Maybe Someday

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝐹𝑖𝑣𝑒

~ Harry ~

- Kizárt. - mondja Louis, amikor Zayn el akarja foglalni a mellettem lévő helyet.
- Ne már Lou!! - nyávogja vékony hangon, mire mindannyian elnevetjük magunkat, de nem engedünk neki.
- Zayn! Nem. - mondja erőteljes hangon, de nem igazán ijed meg, így muszáj vagyok valamit tenni. Amilyen gyorsan csak tudok, felállok az ülésre (szerencsére anélkül, hogy beverném a fejem valamibe), majd átmászom fölötte, a mögötte lévő üres helyre. Louis önelégült mosollyal ül be mellém, mire Zayn szemforgatva hátrafordul.
- Össze vagytok nőve. Az elmúlt két napban le sem szálltatok egymásról...
- Te is Liammel! - mondom előre hajolva, bár tudom, hogy ez kevésbé igaz, mint nálunk.
- Liam! - szól az előtte ülőnek, mire az zavartan hátrafordul. - Ülj mellém!
- Félsz? - kuncog Liam. Niall, aki Liam mellett ül az ablaknál, most kiveszi a fülhallgatót a füléből és kíváncsian pillant hátra.
- Te nem Harry mellett ülsz? - néz rá az fekete fiúra.
- Nem. - mondja sértetten, Louist méregetve, aki viszont fülig érő vigyorral pillant rá.
- Kár. Na, további jó utat! - azzal vissza is tér a zene világába.
- Ülj már ide... - kérleli Liamet. - Nincs kivel beszélnem! Niall úgyis csak zenét hallgat...
- Épp ezért jó. Aludni akarok, amúgy is.
- Hova alszol, fél óra a reptérig az út! - tárja szét a karját Zayn.
- Akkor jobb ha máris nekiállok. - gondolkodik hangosan, majd előre fordulva eltűnik az ülés takarásában.
- Ezt nem hiszem el! - fújtatt Zayn, majd levágódik a belső ülésbe és sértetten karba fonja a kezét is. Louval összenézünk és egyszerre fakadunk ki nevetésben. Zayn nem is tudja, hogy igazából végig őt fogjuk piszkálni az út alatt.

A repülő már két órája leszállt Spanyolországban, de még csak most értünk el idáig. Az egyik hivatalos X-Factor házig.
Az összes csapat az ismeretlen ház ajtajára mered és vár. Várja, hogy ki jön ki rajta. Ki lesz a mentorunk. Ki fog a tíz csapatból hármat a döntőbe jutattni. És ki lesz az, aki a maradék hetet hazaküldi.
Az elmúlt napjaink azzal teltek, hogy gyakoroltunk. Szó szerint, semmi mást nem csináltunk, csak énekeltünk. Anya már attól félt, be fogunk végül rekedni, de nem történt semmi. Aztán mire észbe kaptunk már itt is vagyunk.
- Gyere már... - suttogja Niall, közben izgulva szorongatja a vállamat. Az ajtó mintha csak az ír fiú szavára várt volna, kinyílik, és kilép rajta...
- Simon!! - kiabál fel elsőnek egy szőke hajú lány.
Megkönnyebbülve rohanunk oda hozzá és össze vissza ölelgetjük. Nevetve viszonozza, majd egy kis teret kér. Jobb mentort senki sem kívánhatna.
- Jólvan srácok! - ütögeti meg a vállát a mellette álló srácnak. - Üdvözöllek titeket az X-Factor házban! - mondja hangosan, mire mindenki boldogan felkiállt.
- Menjetek be, foglaljátok el a szobáitokat. - mosolyog ránk. A tömeg elkezd beözönleni az épületbe, de mi nem sietünk a srácokkal, így utolsónak lépünk be. Egy nagy nappaliba érünk, jobbra egy konyhával, balra egy hatalmas étkezővel. Pont velünk szembe, egy széles lépcső visz az emeletre, ahol a szobák vannak, a csapatok neveivel ellátva.
- De nekünk még nincs nevünk. - értetlenkedik Zayn.
- Ezért van ilyen táblánk. - mutat Niall az egyik ajtóra, ahol a neveink vannak felsorolva a banda neve hiányában.
Ahogy belépünk, egy közepes méretű szoba fogad, két emeletes ágy és egy sima egyszemélyes. Egyből megcélzom az utóbbit, de ahogy látom, már Louis is szemet vetett rá, így mindketten rohanni kezdünk felé.
Előbb érek oda és nevetve hanyatt vágom magam, de Lou belép a combjaim közé, kezei egyből megtalálják az oldalamat, és csikizni kezd. Nevetve próbálom elérni az oldalát, de mivel nem annyira csikis mint én, kénytelen vagyok előbb feladni a harcot.
- NYERTÉL! NYERTÉL.. csak... engedj... el. - mondom kifulladva. Louis leszáll rólam és hagyja, hogy lekászálódjak az ágyról.
- Zayn alatt van már csak hely. - vigyorog rám Niall, mintha magamtól nem látnám. A másik emeletes ágy tetejét Niall már befoglalta, alatta Liam pakol épp ki a bőröndjéből.
- Veled mi van? - kérdezem az önelégült fejét fürkészve.
- Nos... - kezdi Liam, mert Niall nem mondd semmit. - Niall haragszik rám, mert nem adtam a kajámból idefele jövet.
- És? - kérdezem az ágyunk mellett állva. Zayn előredől a felső ágyról és a száját eltakarva a fülembe suttog.
- Valami babos kaja lesz elvileg a vacsora. Meg fogja bosszulni.
A szemöldökömet ráncolva fordulok felé, majd ugyan úgy teszek a kezemmel, mint ő.
- És vajon tudja, hogy a gáz felfelé száll? - kuncogok, mire Zayn nevetve megrázza a fejét.
- Nem hiszem, de majd rájön.
- És te is. - sutttogom kuncogva, mire leesik neki a dolog.
- NEEEEM, biztosan nem alszom itt. Harry cserélj velem.
Megrázom a fejem.
- Bocsesz.
- Lou? Liam? - pillant körbe segítségkérően, de a többiek is nemmel felelnek.