Reggel:
,,Dylan''
Bent ültem Jessinél a kórteremben ahol arra kétlem fel ahogy fogtam a kezét megmozdult a keze. Majd rá néztem és szép lassan kinyitotta a szemét....
Pár hónappal később:
Végre elérkezett ez a nap is, ma el megyek végre az egyetemre. Itt hagyom ezt a kisvárost, ami most lehet, hogy nem is rossz dolog. Dylan mintha teljesen elfelejtett volna. Nem ír, nem hív és nem is keres. Liam és Kat nagyon jól el vannak. Aminek igazából nagyon is örülök. Legalább Liam boldog és nem egyedül lesz amíg én nem leszek itthon.
Már össze pakoltam a bőröndökbe és nagy nehezen lecipeltem azokat.
-Miért nem szóltál?- jön oda Liam.
-Mert nem akartalak fel kelteni.
-Szóval egy szó nélkül akartál el menni?
-Nem. De addigra biztos fel keltek.
-Jó reggelt. -jön le Kat.
-Jó reggelt. - indul el fel a lépcsőn.
-Most meg hova mész?- kérdi Liam.
-Csak a többi cuccomért.
-Ja oké. - mondja Liam. -Majd én megyek érte hagyd csak. -kerül ki és elindul fel.
-Hogy vagy?- kérdi Kat.
-Jól.
-Na és ezt be is tudod bizonyítani?
-Nem. Kérsz kávét?- megy le a konyhába.
-Igen. Köszi. Szóval mesélj. Mi a baj?
-Semmi. Tényleg csak kicsit izgulok az egyetem miatt.
-Ezt meséld be Liamnek.
-Nem fog tőlem elköszönni ugye?- nézek Katre.
-De biztos elfog. Szívem gyere ide.- ölel meg.
-Már egy ideje nem is keresett, nem is fog ugye?
-Nyugodj meg. Ne foglalkozz vele. Szereted őt de ebben az esetben jobb, ha elfelejted.
-Igen tudom. De nem tudom elfelejteni.
-Majd most az egyetemen el fogod.
-Ez volt az utolsó vagy van még fent?
-Ez az utolsó.
-Az egész gardróbodat elviszed?- kérdi majd nevet.
-Csak azt ami fontos.
-Szóval már haza se jössz hozzám?
-Hé.- dob oda Kat Liamnek egy konyha ruhát.
-De haza jövök. Csak nem minden hétvégén.
-Miért nem?
-Mert jót fog tenni a távolság.
-De azért ugye hívsz?
-Persze. El megyek a Pop's-ba. Majd jövök.
-Oké. - mondja Liam.
***
Amikor be értem a Pop's-ba leültem a szokásos helyemre és a szokásos italt kértem.
Amint ki hozta Jack az italom és elkezdtem inni Dylan jött be az ajtón. Mellette pedig egy elég csinos csaj volt.
Rájuk néztem és először fájdalmat éreztem aztán megvetést. Dylan, hogy tehette ezt?
Könnybe lábadt a szemem és éreztem ahogy lefolyik egy könnycsepp az arcomon.
-Jessi kérsz még valamit?- kérdi Jack. Itt Dylan rám kapta a tekintetét.
-Nem, már amúgy is megyek. Még össze kell pakolnom.- bár össze pakoltam már de nem akartam Dylannel egy helységben lenni.
-De még az italt se írtad meg.
-El tennéd nekem elviteles pohárba?- kérdem és oda megyek a pulthoz ahol Dylanek is állnak.
-Persze.
-Jess beszélhetünk?- kérdi Dylan.
-Mint mondtam nem érek rá. - majd Jack elém teszi a poharat. -Köszönöm. Mennyi lesz?
-Az én vendégem voltál. Sok sikert a továbbiakban. - jön ki a pult mögül és megölel.
- Köszönöm. Hiányozni fog ez a hely és te. - ölelem vissza.
-Te is nekünk. Szia Jessi.
-Szia. - majd el indultam ki. Beültem az autóba és mielőtt elindítottam volna valaki kopog az ablakon.
-Tőlem el se búcsúzol?- kérdi Dylan.
-Mivel te nem kerestél engem én sem téged.
-Szóval nem. Értem.
-Szia Dylan.
-Szia.- talán csalódottságot látok meg az arcán majd elhajtottam.
Egy pillanatra be hunytam a szemem aztán vissza kinyitottam.
Amint haza értem bementem a szobába.
Pár perccel később valaki kopogott.
-Akár ki az menjen el.
-Azt nem tehetem. - jön be Liam. -Ugyanis itt lakom.
-Igen tudom. De csak a szoba ajtótól gondoltam.
-Át estem ugyan ezen mint te de, ha nem hagyod neki, hogy elbúcsúzzon csak rosszabb lesz.
-Akkor jöjjön ide úgy búcsúzzon el. Talán fel hívott?
-Igen, fel.
-Remek.
-Szóval, ha itt lenne elbúcsúzhatna?
-Persze.
-Akkor viszont van egy jó hírem.
-Csak azt ne mondd, hogy itt van.
-Pedig de. Dylan gyere be.
-Szia.- lép az ajtóhoz.
-Szia.
-Akkor én megyek. - megy ki az ajtón de előtte meg ütögeti Dylan vállát.
-Szóval be jöhetek?
-Már amúgy is bent vagy.- majd be jön és be csukja az ajtót.
-Teljesen kiment a fejemből, hogy idén már nem ebbe a suliba fogunk járni ne haragudj.
-Ugyan miért haragudnék? Azért mert egész nyáron nem kerestél? Vagy mert, ha úgy nézzük nem szakítottunk és egy csajjal vagy vagyis meg csalsz? Vagy mert else búcsúztál volna?
-Igen ezért. Vagyis ezekért. De férre érted az a lány az én...
-Annyira nem érdekel, hogy mit csináltál vele.
-Unoka húgom. -ennél a mondatánál meglepődtem.
-Ohh...én nem tudtam.
-Nem is tudhattad. Nem mondtam.
-Hát nem.
-Mikor kell menned?
-Még egy öt perc és el kell indulnom.
-Elvihetlek?
-Igazából Liam visz.
-Oh...akkor mindegy.
-De elkísérhetsz minket.- kiabál Liam.
-Na ez egy jó ötlet.- mondja Dylan. -Na és féltékeny voltál?
-Nem. Kire lettem volna? Az nem az én erősségem.
-Aha.- lép közelebb.
-Megint megcsókolsz és nem fogsz keresni?
-De foglak.
-Csak mert én...nem fogok haza jönni minden hétvégén.
-Akkor csak amolyan búcsú csók?
-Az talán...
-Indulnunk kell.- mondja Liam. -Vagy el késel.
-Igen igaz.- majd el mentünk le.
Két óra alatt oda értünk mert nagy volt a forgalom különben max egy óra lett volna.
Amint oda értünk meg láttam a hatalmas épületet. Rá csodálkoztam és az első kijelentések az lett, hogy:
-Ebbe tuti el fogok tévedni.- mindenki el nevezte magát.
Bementünk a kollégiumba és hát már az nagyon nagy volt.
Oda adták a szoba kulcsot és kiderült, hogy egy másik csajjal leszek egy szobába.
Dylan és Liam segített fel vinni a cuccaimat.
Dylan ahogy le pakolta körülnézett és egyből az erkélyre ment ki.
Liam is ugyan ezt tette addig elbúcsúztak Kattől.
-Hé csajszi aztán vigyázz magadra.- ölel meg már majdnem sírva.
-Én mindig vigyázok magamra. Inkább te vigyázz magadra meg a bátyámra.
-Rendben. Minden nap hívni foglak.
-Oké.
-Szóval tuti itt akarsz maradni?- jön be Liam.
-Igen. Jó helyem lesz itt.
-Akkor viszont már csak egyet tehetek.
-Mégpedig.
-Nem sírom el magam.- mondja és megölel. -Nem szeretek búcsúzni, de ez tudjuk, hogy nem örökre szól.
-Majd megyek úgyis haza. Vigyázz Katre vagy ha nem én magam verlek meg.
-Vettem. Dylan lent meg várunk.
-Oké. - majd Kat és Liam lementek. -Biztos itt akarsz maradni.- simítja végig a kezem majd megfogja.
-Igen. Itt megtanulhatok mindent.
-Ez igaz. Mi lesz velem nélküled?
-Boldogulni fogsz.
-Nem hiszem.
-Akkor majd felhívsz.
-Az nem ugyan olyan.
-Akkor majd találkozunk.
-Rendben. - mondja majd könnybe lábad a szeme.- Hiányozni fogsz nagyon. -ölel magához.
-Nekem is hiányozni fogsz.
-Nem akarok búcsúzni.
-Jobban bírom a búcsút mint te. -majd a hangos bemondó a megszólal.
,,Kérjük a kísérőket, hogy hamarosan távozzanak!''
-Menned kell.
-Nem akarok.
-De muszáj.
-Tudom.- majd meg fogja az arcom.
Először a kezét végig simítja fajta majd azt mondja.
-Ezt az arcot soha nem felejtem el. A szemeidet, a szád, az orrod...- majd ismét megfogja az arcom és megcsókol. -Szia Jessi.
-Szia Dylan. - majd el ment és vele együtt elszállt az illata is.
Már most hiányzik nagyon. Nem tudom, hogy fogom nélküle kibírni. De muszáj lesz....
Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam részt. Sajnos nem tudtam előbb hozni, mert ott van a suli az érettségire készülés és még sok minden. De ígérem. Lesz hamarosan új része. Ha tetszett ez a rész akkor kérlek írd meg kommentbe.
Előre is köszönöm! 😍🥰
