Riverdale: Egy új kezdet ff

4. Rész

Talán egy hét telt el azóta, hogy az ,, igazi apám'' megkeresett.
Természetesen erről anyunak nem szóltam, erről csak Liam én és Jug tudunk. Liamnek csak azért mondtam el, mert nyaggatott de különben egész jól kijöttem vele ebbe az egy hétben.
Mostanában anyu nincs itthon szóval alapból nem tudtam volna elmondani neki, az meg persze csak hab a tortán, hogy minden éjjel úgy kelek fel, hogy sírok vagy épp üvöltött. Ez szerintem annak köszönhető, hogy az a pasas megkeresett.
Éjjel úgy döntöttem, hogy inkább nem alszok és lefoglalom magam vagy olvasással vagy sorozat nézéssel, vagy csak épp nézek ki a fejemből.
Elkezdtem nézni egy sorozatot, a Teen Wolfot, mert már nagyon régen láttam és elfelejtettem hogyan változik át Scott.
De ez igazából nem lényeg. Hajnali három körül lehetett amikor el aludtam.
Másnap reggel kicsit meglepődtem, mert Liam nem volt benn a szobámban.
Tehát nem ébredtem fel az éjjel, na ez már haladás.
Kómásan ki keltem az ágyból és elindultam a fürdő szoba felé.
Szokásos reggeli tehendőimet elinteztem és felöltöztem.

Le mentem és leültem Liammel szembe.
- Jól aludtál?- kérdi mosolyogva.
- Neked is jó reggelt. Mondjuk. Na és te?
- Prímán. Kávét?
- Kérek, köszi.
- Elviszlek ma a suliba, ha nem gond.
- Nem gond, hat igen persze egyszerűbb lenne, ha nekem is meg lenne a jogsim és nem kéne, hogy furikázzatok össze-vissza.
- Meglehet. De apa mondta még, hogy nem kaphatsz jogsit.- igazából a jogsim meg van, csak autóm nincs meg persze apu elvette a jogsim.
- Tudom. Mikor jöhet haza?
- Nem tudom, miért?
- Számon kérném a történtekről.
- Ohh szerintem nem kéne.
- Na és, ha ugyan úgy megint elküldi értem az embereit vagy újabb SMS-t kapok?
- Akkor szólsz nekem, addig meg furikázlak össze-vissza.
- Remek. - teszi le elém a kávét.
Amiután megíttam a kávét elindultunk a suliba.
- Te mikor akarod befejezni a sulit?
- Hát majd előbb utóbb.
- Ez mit is takar?
- Azt, hogy Liam Payne vagyok és úgyse fejezem be a sulit.
- Liam Payne akkor vigyázni kell.
- Miért is kéne vigyáznom? - Liam leparkolt a suli elé. Majd Jugra néztem és elmosolyodtam. - Szereted?
- Hmm?
- Szereted őt?
- Azt hiszem igen.
- Azt hiszed vagy tudod.
- Amikor vele vagyok úgy érzem, hogy pillangók vannak a hasamban és a szívem sokkal hevesebben ver, amikor vele vagyok sokkal boldogabb vagyok mint amikor....
- Ohha...
- Miaz?
- Jessica Payne szerelemes!!- kiabálja.
- Liam cshhh..- fogom be a száját, de közbe persze nevetek.
- Szerelmes!!- kiabálja még mindig.- Meg nyalom a tenyered, ha nem veszed el innen a kezed.
- Úgyse teszed meg.- nevetek még mindig. Majd Liam megnyalta a kezem.
- Fújj...- törlöm belé a nyálát.
- Én mondtam. Viszont, ha tényleg szereted, akkor minél hamarabb mondd el neki.
- Na és ha ő nem ezt érzi?
- Hülye lenne nem ezt érezni. Na menj. Nyomás mert elkésel.
- Ennyire untatlak?
- Nem dehogy is. Haza érsz és beszélünk.
- Rendben. Szia bátyus.
- Szia.-majd kiszálltam a kocsiból.
Kiszálltam meg vártam míg elmegy majd oda mentem Jughoz.
- Szia.- ölel meg Jug. - Hogy vagy? Rég beszéltünk.
- Szia. Köszönöm jól. Na és te?
- Én is jól. Tudod mért kérdem, hogy...- szakítom félbe.
- Igen, tudom. Anya nincs itthon neki még nem tudtam elmondani, Will vissza ment az egyetemre és Liamnek mondtam el. De Liam azt mondta, hogy az teljesen kizárt mert akkor ő is tudna róla.
- Na és ha Liam rosszul tudja akkor...
- Akkor nem tudom mi lesz....de kérlek ne beszéljünk erről.
- Akkor miről szeretnél beszélni?
- Nem tudom mondjuk arról, hogy....- csengetnek be. - Vagy majd máskor. Nekem francia órám lesz neked?
- Ööö...
- Hát ez jól kezdődik.
- Azt hiszem nekem is francia.
- Na akkor egy óránk lesz.
- Vagy spanyol. Azt hiszem. - majd csak kinevettem és elindultam be.- Most mi az?
- Semmi. - húz vissza.
- Mondjad.
- Feledékeny vagy, vagy éppen csak lusta.
- Inkább az utóbbi.
- El fogunk késni.
- Nem fogunk.- fogja meg a kezem és elkezd befelé húzni, hogy fussunk.
Be értünk, majd én az egyik irányba ő meg a másikba indult el.
- Mrs. Payne attól, hogy gazdagok a szülei nem késhet Ön sem.
- Elnézést tanár úr többet nem fordul elő. - hát igen a Payne család nem elég híres itt, aminek végülis örülök.
Leültem a szokásos helyemre és néztem ki a fejemből.
- Mrs. Payne mondaná a jó választ?
- Öhm...meg ismételné?
- Quelle est la signification de la phrase? la prochaine fois, faites attention en classe!(Mi a mondat jelentése? Legközelebb figyelek órán!)
- La prochaine fois, faites attention en classe et je ne vais pas être en retard, je suis désolé!(Legközelebb figyelek órán és nem fogok késni elnézést!)
- Remélem is! - majd folytatta az órát.
Alig vártam, hogy kicsengessenek. Amikor ez történt meg hallottam a csengő hangos és egyben éles hangját. Fel keltem a helyemről ahogy mindenki és ki indultam a teremből.
- Mrs. Payne kérem ne siessen ennyire.- ezzel a mondattal fordultam vissza.
- Tessék?
- Láttam, hogy nincs minden rendben és tényleg sajnálom, ha...
- Tessék? Először ha úgy nézzük le ordít utána meg aranyoskodni próbál? Hát köszönöm de nem kérek belőle.  -indulok ki a teremből ismét.
- Ugyan olyan mint a bátya.
- Tessék?
- Ugyan olyan, olyan mint liam Payne.
- Honnan ismeri a bátyámat?
- Liam Paynet? A nagy és csodás Paynet? Mindenki ismeri.
- Ezt nem veszem be. Honnan ismeri?!
- Kérdezd a bátyádat. -ül le a székre én meg kimentem a teremből.
Már teljesen nem értem ezt az egészet, titok titok hátán, Liam meg úgysem mondja el, hogy mi történt...
Oda mentem a szekrényemhez ahol senki nem volt és nem tudtam kinyitni a szekrény ajtót.
- Még te is szórakozol nem hiszem el.- csapom meg a szekrény ajtót.
- Mit ártott neked azaz ajtó.
- Nem nyílik ki ez a hülye ajtó.
- Na és erről ő tehet?
- Igen.- fordulok meg.
- Segítsek?
- Létszi. - majd ki nyitja az szekrényt. - Köszönöm.
- Tesin találkozunk.
- Rendben. - majd Jug elment.
Ki vettem a cuccomat és elindultam le a tesi öltözők felé. Bementem az öltözőbe és egy vörös hajú lány állt velem szembe, aki már szinte ijesztő. Gyönyörű vörös rúzs a száján élénkebb a vörös polomnál.
- Arrébb mennél?-néz rám.
- Persze.- állok arrébb. Ő meg kiment. Én meg be mentem.- Ő új itt? Még nem láttam.
- Nem, ő a hercegnő a bátyja pedig a hercegek egymást jelöltek a koronáért az utolsó bálon. A neve Cheryl Blossom, a bátyja pedig Jason Blossom.
- Ismerős a nevük.
- Hát persze ők a Blossom család örökösei. A szülei piszok gazdagok. Bár a te sokat már egy ideje nem láttam. - mondja Betty.
- Hát én nem tudom. Fura egy lány.
- Fura? Inkább egy hárpia. Ő a pomom csapat kapitánya. Rony pedig a másik kapitány.
- Az igen.
- Te szeretnél jelentkezni?
- Én? Táncolni, nem tudok.
- Hát azért egy próbát meg ér nem?
- Hát kétlem.
- Jug is focizik. - itt rá néztem....
- Ez nem fair.
- Miért?
- Így akarsz rá venni arra, hogy focizzak.
- Lehet.-mondja majd neki áll nevetni.
                                ***
A mai nap is gyorsan el telet. Majd Jug felajánlotta, hogy haza visz. Gyorsan haza  értünk.
- Van kedved bejönni?
- Persze. - megyünk be.-Liam?
- Szerintem el ment itthonról. Kérsz valamit inni?
- Igen, köszönöm. -adtam neki egy pohár Colat mivel csak az volt itthon.
Fel mentünk a szobába és néztünk egy filmet. (Ahol a szivárvány véget ér)
Azt hiszem sikerült be aludnom rajta.
- Jess...ébresztő.- simogatja meg az arcom.
- Elaludtam ugye?
- Igen, de nem baj.
- Gondolom menned kell.
- Igen már kéne. -áll fel az ágyról.
- Ahhh....- ülök fel.
- Holnap úgyis el megyünk randikon nyugi.
- Jó de ez akkor is...- esik le mit mondott. -Várj mi?
- Hát holnap úgy is elmegyünk randizni.
- Szóval ez egy randi hívás?
- Igen.
- Akkor igen, szívesen el megyek veled.
- Reménykedtem benne. -mosolyog rám. -Tényleg mennem kell.
- Kikísérlek. - majd én is fel álltam és kikísértem.
Jug el ment és egyedül maradtam, majd felmentem a szobába.
Vártam Liamet de nem jött, vártam anyut is de ő se jött.
Valaki kopogott az ajtón. Amin meglepődtem, mert általában senki nem tud bejönni a kapun. Bele néztem a kukucskába vagyis én így hívom.
Ugyan az a férfi aki el vitt ahhoz a pasashoz aki azt mondta, hogy ő az apám.
Nem engedtem be. Fel futottam a szobámba és bezártak az ajtót.
Csak azt hallottam, hogy az ajtó betörik....
Majd hangos léptekkel elindul fel a lépcsőn. Az én ajtóm sem volt neki akadály.
Elindult felém és azt mondta:
- Azt mondta magammal kell, hogy vigyelek.
Majd felébredtem.
- Jól vagy?-jön be Liam
- Igen, jól. Pedig most meg nem is sírtam vagy nem is sikítóttam.
- Már csak megszokás. De ugye jól vagy?
- Persze.
- Kérsz kakaót?
- Már tíz éves korom óta nem ittam.
- Na akkor itt az ideje, hogy igyál...
- Hát nem is tudom.
- Hozok egyet.
- Inkább ne. Mert akkor megint nem fogok tudni aludni.
- Akkor csak beszélgessünk.
- Miről?
- Arról a 7-8 évről.
- Mit szeretnél arról beszélni?
- Hogy én esküszöm hívni akartalak téged csak...
- Figyelj tudod mit?
- Na mit?
- Nem érdekel.
- De én elszeretném mondani.
- Akkor hallgatlak.
- Nem azért nem hivatalak, mert leszartalak hanem azért, mert egyszerűen nem tudtam, hogy mit mondthatnék.
- Nem kell semmit. Megértem.
- Igazából, én ebbe a házba voltam 4 évig. Aztán itt elvégeztem a sulit.
- Mi?-nézek rá ki kerekedett szemekkel.
- Hát itt ki jártam a sulit .
- Akkor onnan ismer a tanárom.
- Melyik?
- A francia tanár.
- Mr. Hugh?
- Igen, ő.
- Jajj...
Erre nem válaszoltam csak a mellkasába feküdtem.
- Tudod mi hiányzott abba a 7-8 évbe?
- Nem, mi?
- Ez, hogy nem voltál itt, nagyon hiányoztál.
- Te is nekem hugi.- ölel magához.
Majd egy dalt kezdett el dúdolni amire én el is aludtam.
Tudom furcsa, hogy együtt alszunk de végülis a bátyám. Akit mindennel jobban szeretek.
Végre nyugodtan tudtam aludni....