Riverdale: Egy új kezdet ff

16. Rész

Dylannel a papírokat meg mutattuk egymásnak vagyis én meg csak a Stanfordot.
- Ez fantasztikus téged is fel vettek.
- Igen, de mégsem. - mutatom meg neki a másik papírt.
- Melyiket választod? - iszik bele a pezsgőbe.
- Nem tudom. Ugyanis anya azt akarja, hogy a Stanfordra menjek, John meg, hogy a Harvardra. De veled meg megbeszéltük, hogy egy egyetemre megyünk és nem akarok csalódást okozni senkinek.
- Szarj le mindenkit... Baba... Oda menj ahova te szeretnél. - hajtja fel a fejemet, hogy a szemébe nézzek. - a te életed.... Te alakitod nem én nem anyukád sem John.
- De nem tudom mit akarok.
- De a szíved az tudja. - ad egy puszit a számra.
- Azt hittem meg haragszol.
- Nem. Ilyenért nem.... De ha nekem is azt mondod hogy csicska mint Liamnek akkor talán.
- Mint a pletykás vén asszonyok. De ha meg bantasz akkor mondok neked olyat amit Liamnek.
- Ő mondta el. - nevet. - nézd mit hoztam. - vesz elő egy szál fehér rózsát a kosárból.
- Köszönöm.- mosolyodok el.
- Ez az első.
- Mármint mi?
- Ez az első rózsa tőlem.
- Miért? Lesz több is?
- De még mennyi.
- Nem is tudom, hogy köszönhetném meg.
- Kérek szépen egy csókot.
- Azt tudom még teljesíteni.
- Úgyis csokis a szád. Milyen volt az eper?
- Nagyon finom volt. Köszönöm.
- Nincs mit.- csókol meg.
- Na és mi lesz azzal, hogy majd az esküvőn? -szivatom.
- Azt csak Liamnek kell mondani.
- Pedig olyan komolyan mondtad.- nevetek.
- Lehet... - nevet ő is. - de el csábitasz.
- Meg se szolaltam.-ülök az ölébe és megcsokolom a g pontját.
- Szia édes.
- Szia mézes.
- Mézes? Huuu...
- Mi az?
- Semmi. Még bírom...- csókolom tovább majd ahogy ő meg csókol engem a csokunk végén meg harapja az alsó ajkam.
- Au..- és bosszúból fel akarok róla kelni de a csipőmnél fogva vissza húz.
- Ne...- fordítja maga felé a fejem.
- Miért is?
- Öhm...mi lenne ha át vinnélek a hálóba?
- Ezt miért kérded meg ha úgyis meg teszed?
- Miért te nem akarsz velem jönni?
- Veled? - bólint egyet.- Bárhova.
- Akkor jó.- emel fel.- szeretlek.- a kezemet a nyaka köré rakom.
- Én is szeretlek téged.
Be vitt az ágyra és az ágyra tett. Ő fölém kerekedett és a szoknyám alatt végig simitotta a combomat és bele markolt.
- Szeretem amikor szoknyában vagy.
- Ki hitte volna. - nevetek.
- De tényleg. A kivágott felsőket is szeretem de az szerencsére ritkán van rajtad.
- Szerencsére?
- Igen, mert nem láthatja senki a dekoltázsod.
- Akkor nagyon rövid nadrágot veszek majd fel.
- Akkor sokszor csinálom majd ezt. -markol bele a fenekembe.
- Ez nem volt szép.
- Mért is? Hmm és ez? - csusztatja vissza a kezét és ezúttal a combomba markol bele.
- Mert ez faj. Na és ha én véletlenül megrendítem a lábam és rossz helyre megy?
- Akkor legalább egy ideig nem áll fel.
- Akkor kipróbáljuk most is?
- Inkább ne.
- Gondoltam.- majd amiért a fenekembe markolt én meg a kis Dylanbe.
- Ohh csak nem te is akarod.
- Na és ha igen?
- Semmi. Ennek örülök.- majd elkezd le öltöztetni és amikor már csak fehér nemű van rajtam azt mondja.- Így nézel ki a legjobban.
- Te meg így.- veszem le róla a felsőjét.
- Nem hiszem.
- Akkor itt a vége és oltozzunk vissza. - szivatom meg. Ahogy mellettem támasztja a kezét én el hajolok onnan.
- Köszi akkor megyek és elintézem magamnak.- áll fel. Fel álltam mellé én is .
- Csak szivatlak.- csókolom meg.
Majd ki csatolja az övet és le tolja a nadrágját. Egy mozulattak kicsatolja a melltartót az és le veszi a bugyimat mind a kettő ruha darabot oldalra hajitja.
Vissza fektet az ágyra és ismét fölém kerekedik. Le veszi magáról is az alsot.
- Na baszki...
- Mi az?
- Nem hoztam valamit ami most nagyon kéne...
- Baszki....
- Meg oldom.- pattan fel és fel veszi az alsojat.- a kocsiban azt hiszen van. Mindjárt jövök.
- Hát jó.
Megy le és körülbelül de percet volt lent majd vissza jött és megcsokolt.
- Minden rendben?
- Aha. - Csókol meg megint. - Siettem. Veled?
- Akkor jó. Hol is hagytuk abba?
- Furcsa vagy mit csináltál.
- Semmit.
- Épp kerestél valamit amit lent hagytál a kocsiba de most még sincs itt a kezedbe?
- A gumi? Itt van. -Veszi ki az alsójából. Erre nem mondtam semmit. Csókol meg.- Mi az elvitte a cica a nyelved?
- Nem.
- Meg van még?
- Meg. Tudod akkor beszélni se tudnék.
- Lehet...-csókol meg szenvedélyesen. Le tolja ismét az alsóját és ki bontja a gumit amit fel görget magára. Végül lassan belém helyezte a férfiasságát, közbe a fülembe suttogja, hogy ,,szeretlek,, végül meg csókol és aztán mellem fekszik.
- Jól vagy?
- Igen.
- Akkor jó kérsz egy kis innit?
- Igen, de hagyd majd én megyek.
- Nem kimegyek én. Rögtön jövök. - csókol meg.
Amikor vissza ér vagyis az ajtóba ér azt kiabálja:
- Van egy kis baj,
- Van egy kis baj. Be tudod csukni a szemed? Ezt nem szabad látnod.
- Mit nem szabad látnom?
- Csak csuka be letszives.
- Jól van.-csukom be a szemem.
- Be csuktad?
- Még a kezemmel is eltakartam.
Majd be jött és éreztem ahogy leült az ágyra, majd valamit az ágyra helyezett.
- Kinyithatod.
- Az ugye nem szülinapi ajándék?
- De talán....Boldog Szülinpot szerelmem.
- Utálom az ajándékokat.
- Ezt nem tudtam.- mondja szomorúan.
- Gyönyörű ez a rózsa.- mosolyodok el.-Na és a dobozba mi van?
- Nyisd csak ki, a tiéd.
- Jól van.
- Mától minden nap kapsz egy szálat valamilyen módon.
- Ne. Nem kell. - majd kinyitom és csak meredek a láncra, mert eszméletlen szép. A láncon a medál egy rózsa volt.
- Valamilyen módon.. Az azt is jelentheti hogy rajzolok neked amit nem tudok de érted meg tanulok, vagy küldök egy rózsa emojit.
- Iszonyatosan cuki vagy. Ez ...nagyon gyönyörű.
- Fel rakjam?
- Igen kérlek.
Majd egy kicsit oldalra ülök és ő pedig a hajamat oldalra rakja a nyakamra ad egy csókot. Majd fel rakja.
- Köszönöm szépen.
- Érted bár mit.- csókol meg. -Pezsgőt?
- Igen, kérek.
Adja oda az egyik poharat.
Iszok bele aztán megcsokol.
- Hmm...Finom...meg a pezsgő is.
- Szóval a pezsi is?
- Igen, az is.
Aztán lefeküdt mellém és elaludtunk.
Reggel arra keltem, hogy valaki hív.
De nem néztem rá, hogy ki az csak fel vettem. Először a fülemhez vettem.
- Boldog születésnapot hugicám. - kiabál bele Liam és akkor vettem észre, hogy ez videó hívás.
- Neked is jó reggelt. Köszönöm. - mondom reggeli rekedtes hangon.
- Tetszik az inges kicsit nem nagy?
- Ohh nem dehogy is.- közbe az éjjel még ki mentem a teraszra és addig fel kaptam Dylan ingjét.
- Aha.- nevet. De még csak most vettem észre, hogy nem is otthon van.
- Te meg hol vagy?
- Öhm... Ja az úgy volt hogy.... Inkább meg mutatom. - majd be megy egy szobába és meg fordítja a kamerát és Kat alszik az ágyon. Majd a Liam megint ki megy. - Egész este beszélgetünk. Mindenről amiről lehet. Majd így ruhába el aludtunk.
- Várj egy kicsit. Kimegyek nehogy Dylan fel ébredjen.
- Oké.
- Szóval azt csináltad amit mondtam?-mondom széles mosollyal.
- Igen. És együtt vagyunk, de nem sietünk ez utal. Habár este csókoloztunk de vissza fogtam magam.
- Nagyon nehéz volt amúgy...
- Mindjárt gondoltam, pasiból vagy te is.
- Na ja...Szép lánc.
- Ugye? - fogom meg a medált és rá nézek.
- Igen. Uhh este rendelünk pizzát és nézünk egy filmet. Amolyan tesosan? Will is haza jön elvileg.
- Úgyse jön haza, de persze.
- De már úton van.
- Ohh értem akkor majd biztos lesz valami más dolga amivel nem lehet velünk.-mondom szomorúan, mert általában minden éven ez van. Hat jön a nagy semmiért aztán el megy valahova mert ,,nem fogok elkérni,,.
- Akkor megverhetem?
- Ahh... Dehogy is. Nem fontos.-kényszerítek magamra egy mosolyt.
- Akkor jó.
- Jó reggelt.- köszön Dylan úgy, hogy megölel.
- Neked is kicsim. - nevet Liam.
- Jó reggelt.- bújok hozzá.
- Mizu Li?- kérdi Dylan.
- Semmi izgi.
- Kibékültek Katel.- mondom.
- Ohh békülő ungi bungi?
- Nem, csak beszélgettünk.
- Ühüm és ezt el is hiszem. - majd oldalba ütöm.
- Dy...
- Ha elhiszed ha nem. Akkor is ez volt.
- Oké. Majd úgy is el meséled.
- Ja.
- De mi le tesszük Li. Aztán majd érkezünk.
- Jól van. Sziasztok.
- Ja és menj el arra a meg beszélésre. Na csá.- teszi le.
- Milyen megbeszélés?
- Egy ügyfél féleséggel. Apa mondta hogy Li is el mehet helyettem mert én ma veled vagyok.
- Értem.
- Hogy aludtál?- csókolja meg a nyakam.
- Kényelmetlen volt az ágy. Te? - fordulok felé.
- Szerintem kényelmes.
- Akkor te voltak kényelmetlen.
- Ja, hogy így állunk?- indul el be.
- Most itt hagysz?
- Igen mert kényelmetlen vagyok.
- Jól van. Akkor én meg arra megyek.- mutatok az utca felé. Dylan inge Bem csak, hogy nagy rám de át is latszik. Melltartót pedig nincs rajtam.
- A.a.
- Miért nem?
- Mert nem.- emel fel menyasszony pózba és a szoba felé visz.
- Tudok ám járni.
- Nem hallom mondtál valamit?
- Akkor ezt se hallod és nem is érzed.- nyalom meg az arcát.
- De, fúj. - dob le az ágyra.
- Most nem állok veled szóba.- mondom ölbe tett kézzel.
- Jó.- fekszik le az ágyra. Én pedig fel ültem, hogy le szállok és fel öltözök. De nem csinál semmit csak a másik irányba el fordul.
- Akkor én most fel öltözök és haza megyek.
- Hozzám beszélsz?
- Nem. - majd felöltöztem Dy ingét magamon hagytam sak egy melltartót vettem fel alá meg a szoknyám az fel vettem. A magassarkúmat is fel húztam és elindultam le. De az ajtó sajnos zárva volt.
Tudtam, hogy amire vissza érek Dylan fél álomban lesz. Ezért vittem magammal egy pohár vizet.
- Dylan...- nem mozdul meg nem csinált semmit ezért az arcára egy nagyon kicsi vizet öntöttem. De ő csak a másik oldalra fordult át. Rá feküdtem és bár nem mintha olyan nehéz lennék de az egész test súlyomat rá helyezem. - Ugye nem akarsz aludni?
- De.
- De ne aludj.
- Miért is?
- Mert akkor unatkozni fogok.
- De gonosz vagy velem. Le öntöttél meg minden. - mondja szomorúan.
- Te meg az ágyra dobtál.- ülök a csípőjére.
- Mert még nyaltad az arcom, meg azt mondtad hogy kényelmetlen vagyok, fel öltöztél, el akartál menni le öntöttél vízzel. Soroljam még?
- Azért akartam haza menni mert be durcáztál.- erre csak megrántja a vállát. - Hát jó. - kelek fel, hogy le szállok róla. De ő egy mozdulattal maga alá ránt és le fogja a kezemet.
- Nagyon rossz vagy...- csokolja meg a nyakamat majd bele harap és neki állja szívni.
- Én vagyok a rossz? Ez fáj.
- Nem baj. Ez jár ha rossz vagy.
- Nem vagyok rossz.
- De az vagy.
- Az te vagy.
- Fejezd be vagy folytatom. - gondol a szívásra.
- Nem, mert akkor nem fogok hozzad szólni.
- Igen?
- Igen!- jelentem ki. Majd meg csörren a telefonja és csak annyit látok, hogy egy szőke hajú csaj hívja.
- Ezt fel kell bennem.- majd fel veszi.- Szia szépségem. - talán egy kicsit erre a kijelentésére féltékeny lettem. Ahogy fel ült felőlem úgy én le szálltam az ágyról és kő mentem a konyhába egy pohár vízért. Pár perc telt el és ki jött utánam Dylan.- Nézd ő a gyönyörű barátnőm.- fordítja felém a kamerát és akkor látom, hogy egy öt éves körüli kislánnyal beszél.
- Ohh...Szia.- mondom elmosolyodva.
- Szia, van slimeom.
- Igen látom.
- Ő a kis húgom Penelope.
- Szép neved van.
- Ma megyek táborba.
- Én is mehetek veled?
- Dylannel jobb lenne menni.
- Akkor őt vidd magaddal.
- Nem is szeret téged.
- Szerintem sem.- mondja Dylan.
- Igaz nem szeretem.- nézek le először aztán a Dylan szemébe.- Imádom.
- El akarást tőle menni.
- Nem, dehogy is.
- Pene gyere köszönj el most már mennünk kell.
- Sziasztok.
- Szia
- Csáó.
- Szia szépségem szeretlek.
- Én is. - majd ki nyomják.
- Na én vissza megyek. Csak látni akartak téged.
- Na szép akkor legalább vigyel haza ha a mai nap aludni akarsz.
- Aludj velem vagy nézzünk tv-t vagy csókolozzunk.
- Mind is tv.
- De van laptop. Jössz?
- Igen.- majd meg néztük a filmet.
Dylan pár óra elteltével haza vitt, majd fel öltöztetett vagyis adott egy ruhát, hogy mit vegyek fel:

Majd be kötötte a szememet és elindultunk.
Amikor oda értünk akkor se vette le a kötést.
- Dylan nem látok semmit. Ez így nem jó.
- Miért ne lenne jó?
- Nem látok semmit és el fogok esni vagy neki vezetsz valaminek.
Majd a Dylan fel vesz.
- Így jó?
- Továbbra is utálom a meglepetes.
Majd be mentünk és Dylan le vette a kötést.
Majd a kinyitottam a szemem. 
- Miért van itt ilyen sötét?
- Kapcsold fel a villanyt.
Majd felkapcsolom a villanyt és mindenki azt kiabálja ,,Boldog Születésnapot,,
- Köszönöm.- majd halkabban azt mondom Dylannek.-Ugye tudod híd ezért ki nyíltak.- mosolygok.
- Szia hugi, Boldog Születésnapot.- ad oda egy zacskót és megölel Will.
- Köszönöm.
- Boldog szulinapit hugi.- kap fel Liam és meg pörget.
- Köszönöm. - közbe a tekintetemmel keresem apát. Tudom, hogy nem ő az igazi apám de szinte ő nevelt fel. -Na és itt van?- kérdem Liamet.
- Mindenki itt van aki számít. - egy újabb szülinap amin nincs itt gondolhattak volna.
- Hát persze.
- Ki az?
- Csak én. -jön közelebb apa.
-  Hogy-hogy eljottel?
- Végülis én neveltelek 17 évig szóval...ezt hoztam.
- Köszönöm.
- Ezen nincs mit köszönni. - majd kinyitja és meg látja.
- Ez nagyon szép...köszönöm. - ölelem meg.
- Hello. Jön oda Dylan.
- Apa had mutassam be Dylant. Dylan ő a...az apám..
- Jó estét.
- Szia, de nyugodtan tegezz ám.
- Rendben.
- Be jössz?
- Nem. Már mennem kell.
- Jól van.- majd elköszöntünk egymástól és be mentünk.
Aztán olyan pár órát buliztunk még és utána mindenki haza ment.
Dylan és én ismét elaludtunk egymás mellett....

******************