- Miért tennem?
- Mert nagyon úgy látszik.
- Dylan!- hallom meg Cheryl hangját. -Mit akarsz ettől a csajtól azt hittem engem szeretsz.
- Na látod menj Cherylhez vagy vele engem meg hagyj békén! Elegem van abból, hogy állandóan követsz vagy épp mást csinálsz! Hagyj békén! Érted?
- Jajj ugyan ne keresd már magad tuti te is ugyan annyira oda vagy érte mint bármelyik másik csaj.
- Hát Cheryl tévedsz, mert egyáltalán nem. Örülnek neki ha nem ő lenne a padtársam vagy épp nem vele kene megcsinalni a házit! Az hogy neked be jön vagy a több csajnak az nem azt jelenti, hogy nekem is.
- De..- mond ennyit és rá néztem még Dylanre majd elmentem onnan.
Alig vártam, hogy vége legyen ennek az egész napnak és haza mehessek.
Jack végül felhívott, hogy ma nem kell be mennem dolgozni, mert más fog dolgozni helyettem.
Ennek igazából egy kicsit örültem is. Így legalább haza mehetek és ki pihenhetnem a mai nap fáradalmait.
Haza értem és fel mentem a szobámba.
Kapcsoltam egy zenét és neki álltam énekelni bár hangon nincs de azért énekelni szeretek.
Észre vettem, hogy valaki néz megfordultam és Liammel találtam szembe magam.
- Te mióta állsz ott?
- Már egy ideje.
- Mit szeretnél?
- Nincs is rossz hangod.
- Szóval miért jöttél a szobámba?
- Mer van itt valaki aki azt mondta, hogy házit kell irnotok.
- Nem kell!
- De igen kell.- jön be Dylan is.
- Majd egy hét múlva kell le adni.
- Minél előbb neki álltok annál előbb lesz vége.- mondja Liam.
- Hát jó. De akkor lent a konyhába ahol te is ott vagy.
- Oké. Nekem jó. - mondja Dylan.
Össze pakoltam a cuccom és le vittem őket, majd leültünk és neki álltunk.
Liam olyan fél óra elteltével be nyögte, hogy neki elkell most mennie. Szóval ketten maradtunk.
- Miért nem akarsz velem kettesben maradni?
- Mert a bátyám haverja vagy.
- A bátyád haverjaival nem is állsz szóba?
- Természetesen de.
- Akkor?
- De te olyan bunkó voltál tegnap és azért nem akarok szoba állni veled.
- Nem...- kezd bele de szerintem ő maga is össze zavarodik.- Mármint Liam a legjobb haverom szinte már testvérem, nem fogok kikezdeni az egyetlen kicsi hugicájával, inkább vigyázok rá mint, hogy ki kezdjek vele. A tegnapig sajnálom nem tudom mi ütött belém.
- Ez egy... - szakít félbe.
- Ne szakítás félbe.
- Jól van.
- Egyszerűen csak gyönyörű vagy és...nem is tudom szavakkal leírni. Na mindegy a lényeg , hogy nagyon sajnálom a tegnapot. Lehet, hogy azért volt mert be voltam állva.
- A drog az ártalmas.
- Igen tudom.
- Akkor miért szivod.
- Az anyám meg halt két éve. Nagyon rossz, hogy nincs velem egyszerűen én...
- Nem tudod mit kezdj ugye?
- Igen. Nem tudom mit tegyek, hogy ne fájjon annyira az, hogy nincs velem anya. Nagyon hiányzik nekem.- lábad könnybe a a szemed.
- Én ezt át értem, apa sincs velünk. New Yorkban egyedül voltam egy akkora házba mint ez. Jó nem kicsit kisebb volt. Se anya se apa nem volt velem. Liam se és Will se. Suliba nem járhattak mert Liam Payne a bátyám.
- Ez szomorú.
- De a drogos vissza terve.
- Az nem jó dolog, karos és meg is hallgatsz tőle.
- Igen tudom.
- Miért vagy ennyire...
- Cuki? Jóképű?
- Makacs...
- Hát egy csaj sem volt velem még ilyen az tuti.
- Arrogáns vagy. Meg egoista.
- De csak a tiéd.- kacsint rám.
- Na már megint kezded.
Merre nem mondott semmit csak folytattuk a házit. Félig el készültünk vele majd Liam is megérkezett.
- Li hoztál valami vacsit?-kérdem.
- Igen. Hoztam lasagnet.
- Király már éhes voltam.- mondja Dylan.
Meg melegítettük és enni kezdtünk.
Mire csengettek és kimentem ki nyitni az ajtót és hát eléggé meglepődtem amikor megláttam az ajtóba...