Maybe Someday

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝑇𝑒𝑛

~ Louis ~

Unatkozom, az egyszer biztos. Ma átjött Steve, az egyik legjobb barátom, illetve Greta is ma érkezik egy éjszakára, de alapból széjjel unom az agyam. Őszintén, Harryt szeretném magam mellett tudni, és bármennyire is örülök a többieknek, már annyira ráizgultam a tényre, hogy együtt fogunk lakni, hogy nem őszinte az örömöm a többiek látogatása miatt.
Munkát vállaltam. Nem szükséges, hisz a szüleink fizetik a lakást, mégis muszáj volt elfoglalnom magam. Két és fél hét telt el mióta itt lakom, így már hozzászoktam a környezethez és a városhoz. Ma is ugyan azt az utat tettem meg, elmentem dolgozni a focipálya mellé, aztán beugrottam a közeli szupermarketbe.
- Baj van? - kérdezi Harry köszönés nélkül, mikor felveszi a telefont. Általában csak este szoktunk beszélni, gondolom ezért ilyen meglepett.
- Nem, dehogy. - nyugtatom meg. - Csak annyit akarok mondani, hogy ma nem hívlak mert rengeteg dolgom van.
Greta már biztosan a kapuban vár...
- Miféle dolog? - kérdezi kedves hangon.
- Szereztem erre a három pár hétre munkát. Nagyon jól fizet, de rettenetesen fáradt vagyok. Hazamegyek eszek valamit és kidőlök. - válaszolom. Nagyrészben igaz, Gretat viszont nem említem neki. - Valószínűleg megint a legegészségesebb kaját. - teszem hozzá, mert tudom, hogy ezen mindig mosolyog.
- Instant leves. - vágja rá. - Hányat vettél, hogy még mindig van?
- Nem tudom. A konyhában van a hűtő melletti szekrényben. Csak bedobáltam, de majd megszámolom és veszek még, hogy ne halljak éhen. - nevetem el magam.
- Milyen munka amúgy? Várj, most vezetsz?
- Igen, már mindjárt otthon is vagyok.
- Oké, akkor nem zavarlak és majd beszélünk. - ráz le egyből.
- Rendben. - bólintok magam elé. Szeretnék még beszélgetni vele, de most tudom, hogy az utat kell figyelnem. Nem szeretnék balesetet okozni.
- Majd holnap este hívlak. - azzal kinyomja.

Pár perc alatt haza is érek. Kiveszem a csomagtartóból a műanyag szatyrot és felsietek az emeletünkre. Leveszem a cipőm, de valami felkelti a figylemem. Leteszem a szatyrot, majd a konyhába indulok, óvatosan. Ég a lámpa.
- Mi... a... szar?! - mondom hangosan és csak ekkor jövök rá, hogy ha van itt valaki, érdemesebb csendben maradni. Már épp rendőrt akarok hívni mikor megpillantom a megterített asztalt. Összeráncolt szemöldökkel indulok el az emeletre, Gretat keresem. Fogalmam sincs, hogy hogyan jutott be, mégis itt kell lennie.
-

Louis.
Odakapom a fejem.
- Harry.
Mielőtt még felállhatna a nyakába ugrok, így mindketten elterülünk az ágyon. Nem akartam ilyen hevesen, de már mindegy. Annyira örülök neki!
- Ideköltözöl? - kérdezem izgatottan és lemászok róla.
- Aha. Nem baj ugye?
- Ideköltöztél, csináltál kaját és még meg mered kérdezni, hogy baj-e?? Még mindig lázas vagy?? - drámaian a homlokára teszem a kezemet, mire nevetve ellök és lemegy a konyhába, ahol már mindent beborít az ínycsiklandó csirke illata.
- Ne hagyjuk kihűlni a vacsorát. - mondja és leül az egyik székre, én pedig elé.
- De mi is ez pontosan? - vizsgálom a tányéromra szedett ételt.
- Csirke, ananász. Nagyrészben. Gombát nem raktam bele, mert nem szeretem és lehet te sem. - magyarázza és a saját tányérjára is szed. Annyira édes...
- Szeretem a gombát. - válasuolom még mindig teljes ámulattal, aztán megkóstolom az elém tett ételt. Olyan tökéletes, mint amilyennek gondoltam, így nem bírok magammal és egy kicsit húzom az agyát.
- Ne már! Annyira rossz? - eszik ő is egy falatot, de láthatóan nem talál semmi furcsát benne. Átnyúl a tányéromba és felszúr egy falatot a villájára.
Amikor már az én kajámat ízlelgeti és próbálja megfejteni mi lehet a probléma, elnevetem magam.
- Nyugi már. Ez isteni. - mondom már a sokadik falattal a számban.
- Komolyan? Akkor csak szívatsz? - nyugszik meg egyből és halálos pillantásokat küld felém.
- Milyen munkád van? - kérdezi egy idő után.
- Fizikai munka. Pakolós, raktáros szerű.
- Miért vállalsz munkát? - ráncolja a szemöldökét.
- Mert el kellett valamivel foglalnom magam amíg nem vagy itt. És még a plusz pénz is jól jön.
- És mikor lesz a következő? Holnap?
Nem tudok válaszolni, mert ekkor csengetnek. Greta lesz az.
- Vársz valakit? - ráncolja a szemöldökét.
- Az egyik legjobb barátom. - magyarázom és az ajtóhoz sietek. Ahogy gondoltam, Greta volt a túloldalán. Szokás szerint színesen öltözködött, kék felsőjéhez egy sárga nadrágot és egy fehér cipőt húzott.
- Szia bébi. - ölel meg szorosan és elveszem a táskáját.
- Hiányoztál. - vigyorog rám. - Remélem van valami kajád. - teszi hozzá. Tipikus Greta.
- Olyan mint Niall. - jegyzi meg Harry a hátam mögül, mire a lány felkapja a fejét és a göndörre mered, majd rám. Látom a felismerést a szemében.
- Harry vagyok. - nyújtja a kezét.
- Greta.
- Nem tudtam, hogy Lou vendéget vár. Nem csináltam sok vacsorát csak amit mi megettünk és... - próbál magyarázkodni, de Greta felteszi a kezét.
- Ne aggódj - szakítom félbe -, Greta olyan mintha a húgom lenne. Kiszolgálja magát bármivel és otthon érzi magát bárhol.
- Pontosan. - bólogat az említett.
- Vidd fel a cuccaid. Leghátsó szoba. - mutatok a lépcső irányába.
- Itt alszik, ha nem gond. Nem tudtam, hogy ma jössz és már lebeszéltem vele. - magyarázkodom mikor ismét kettesben maradunk.
- Ne hülyéskedj már. - mosolyog rám.