Riverdale: Egy új kezdet ff

12. Rész

Reggel amikor felkeltem egész jó illat jött fel a szobámba. Talán anya haza jöhetett csak, mert Liam nem tud palacsintát készíteni.
Szóval el végeztem a szokásos teendőimet, majd felöltöztem:

Aztán le mentem.
De mivel nem voltam biztos abba, hogy anya az ezért Liamet szólítottam meg.
- Liam merre vagy? - jön ki a saját szobájából.
- Itt, reggelit készítesz?
- Én nem.
- Akkor mégis ki?
- Nem tudom, azt hittem te tanultad meg a palacsinta készítését.
- Hahaha...
Lementünk és eléggé ledermedve néztem előre.
- Látod amit én?- kérdi Liam. Csak bolintottam.
- Anya te meg mit keresel itt?!- vonja kérdőre Liam.
- Jó reggelt nektek is.- mondja nagy mosollyal az arcán.
- Mit keresel itt?!
- Itt lakom, ha elfelejtetted volna. -rakja le a palacsintát a tányérra.
- Na és hol voltál azalatt a kéz hónap alatt? Vagy azalatt az idő alatt, hogy az állítólagos apám nem az apam?!- kérdem mérgesen és elindulok felé.
- Én csak...
- Te csak mi? - nézek rá már könnyes szemmel.
- Sajnálom.
- Hány emberrel csaltad még meg apát?- kérdi Liam.
- Nem csaltam meg.
- Ki az apám?- nézek rá ismét.
- Nem mondhatom meg.
- Ki az apám?!- kiabálok rá akaratom ellenére.
- John.
- Mi? Szóval amíg Payne dolgozott, hogy tudjunk enni és nagy házban élhess addig te kurvalkodtál...- erre a mondatra pofon vágott. Lehet megérdemeltem, de ő is. Ugyanis igazam volt.
Az égő ponthoz értem és el fordultam majd ki mentem a házból. Egy pillanatra nem tudtam hova akarok menni.
Csak itthon nem akartam lenni. Egész életemben hazugságban éltem.
Be mentem a garázsba és néztem, hogy melyikbe van bent a kulcs. Csak egy motorba volt kulcs. Szóval fel vettem a sisakot és rá ültem a motorra. Ahogy ki hajtottam Liam már kint állt és egy cigi volt a kezében.
- Jessi szállj le a motorról!- kiabálja.
Nem figyelve rá a kapu ki nyílt és én pedig ki hajtottam vele.
Dylan autója is már a kapuban állt engem várt ugyanis megbeszéltük, hogy együtt megyünk a suliba.
Rá néztem majd elhajtottam....

Liam szemszöge:

Jessi kiviharzott és még anya rám nézett.
- Most miért nézek így? Igaza van. Megcsaltad apát. - nem válaszolt, majd kimentem cigizni és Jessi suhant el mellettem motorral. - Jessi szállj le a motorról!- kiabálok utána.
Utána futottam és közben Dylan is megjelent.
- Hát ő meg hova megy?
- Nem tudom. De rosszat selytek.
- Mi? Miért?
- Meg tudta ki az igazi apja.
- Az jó vagy nem?
- Hát....
- Értem...- száll be vissza kocsiba.
- Te most hova mész?
- Utána. Te nem jössz?
- De megyek.
Majd be ültem mellé és elindultunk utána. Még szerencse, hogy amióta jóba lettünk ismét le töltöttünk mind a ketten olyan aplikációt a telefonunjra ami jelzi, hogy hol van a másik. De csak addig ameddig ki nem kapcsolja a készüléket.
Tíz percen követtük aztán valószínűleg látta, hogy követjük és kikapcsolta a telefont és a jel megszűnt.
- Elvesztettük. Rá jött, hogy követjük.
- Remek. Király ez a szar.- mutat a telefonra.
- Na hagyd békén Sellyt ő nem tehet róla.
- Selly?
- Igen. Miért?
- Miért pont Selly?
- Mert csak.
El mentünk Dylanékhez és hívtuk, de nem vette fel. Persze, hogy nem mert ki kapcsolta. Aggódók érte nagyon, féltem és nem tudom mit csinálok ha valami baja lesz.
Már pár óra ismét el telt még mindig semmi hír a húgomról.
Egyre jobban féltem, nem tudom mit csinalhatnék.
- Liam ne mászkálj már fel és alá! - szól rám Dylan.
- Ideges vagy? Nyugodj meg!
- Én teljesen nyugodt vagyok ez rajtad nem látszik, hogy nyugodt vagy!
- Nyugodt vagyok igen?- megyek oda elé es a szemébe nézek.- Szereted te egyáltalán a hugomat?
- Igen szeretem.
- Akkor mi a faszért nem csinálsz semmit?! Ott vannak az embereid mondd meg nekik, hogy keressék meg!
- Már keresik.
- Na és hol?
- Mindenhol a városban. Na és mi az, hogy az én embereim? Ugyan úgy a tieid is! - erre nem mondtam semmit.
Csak arrébb mentem tőle.
- Dylan itthon vagy? - hallom meg a hangját.
- Igen. Az emeleten vagyok apa.
Fel trappog és be nyit.
- Dylan én....- néz rám. - Ohh szia Liam.
- Szia Tom.
- Szóval srácok mit szóltok hozza, ha be vonnánk még egy embert az üzletünkbe?
- Mégis kit?- kérdi Dylan.
- Őt.- mutat neki, hogy jöjjön be.
- Sziasztok.
- Szia. - köszönünk egyszerre.
- Dylan vagyok.
- Liam.
- John Moon. - itt le esett, hogy ő ki.
- Nem.- mondom erőteljesen.
- Mit nem?- néz rám Tom.
- Nem akarom be venni.
- Miért nem?
- Mert ő az akivel az anyám meg csalta az apámat.
- Szóval te vagy Liam Payne.- mondja rám mosolyogva.
- Szerinted ez vicces?
- Igen. Az apád már nem szerette az anyádat és már rég elváltak.
- Azt sem tudod mit beszélsz.
- De tudom.
- Dylan, majd beszélünk.
- Liam ne menj el.- mondja Tom.
- Mégis miért ne?
- Mert erről nekünk kell dönteni.
- Akkor döntsenek helyettem.
- Nem lehet ezt te is tudod. Ne játszd a hisztis picsát.- mondja ismét Tom.
- Nem játszom! Csak nem akarom, hogy ő is benne legyen.
- Mert félsz, hogy meg kedvelsz?
- Nem. Félek, hogy megöllek.
- Liam létszives maradj.- mondja Dylan.
Erre nem mondtam semmit csak vissza álltam Dy mellé.
- Na szóval John egy egész szép összeget tenne a cégbe.
- Mennyi az a ,,szép''.- kérdi Dylan.
- 20 millió dollár.
- Honnan lenne neked annyi pénzed? - kérdem.
- Van elég pénzem.
- Szóval mit mondtok?- kérdi Tom.
- Felőlem.- vonom meg a vállam.
- Nekem mindegy. De igazából mindegy, hogy mi mit mondunk apa úgyis te fogsz dönteni nem mi.
Erre meg ők nem mondtak semmit és ki ment a szobából.
John egy fel órát beszélt Tommal, majd el ment.
Egész estig vártuk, hogy Jessi hívjon minket de nem hívott. Még beszélgettünk Dylannel és ő el aludt, majd nem sokkal később én is.