Maybe Someday

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝑇𝑤𝑒𝑛𝑡𝑦-𝑂𝑛𝑒

@Louis_Tomlinson Most
azonnal szerezz nekem
valahonnan tejet, ha már
megittad...🤨

Ha másra nem is, legalább erre hadd használjam a Twittert. Azonnal jött a válasz.

Mi a baj Napsugár,
nem jutott tej a műzlidbe?💝
@Harry_Styles

@Louis_Tomlinson
Rendben...

Megyek már Szépségem,
nem kell hisztizni 😜
@Harry_Styles

Ajánlom is.
@Louis_Tomlinson

Alig kellett két perc, Lou felöltözve jött ki a szobájából, majd mosolyogva átszelte a nappalit, végül pedig csak az ajtó csukódását hallottam.
Hosszú napunk lesz, szükségem van a reggeli kalóriabevitelemre, különben biztosan elájulok.
Hogy elüssem az időt míg Lou hazaér, felhívom Gemmát, hogy átbeszéljük a mai napot.
- Háromig próbán vagyok, de gyere oda nyugodtan. Aztán ha végeztünk, ide jövünk hozzánk. - mondom el neki már harmincadjára.
- Hova kell mennem?
- Tudod, hogy hol van az a hamburgerező, ahova apa vitt minket régen? - kérdezem.
- Igen.
- Na, az mellett van egy bazi nagy épület. Azt hiszem az új Star Wars plakátja lóg a bejárat felett.
- Megtalálom, nyugi. Kettőre ott vagyok.
- Utána mész majd haza? Úgy értem este. - kérdezem.
- Hát ha csak nincs egy hatodik ágyatok, igen.
- Akad hely neked is, majd maximum valaki a földön alszik.
- Nem, dehogy. Megyek haza. - mondja.
Tudja, hogy úgy sem engedném haza este, de lehet most igaza van. Hiába idősebb mindegyikőnknél, és hiába tudom, hogy tud magára vigyázni, nem akarom, hogy esetleg valamelyikük kikezdjen vele. Az... Hát azt nem akarom.
- És mit csinálsz majd amúgy itt? - folytatom a beszélgetésünket, mikor már egy ideje csend van a vonalban.
- Mozizunk.
- Kivel?
- Tiszta olyan vagy mint anya. - közli. - Ő is állandóan ezt kérdezgeti.
- És van valami oka? - kérdezem, mintha nem sejteném.
- Nincs. - vágja rá.
- Értem. Azért, azt ugye észrevetted, hogy én mindent elmondok neked? - próbálok hatni rá, mire akkorát sóhajt, hogy bárhol is van most, szerintem még a másik városban is hallani.
- Nincs semmi. Majd ha lesz valami amiről tudnod kellene, akkor szólok. - mondja lágyabb hangon.
- Tehát akkor mégis van... - mosolyodom el, majd a konyhába megyek és lerakom a mobilt az asztalra, kihangosítva.
Miközben hallgatom, ahogy Gemma próbálja tagadni a tagadhatatlant, elkezdek mosogatni, mert hiába most Zayn lenne a soros, reggel leléptek, mondván sürgős dolguk akadt.
- Mindig is tudtam, hogy nem százas a csaj. - mondom könyékig vizes kézzel.
- De te ezt elhiszed? Szerinted anya mit szólna ha én csak így hipp hopp lelépnék valakivel?
- Kikészülne. - bólintok.
- Pontosan. Sosem csinálnék ilyet.
- Én sem. - válaszolom.
- Hú, tényleg! - kiált fel, mintha most jutott volna valami eszébe. - Mi van Louisval?
- Elzavartam boltba. - mosolyodom el.
- Tudod, hogy hogy értem. - mondja és hiába nem látom, tudom hogy grimaszol is hozzá.
- Megvagyunk. - vonom meg a vállam. - Ugyan olyan.
- Ugyan olyan?
- Jobb, azt hiszem. Más, de jobb.
- Miben más? - kérdezi.
- Nem tudom, ezt nem lehet elmagyarázni. Sokkal... őszintébb.
- Nem nyomul? - kíváncsiskodik, de ebben a pillanatban megjelenik a hátam mögött az említett.
- Nem. - válaszolom a lefagyott Louisra pillantva, majd gyorsan szólok Gemmának, hogy rakja le helyettem, mert tiszta víz a kezem.
Szerencsémre nem kérdez semmit, csak annyit mondd, hogy majd hív ha végzett. Mikor szétkapcsol a vonal, lassan megtörlöm a kezem, majd óvatosan szembefordulok Louval.
Először csak nézünk egymásra, majd ő mozdul először. Lerakja az asztalra a kis szatyrot, majd megtámaszkodik mellette.
- Mióta tudja?
Nem hazudhatok neki, eddig sem tettem.
- Mióta én.
- Értem. - csak annyit mondd.
- Azt mondtad, hogy beszélhetek Zaynnel erről ha akarok. Miért baj ha nem Zaynnel, hanem Gemmával? - kérdezem egy kicsit széttárva a karom.
- Nem baj, ne legyél hülye. - forgatja a szemét. - Inkább zavarba hoz. Hogy fogok így találkozni vele?
- Úgy, ahogy mindig.
- Nem, nem ugyan az. Elmondtad neki a csókot?
Bólintok.
- Szuper. - mondja sóhajtva.
- Nehogy már azon aggódj, hogy ő mit szól hozzád! Ne az ő véleménye érdekeljen, hanem a miénk.
- Haragszik?
- Nem.
- Nyomultam az öccsére. Nem is kicsit. - mondja felhúzott szemöldökkel.
- Akkor sem. Nem szólt semmit. Esküszöm ha úgy alakulna és összejönnénk, még támogatni is minket. - válszolom és bólintok egy aprót felé, hogy nyomatékosítsam a mondatom.
- Mindegy. - kapja el a tekintetét. - Nem haragszom, hogy elnondtad neki. Mondtam, csak zavarba hoz. Ma találkozunk vele és én leszek az egyetlen aki rá sem mer majd nézni.
- Nem lesz semmi. - mosolygok rá.