Maybe Someday

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝐸𝑖𝑔ℎ𝑡

~ Louis ~

Felgyorsultak a dolgok. Miután elhagyta a kiesett hét csapat a házat, nem maradt egy perc szabadidőnk sem. Gyakorlás, interjúk, gyakorlás, gyakorlás. Ebből állt a következő öt nap amit ott töltöttünk a táborban. Kiválasztottuk Simon segítségével a dalokat amiket az élő showban fogunk énekelni, aztán egyesével megtanultuk a dalszövegeket és egy nap akár ezerszer el is énekeltük, hogy biztos jól megy-e.
- Mit gondoltok, mennyi az esélyetek? - kérdezi a rövid, fekete hajú nő, aki épp most interjúztat minket.
- Reméljük, hogy sok. Rengeteget gyakoroltunk eddig. - válaszolja Liam, aki előttem ül. Niall az egyik, Harry a másik oldalamon. Harry előtt Zayn próbál néha szóhoz jutni. Legalább ő élvezi ezeket az interjúkat.
- Louis! - szólít meg a hölgy és felém tartja a mikrofonját. Jajj, ne. - Mik a személyes tapasztalataid a srácokról? Mesélj egy kicsit, hogy hogyan érintett a bandába kerülés?
Megköszörülöm a torkom és egy mosolyt erőltetek az arcomra. Ez már a harmadik interjú amit készítenek mióta itt vagyunk. Nem tudom, hogy hová teszik a felvételeket, de nem hiszem el, hogy háromszor kell valamit felvenni ahhoz, hogy végül a TV-ben lejátszható tartalom szülessen. Unom, már most.
- Nem számítottam rá, és másképp kiestünk volna mindannyian. Viszont nagyon örülök, hogy velük dolgozhatok. - ismétlem el ugyan azt, mint tegnap.
- Hé. - suttogja Harry és megcsípi a combomat mikor nem rám fókuszál a kamera.
Kérdőn pillantok felé.
- Legközelebb egy kicsit nagyobb átéléssel. - mosolyog rám, mire megforgatom a szemem.
- Nem tehetek róla, unom.

- Utálom ezeket az ágyakat. Kényelmetlenek. - fészkelődik Zayn Harry felett.
- Egyetértek.
- Én éhes vagyok. - szólalok fel, majd nagyot kordul a hasam, mintha csak a kijelentésemre várt volna.
Eltelik pár perc majd valaki felugrik és kiáltozni kezd.
- Mi az isten? - kapcsolom fel a kislámpát. Liam az ajtóban áll, karjait maga előtt összefonva.
- Szedd össze! Valami mászott rajtam, éreztem! - suttogja, hátha a többi csapat még nem ébredt fel.
- Mi? Hol? Hallucinálsz. - jegyzem meg és lekapcsolom a lámpát.
- Louis! Ne! Nézd már meg az ágyam. - könyörög, és mivel tudom, hogy nem fogja befejezni, felkapcsolom ismét az éjjelilámpát és feltápászkodom.
Odalépek Liam ágyához és kirázom a papjanját. Semmi. Felemelem a párnát. Semmi. Benézek az ágy alá. Semmi.
- Nincs itt semmi.
- Olyan nincs. Éreztem! - közli még mindig az ajtóból.
- Nincs ott semmi, feküdj vissza. - szól Harry is, aki szórakozottan figyeli az eseményeket.
Visszamászom az ágyamba és megvárom míg Liam is ezt teszi. Előtte persze még ő is leellenőrzi, hogy nincs-e ott semmi, és mikor megnyugszik, végre lefekszik. Ismét lekapcsolom a lámpát.
Eltelik ismét pár perc majd Zayn kezd csapkodni. - Mi az isten?! - szól a sötétben.
- Mi van már? - kapcsolom fel ismét a lámpát. Zayn felül és körbenéz maga körül.
- Igaza van, van itt valami. - mondja a takaróját emelgetve.
- Nincs, alvás. - zárom le a témát és leoltom a lámpát, ezredjére.
Ekkor hangos zümmögő hang közeledik felém és érzem, hogy a takarómon landol a hang tulajdonosa. Felugrom.
- Mondtam! - szól Liam és felugrik ő is. Gyorsan az éjjeli lámpáért nyúlok és felkapcsolom. Ismét.
- Hol van? - kérdezem a szoba közepén állva.
- Eltűnik. Láthatatlan. - osztja meg a gondolatát.
- Hülye! - nevet fek Harry és Niall.
- Keresd már meg! - szólok oda Harrynek, mert bármi is adta ki az előbbi hangot, nem kicsi.
- Beszarik vagytok. - közli és odavánszorog az ágyamhoz. Semmit nem találunk.
- Mondom, hogy láthatatlan! - ragaszkodik az ötletéhez Liam.
- Itt kell, hogy legyen. - kezdem el én is keresni, de hiába.
- Én nem alszom itt. - közli, mire én is csatlakozom hozzá. Nem vagyok hajlandó egy szobában aludni egy zümmögő akármicsodával.
- Nincs itt semmi. - mondja Harry, aki még mindig keresgél.
- Dehát hallottuk mindannyian!
- Feküdjetek vissza, biztos kiment már.
- Persze, a csukott ajtón. - dünnyögi Liam.
- Én kizárt, hogy ott alszok. - hisztizek be.
- Akkor gyere mellém. - szól Harry és lefekszik. Megdobban a szívem és hirtelen nem tudom, hogy komolyan gondolta-e, vagy csak viccelt.
- Zayn, fogadj be! - suttogja erre Liam.
- Hülye vagy? Inkább a bogár! - közli, mire szakadunk a nevetéstől.
Harry ágyához megyek és (mivel az én bogaras takarómat kizárt, hogy ide hozom) egy pokróccal takarózok be, remélve, hogy nem viccből gondolta, hogy befogad. Bevallom, most egy kicsit örülök, hogy itt ez a bogár.
- Liam kapcsold le a lámpát. - szólok oda, mert most ő van a legközelebb az éjjeliszekrényemhez.
Ismét sötétségbe borul a szoba. Kénylemesen elhelyezkedek Harry mellett, aki felém fordulva szuszog. Nem akarok az arcába mászni, így én háttal fekszem neki.
Több idő telik el, mint eddig, de Liam ismét megszólal.
- Ezt ti is halljátok?
- Mit? - kérdezem álmosan és Harry is nyöszörögve bújik a párnába.
- Itt van. Hallom. Eszi az ágyat. Kaparja. Befészkeli magát.
- Igen Liam, egy bogár befészkeli magát. - dünnyögöm.
- Komolyan beszélek. Én biztos nem alszom itt! - azzal ismét felkel, csak most elhagyja a szobát az egyik pokróccal amit az én ágyamról kapott fel.
- Ez most kajak ki ment? - kuncog Harry.
- Hol fog aludni? - kérdezi Zayn.
- Nem tudom, de legalább mi tudunk. - sóhajtom és nagyot ásítok.
- Niall? Alszol? - nem válaszol, így én is csendben maradok és Harryhez egy kicsit közelebb menve próbálok végre elaludni. Ekkor jön az undorító rész. Az arcomba repült a bogár. Nem simán, hanem úgy rendesen, nekifutásból, zümmögve nekem csapódott, majd rajtam valahogy tovább esve beesett Harry és közém. Mindketten felugrottunk, és leugrottam az ágyról, Harry pedig a falhoz tapadt.
- Hol az istenbe van a lámpakapcsoló? - kérdezem körbepillantva mert hiába itt lakunk itt már egy ideje, a nagy lámpát még alig használtuk.
Harry is leugrik az ágyról és gyorsan felkapcsolja a villanyt.
- Oké, megyek Liam után! - mondja mikor átkutatja a cuccainkat, de nem talál semmit. - Ilyen nem létezik!
- Megyek veled! - nem vicceltem, felkaptam magunknak két takarót, Harry meg a párnákat és elindultam ki.
Liamet a nappaliban találtuk meg, a kanapén fekve.
- Megtaláltátok? - érdeklődik.
- Nekirepült az arcomnak. - ráz ki a hideg egyből. - Undorító.
- Húzzuk ki a kanapét. - suttogja Harry és amíg ők ezzel bajlódnak, én elmegyek és megmosom az arcom. Még mindig érzem, ahogy a kis lábai hozzám érnek. Fúj.
Reggel, mikor visszakászálódunk a szobánkba, Zayn már fennt van.
- Mi van a bogárral? - kérdezi Liam.
- Ott van. - mutat egy lefele fordított cipősdobozra, amin egy halom könyv van, hogy biztosan ne szökjön meg.
- Undorító. Hogy fogtátok meg? - kérdezem most én.
- Nem akarod tudni. Niall végig aludt, én meg ezzem a dobozzal próbáltam megfogni. Nagy, de egyáltalán nem tűnik veszélyesnek vagy undorítónak. Ilyen éjjeli bogár, vagy valami hasonló. Mindenesetre vigyük ki, hogy biztosan ne zavarjon minket az utolsó esténken.
- Harry, vidd ki. - lököm egy kicsit előre, mire bátran a daboz mellé lép. Egy vékony könyvet dug alá és így megfordítja a dobozt, hogy egyből le is legyen takarva.
Niallt kivéve, aki átaludta az egészet, mindannyian lekísérjük a kertbe, hogy közösen engedjük el az éjszakánkat megkeserítő lényt.