Maybe Someday

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝑇𝑤𝑒𝑙𝑣𝑒

~ Louis ~

Az utolsó munkanapom. Legalábbis egy időre.
Alig múlt tíz óra, de már most nincs mit csinálnunk.
- Kérsz? - kínálom meg Jonathant egy szendviccsel. Reggel nagyon halk próbáltam lenni mikor készülődtem, de Hazz felébredt és ragaszkodott hozzá, hogy csinál nekem kaját. Viszont mivel két szendvicset (ami egyébként majdnem akkora, mint a fejem) nem tudok megenni, inkább felajánlom valakinek, minthogy kidobjam.
- Aha, kösz. - fogadja el és még alig csomagolta ki, de már belekezd.
Jonathan csendes srác, igazából sosem beszélgetünk, így most is csak azt teszem, mint általában. Zenét hallgatok.
Fél háromkor végül fáradtan, de boldogan lépek ki a csarnok ajtaján. Harry ma meglátogatja a nagymamáját, így nincs miért sietnem haza. Útközben felhívom az egyik legjobb haveromat, és meg is beszélek vele egy találkozót még a mai napra. Jól esne már egy kis kikapcsolódás.

Mikor beesek az ajtón, Louis felpattan a tv elől és széles mosollyal üdvözöl.
- Hogy telt a napod? - kérdezem.
- Nem volt sok meló. Neked?
-Szerintem én is visszamegyek dolgozni. Igazad van, egy kis plusz pénz nem árt és amúgy is hiányoznak a pékségbeliek. - mondom a lényeget. - És hoztam pogácsát. - mutatom fel a nagy letakart dobozt, ami a kezemben van.
Lou természetesen a lényeget megfogva egyből elveszi a kezemből a pogácsákat, és visszaül a kanapéra. Izgatottan veszi le a tetejéről az alufóliát, majd mélyet szippant a tál felett. Elégedetten sóhajt, majd velem és a munkámmal nem is foglalkozva kivesz egyet és csukott szemmel élvezi az ízeket.
- Ez valami... ahhh. - mondja végül egy nagyot... nyögve?
- Örülök, hogy ízlik. - bólintok mosolyogva, és miután kibújtam a cipőmből (na jó, inkább lerúgdostam), a konyhába megyek. Kíváncsi vagyok mit hagyott maga után, illetve mit evett. A pulton meglepő tisztaság van, a mosogatóban pár pohár és egy nagy tányér. A hűtőben érintetlen minden.
- Lou! - kiabálok ki neki.
- HMMM ? - hallom hangos hümmögését válaszul. Nyilván teli a szája.
- Mit ettél?
- Ne haragudj Hazz - egyre közelebbről hallom a hangját, majd megjelenik a konyhaajóban -, de ki nem állhatom a bacont.
- Akkor mit ettél? - kíváncsiskodom, ha már a carbonara nem kellett neki.
- Semmit még.
- Semmit? - kérdezek vissza, mert nem hiszek neki.
- Semmit. - bólint és védekezőn felteszi a kezét. - Még instant levest sem! - bólogat tovább büszkén.
- Akkor biztos éhes vagy. - állapítom meg. - Mit szeretnél vacsorázni?
- Hagyd csak, majd csinálok magamnak valamit.
- Nem akarom, hogy megint valami bajod legyen, szóval felejtsd el. Mit kérsz?
- De csak ha én is segítek. - ajánlkozik, mire mosolyogva beleegyezek.
- Mit szólsz egy kis ananászos-gombás csirkéhez, amit első nap csináltam? - dobom fel az ötletem, mert most igazán megkívántam.
- Tökéletes. - bólogat és az utasításaimat követve elkezdi a kuktáskodást.
Majdnem egy óra alatt kész is vagyunk. A feladatok nagy részét én csináltam, de mivel Lou állandóan segíteni akart, kénytelen voltam neki is adni pár feladatot. Természetesen kihasználtam az alkalmat, hogy amiket utálok megcsinálja helyettem, így először leültettem ananászt pucolni, aztán a gombát is rá bíztam.
- Mit csinálsz? - lépek mellé, amikor a telefonjával lefényképezi a megterített asztalunkat.
- Felrakom a Twiterre. Nézd meg. - mutatja felém a képernyőt.
- Nincs Twitterem. - válaszolom, de bár ne tettem volna. Louis megdermed és úgy pillant rám, mintha nem is ismerne.
- Akkor sürgősen csinálunk egyet. - mondja és elszalad. Arra sincs időm, hogy utána kiabáljak, hova rohant, mert vissza is jön a laptopommal. Lerakja az asztalra, majd megfogja a tányérját és az enyém mellé húzza, hogy miközben eszünk, mindketten lássuk a képernyőt.
- Születési név... Születési hely... Teljes név... - nyomkodja eszeveszettül a billentyűzetet és ha jól értelmezem, most az adataimat adja meg. - Felhasználónév? - pillant rám.
- Harry Styles. - ráncolom a szemöldököm, mert fogalmam sincs miért van így bezsongva.
- Foglalt. - válaszolja végül. - Harry alsóvonal Styles? Az még szabad.
- Nekem mindegy. - válaszolom félig teli szájjal. Ismét egy jól sikerült kaja, pipa.
- Oké. Van képed? Profilképnek.
- Van, persze. Valamelyik mappában vannak képek, nézd meg. - Louis úgy is tesz ahogy mondtam, megkeresi a képek mappát és sorban végig is nézi a fotókat.
- Ez? Gemmával. - nyitja meg az egyiket, de megrázom a fejem. Gemma kiöltözve egy gyönyörű bordó ruhában, én pedig mellette szmokingban. Ez egy esküvőn készült, ha jól emlékszem, akkor az unokatestvéremén.
- Gem nem bírja ha felraknak róla valamit, biztos ezért is megölne.
- Oké akkor ez? - mutat egy újabbat. Ezen egyedül vagyok, semmi beállított dolog, csak állok az utcán és mosolygok anyám felé, aki a fényképező gép másik oldalán van. Az egyik kedvenc képem magamról. Na nem mintha olyan sok lenne, de legalább a legtöbb jó.
- Ez jó lesz. - bólintok, mire ismét kattintgatni kezd.
- Borítókép?
- Valami tájképet amit fotóztam. - ismét a képek mappába lép, és segít választani.
- Szépen fotózol. - állapítja meg a borítóképemet tanulmányozva. Az udvarunkon lévő kis tó a napfelkeltében. Egyszerű, de nagyszerű.
- Köszi. Na kész vagy? Mit tudok itt csinálni? - nézem közelebbről a kijelzőt, hátha látok valami értelmeset.
- Kész. Nézd! - az ujjával a képernyőn mutogat, miközben egymás után sorolja mikre tudom használni az oldalt. - Itt tudsz posztolni. Itt, ha rámész valakinek a profiljára, akkor tudsz neki írni, be tudod követni. Megkeresem magamat. - mondja végül és beírja a saját nevét a keresőbe.
- Akkor igazából ez ugyan olyan, mint bármelyik másik ilyen oldal. - állapítom meg, de erre csak hevesen megrázza a fejét. - Ez jobb. Na, nézd itt vagyok. Bekövetem magam és akkor látod, ha valamikor posz...
- Tudom, hogy hogy működik. - vágok a szavába. - A legtöbb közösségin ugyan ezek a funkciók vannak.
- Szuper, akkor tessék, nyugodtan nézegesd. - azzal elém tolja a laptopot. Még mindig Louis profilja van megnyitva, így úgy döntök végignézem mind a... kilenc posztot. - Mióta van Twittered?
- Évek óta.
- És miért csak kilenc posztod van?
- Mert nincs miről posztolnom. - vonja meg a vállát és mindkettőnk tányérját megfogva feláll. - És amúgy is... Ezzel együtt tíz. - mutatja fel a telefonján az asztalról készült képet, majd nyomkodni kezdi a készüléket. Pár másodperc múlva frissül az oldal és megjelenik a vacsoránk, felette pedig csak egy rövid sor: @Harry_Styles ❤🍽