Riverdale: Egy új kezdet ff

3. Rész

Megcsókoltam igen valahogy el kellett hallgattatni, nem hagyott szóhoz jutni.
Ez három napja történt, azóta nem tudom mivan Juggal. Mintha a föld nyelte volna el.
A srácok se tudják, hogy mivan vele és engem sem keres.
Hiába hívom ki van kapcsolva, hiába írok neki nem válaszol az üzeneteimre.
Lehet, hogy ilyen szörnyű volt a csók és ő nem is akarta?
Vagy el kéne mennem hozza megint?
De akkor megint ki akadna. Nem akarom, hogy mérges legyen.
- Jes van itt valaki aki beszélni akar veled. - gondolom Archi az remek egy újabb hosszan tartó beszélgetés aminek semmi értelme nem lesz.
- Küld fel!- kiabálok le.
Majd folytatom a szekrényemben való rend rakást, túl sok ruhám van amit nem használok és inkább azt kidobom vagy hasonló.
El is felejtettem, hogy mit csinálok és elkezdtem énekelni az énekessel együtt.(Eminem-Stan)
Majd meg fordultam és megijedtem.
- Szép hangod van. -mondja mosolyogva.
- Ja mint egy rekedt bálnáé.- nevetem el magam kínosan.
- Tényleg szép hangod van. - majd vissza mentem a szekrényemhez.
- Segíthetek?
- Igen.
- Na és miben?
- Miért tűntél el?
- Nem tűntem el.
- Tudod, ha valaki nem válaszol a hívásokra és az üzenetekre akkor igen eltűnt.
- Sajnálom nem akartam eltűnni.
- Mégis eltűntél. - mondom, majd le ülök az ágyra.
Nem szólt semmit csak nézett az ajtóból.
- Akkor most be jössz?
- A bátyád azt mondta....
- De a bátyámmal nem kell foglalkozni.
- De kell vele foglalkozni. - jön fel a szobába.
- Liam, tudod van az a szó privatszféra, na nekem arra van szükségem.
- Jól van na. Megyek máris.- mondja majd ki megy nevetve.
- Szóval gyere beljebb.
Beljebb jön.
- Nem vagy valami jóba a bátyáddal.
- Nem erről van szó Jug, csak az, hogy eltűnik 7-8évre és még csak haza se jön vagy éppen fel se hív na az már azért engem zavar.
- Jó lehet, hogy engem is zavarna.
- Na és te?
- Én?
- Úgy tudom van testvéred.
- Ja, nem tartjuk a kapcsolatot.
- Miért nem?
- Mert lehet, hogy jobb így. Ők ott vannak mi meg itt.
- Na és miért szégyelled az apukádat?
- Nem szégyellem, csak...
- Csak?
- Állandóan iszik amióta anyuék leléptek. Nem tudom, hogy mit csináljak, hogy ne igyon.
- Ez ellen te semmit nem tudsz tenni.- megyek oda elé.- Ez nem rajtad múlik.
- Akkor kin?
- Ő ezt fejben döntötte el, mint a ciginél vagy a drognál. Két döntésed van.
- Még pedig?
- Rá szoksz vagy elkerülöd. Te melyiket csinálnád?
- Elkerülném.
- Fejben dől el minden.
- Szóval akkor fejben döntöm el, hogy szeretek valakit?
- Nem. Azt itt érzed.- teszem a kezét a szívére.
- Akkor most biztos érzed, hogy nagyon gyorsan dobog.
- Nem.- mosolyodok el.
A kezünket megcseréli és már én is érzem, hogy milyen hevesen ver a szíve.
- Azta...
- Csak akkor dobog így amikor a közelemben vagy.
- Ez azt jelenti, hogy....-szakít félbe.
- Már amikor találkoztunk akkor megtetszettél nekem. De lehet, hogy te nem így érzed.
- Igazából...-szakít félbe ismét.
- Jug már mindenhol kerestünk és nem tudtuk hol vagy és...-ugrunk el egymás mellől. Én folytattam a ruha pakolást.-Félbe számítottam valamit?
- Szia neked is Archi.- mondja Jug.
- Te mégis, hogy jutottál be?
- Nyitva volt az ajtó.
- Na és a kapun?
- Lehet, hogy bemásztam? - erre nem mondtam semmit csak meg forgattam a szemem. - Na szóval hol voltál? Nagyon hianyoztál!- öleli meg.
- Kimenjek?- kérdem.
- Ohh nem dehogy is nem zavarsz. - nevet Archi.
- Kell szereznem egy kutyát.
- De akkor nem tudnék be mászni a kerítésen.
- Igen, pont azért kell a kutya.
- Héé....
Nem mondtam semmit. A srácok beszélgettek és amire én végeztem addigra Archi már el ment Jug meg elaludt a helyemen. Nem volt szívem felkelteni olyan aranyosan aludt.
Még megírtam másnapra a házit és tanultam egy kicsit, majd elmentem fürdeni.
Amire vissza értek a szobába Jug teljesen elterült az ágyon. Be takartam és a szokásos sapkáját le vettem róla.
Leültem a székbe én is betakaroztam és egy idő után el aludtam.
Hajnali kettő körül arra keltem fel, hogy valaki felemel.
- Aludj csak, le tesztek az ágyba.
- Te meg el mesz?
- Igen, haza megyek.
- Nem. Azt nem engedem.
- Mit?
- Hogy ilyen későn motorra ülj. Maradj itt.
- De...
- Nem. Maradj itt.
- Jól van, nem megyek el. - majd lefeküdt mellém és elaludtunk.
Másnap reggel amikor fel keltem nem volt mellettem Jug.
Ki néztem az ablakon és a motorja sem volt előttünk. Archi kijött a házukból és fel tette a fej hallgatót majd elindult a szokásos reggeli futására.
Én is szoktam reggel futni menni csak ma később keltem fel.
Elintéztem a reggeli szokásos tehendőimet, aztán felöltöztem és le mentem.

Elindultam a suliba és mondhatni, hogy nagyon boldog voltam.
Mielőtt a suliba értem volna meg állt előttem egy autó.
Ki szállt belőle egy alak akit még soha nem láttam.
- Jessica Payne?- kérdi a magas férfi.
- Attól függ ki keresi.- majd nem mondott semmit csak engem nézett.- Igen, én vagyok. Miért?
- Valaki már vár téged.
- Mi? Mégis ki?
- Majd meglátod. Szállj be a kocsiba!- tettem amit kért mert igazából semmit nem tehettem volna.
Rá néztem Jugra aki mosolyogva nézett rám és hirtelen le görbült az arca, hogy be szállok az autóba....
Nem tudom hova vittek, de egy fél óra után meg álltunk.
Egy elég nagy háznál, valami milliomosé lehet. Nem értem miért kellek neki én.
- Mégis mit keresünk itt? - kérdem, de senki nem szólt hozzám. - Jól van akkor játszhatunk új ezt is.
- Hé te...- néz rám az egyik srác.-Fogd be. Mindent meg tudsz nem sokára.
Nem szólaltam meg csak be mentünk a nagy házba.

- Na végre, hogy megjöttetek.- hallok meg egy férfi hangot.
- Főnök itt van a lánya.
- Tessék? - nézek értetlenül.
- Hát igen ezt nem nekem kéne elmondani, de én vagyok az igazi apád....
Biztos ez valami férre értés én nem lehet az ő lánya.
- Az lehetetlen én Payne vagyok, Jeremy Payne lánya.
- Nem, te az én lányom vagy Josh Moon lánya.
- Nem, az lehetetlen.- lábad könnybe a szemem.
- Csak egyet kerek tőled...- jön le a lépcsőn.
- Én magától nem akarok semmit.
- Szólj az anyádnak vagyis a nevelő anyádnak, hogy itt vagyok a városba.
- Hagyjon engem békén!- majd ki futottam a házból és elindultam az egyik irányba. Ahogy futottam úgy a könnyeim is elkezdtek folyni.
Nem lehet, hogy örökbe fogadtak az lehetetlen. Apáék nem ha tudhattak nekem. Az lehetetlen.
Majd meg csőre én a telefonom.
- Igen?- kérdem még mindig sírva. A kijelzőn a nevét nem láttam.
- Hol vagy?
- Jug te vagy az?
- Igen, minden rendben? Hol vagy?
- Nem tudom.
- Mit látsz magad körül?
- Fákat, utakat és...
- Konkrétabban?
- Egy régi épületet ami be van törve vagyis az ablakok vannak betörve.
- A régi gyárnál, mindjárt megyek érted maradj ott. - majd le tette tíz perc alatt oda ért és le szállt a motorról, oda sietett hozzám, majd megölelt. - Minden rendben lesz nyugi.
- Azt mondta, hogy engem örökbe fogadtak. De az lehetetlen...vagy mégsem?
- Nyugi....- ölel meg szorosabban. -Kérdezzük meg anyukádat.
- Úgyis le tagadja ha igaz is.
- Akkor mi legyen?
Nem feleltem csak Jughoz bujtam amennyire csak tudtam. Féltem, hogyha tényleg örökbe fogadtak akkor hol van az igazi anyám? Tényleg ő az igazi apám? Még csak nem is tudom a nevét...