Riverdale: Egy új kezdet ff

23.rész

2 héttel később...

Reggel már egyre boldogabban keltem fel, hogy miért? Végre haza mehetek a bátyámhoz és utána mehetek egyetemre elvileg, be adta Liam az egyetemre a felvételimet, hamarosan megjön az értesítés, hogy felvettek-e vagy sem.

Amint haza értem egyből a szobámba vettem az irányt, amint fel értem a szobába nagy nehezen, lefeküdtem az ágyra és csak néztem a plafont, elgondolkodtam miért velem történt mind ez?
Miért én estem le akkor a szikláról? Vagyis miért pont engem lökött le?
-Bejöhetek?-hallom meg Kate hangját.
-Gyere...-mondom halkan.
-Hogy vagy?
-Csak gondolkodtam...
-Min?
-A történteken.
-Igen? Azon belül min?
-Csak elgondolkodtam....miért estem le.
-Liam és Dylan szerint úgy löktek le.
-Ugyan már...-tagadom le.
-Ki lökött le?
-Nem tudom miről beszélsz...
-Summerrol.
-Kate én...
-Meg se próbálj hazudni látom, hogy mikor hazudsz.
-Öhm...ami azt illeti...
-Na mit vagy inkább kit hoztam neked...?-jön be Liam.
-Na mit vagy kit?-mondom félig mosolyogva.
-Dylant...-mondja nagyon boldogan.
-Később beszélünk. -mondja Kat.
-Miről beszéltek? -néz rám Liam.
-Arról, hogy...-szakítom félve Katet.
-Női beszélgetések amik untatnának titeket.
-Ohh akkor addig mi ki megyünk Dylannel amúgy is meg kell beszélnünk pár dolgot és hát igen...
-Ja, megyünk.-mondják majd ki lépnek a szobából és elindultak a lépcső felé.
-Mi történt veled a sziklán?
-Nem akarok róla beszélni...
-Miért nem?-akad ki.
-Itt nem akarok beszélni róla...
-Akkor hova menjünk?
-A Pop's-ba inkább.
-Jó menjünk.
Lementünk a lépcsőn és elindultunk az ajtó felé.
-Hova mentek?-kérdi Liam.
-Csak beszélgetni a Pop's-ba.
-Muszáj mennetek?
-Igen, majd jövünk.-léptünk ki az ajtón és autóba ültünk majd elindultunk.
Amint oda értünk le ültünk a kedvenc helyünket ahol már a szokásos utalunkat hozta ki Jack.
-Örülök, hogy újra itt vagy és apa is örül.
-Köszönöm.-mondom mosolyogva. Jack el ment majd bele ittam az italba.
-Szóval?
-Meg kell ígérned, hogy nem mondod el se Liamnek se Dylannek.
-Megígérem.
-Summer oda jött arra a helyre és...-gondolok vissza a történtekre.-Azt mondta, hogy hagyjam békén Dylant, mire én azt mondtam, hogy nem is találkoztam már vele egy ideje...aztán egy lökést éreztem magamon...Summer lökött le igen, de semmi komolyabb nem történt és én meg nem akarom, hogy Dylan vagy Liam hülyeséget csináljon.
-Meg fogom ölni azt a...-mondja idegesen Kate.
-Nem is csinálhatsz semmi rosszat!
-Rendben, de legalább jelentsd fel!
-Nem, nem érdekel és amennyire tudom Dylant is elfogom kerülni.
-Dylannek feltűnő lesz.
-Dylan a baleset előtt nem foglalkozott már velem, most szerintem én is megtehetem ezt.
-Ez nagyon rossz lesz neked is és neki is.
-Majd hozzá szokom, Dylan pedig úgyis talál másik csajt. Ahogy össze feküdt Summerel is úgy túl lép rajtam is.
-De ő szeret téged!
-El kell elngednem, az ő és az én biztonságom érdekében.
-Ez milyen szar duma már?
-Kate...
-Most mi az? Meghallgattalak de nem értek egyet veled! Mondd el a dolgot Liaméknek.
-Nem! Ha elmondom Liam meg öli! Ez te is tudod nem akarom, hogy bárkinek baja essen és én meg amúgy is ha felvesznek az egyetemre bár már egy fél év eltelt de nem leszek itt.
-De Dylan téged szeret és...
-Uram isten, Jessica Payne....?-hallok meg egy ismerős hangot.
Meg fordultam és rá néztem.
-Te még élsz?
-Igen...
-Amint meghallottam, hogy baj van egyből hittem haza, de mivel a korhazba nem engedtek be ezért...
-Ne is áltasd magad! -szólal meg Kat.
-Hogy mi? Én nagyon aggódtam érted!
-Summer tűnj el innen. -mondja Kat ismét.
-Nem hozzád jöttem.
-Nem vagyok rád kiváncsi úgy, hogy menj egy másik asztalhoz.
-De én csak szeretnék beszélni veled.
-Jack...-szólalok meg.
-Igen?
-Mi mennénk szeretnék fizetni.
-A vendégeim voltatok.
-Köszönöm.-mondom majd elindultunk haza.
-Mondd már el, hogy miért nem ölhetem meg.
-Hagyd.
Majd egész hazáig csendben voltam, nem szólaltam meg. Elfogadtam, hogy Dylan már soha nem lesz az enyém és valószínűleg amire haza érek addigra már ő sem lesz ott, ha mégis akkor fel megyek a szobámba.
Ahogy haza értünk a teraszon megláttam Liamet és Dylant, épp beszélgettek ahogy én gondoltam felmentem a szobába és vissza feküdtem az ágyra..

Írói szemszög:

Amíg Jessica a szobájába ment addig a többiek beszélgettek a teraszon.
-Na megtudtál valamit?-kérdi Liam Kattől.
-Sajnos nem. Nem mondott semmit.
-Na és ezen kívül valamit? -kérdi Liam.
-Szerintem én most fel megyek beszélni vele. -mondja Dylan.
-Én nem tenném. Hagyd addig békén, majd ha ő keres akkor...-szakítja félbe Dylan Katet.
-Be megyek hozzá és beszélek vele.
-Oké.
Majd Dylan fel ment a lányhoz.
-Mit mondott?-néz rá Liam Katre.
-Semmit nem mondott.
-Akkor miért ment fel?
-Summer.....

Jessica Payne:

Halk kopogast a lettem figyelmes.
-Egyedül szeretnék lenni.-mondom könnyes szemmel.
-Kérlek had menjek be.-hallom meg Dylan hangját.
Letöröltem a könnyeimet és felkeltem majd kinyitottam az ajtót és be engedtem.
-Szia.-mosolyog rám.
-Szia.
-Hogy vagy? -ül le az ágyra.
-Most? Magamon kívül.
-Mi történt?
-Nem fontos.-keresem a táskámba a cigit.
-Mit keresel?
-Öhm...
-Igen?
-A cigimet...-hadarom el gyorsan.
-A midet?
-A cigimet. Kell egy szál cigi.
-Minek?
-Mert ideges vagyok és el kell szívnom egy szálat. -majd a másik táskámat kezdtem el keresni amin a cipzárt nem tudtam kihúzni és fel huztam magaman és a földre vágtam a táskát és a könnyem is kifolyt.
-Elmondanád, hogy mi a baj?-jön oda Dylan és meg fogta a kezem majd az államra tette a kezét és felemelte a fejem. -Régen mindent el mondtál nekem.
-Dylan kérlek ne...-fordítom el a fejem de ő azzal a lendülettel vissza fordítja.
-Kérlek...
-Most találkoztam Summerrel, a Pop's-ban. -nézek a szemébe.
-Mi?-néz rám mosolyogva értetlenül.
-Summer...a barátnőd aki...-gondolkodtam el.-Akivel meg csaltál! -azzal elengedett.-Azt hitted elfelejtettem?-amit a kórházi idő alatt elfelejtettem de valahogy elkell küldeném őt.
-Nem hittem...-mondja szomorúan.
-Lehet, hogy egyszerűbb lett volna ha elkezded az egyetemet szerintem...
-Miért mondod ezt? Mit mondott Summer?
-Az mindegy. Csak annyit kérek, hogy hagyj békén. Oké? Legyünk csak...
-Csak mik?
-Csak barátok.
-Az nekem nem fog menni.
-Nekem pedig csak az fog menni.
-Kérlek ne csináld ezt!
-Muszáj...
-Semmit sem muszáj.
-De ezt igen...
-Értem. Akkor jobb lesz ha most én elmegyek.
-Oké. -majd kilépett az ajtón és le ment a lépcsőn.
Az ajtót azzal a lendülettel be csaptam és elsurtam magam majd a földre rogytam.

Ismét itt az új rész, ismét egy kis késéssel de megprobalok még hozni minél hamarabb részt. Remélem tetszik ez a rész és, ha tetszik kérlek nyomj egy ,,Vote''-t hogy tudjam.
❤️❤️