Maybe Someday

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝑇ℎ𝑖𝑟𝑡𝑒𝑒𝑛

- Hazza! - Niall hangja ostorcsapásként ébreszt fel. Mit keres már megint itt?
- Hé! Így csak én hívhatom! - szól rá Louis, mire kinyitom a szemem.
- Te már megint mit keresel itt? - nézek a szőkére álmos szemekkel.
- Megyünk paintballozni!! - kiabálja boldogan és felugrik mellém az ágyra.
- Mi? - ülök fel.
- Paintballozni. - bólogat.
- Kivel?
- A többiekkel. - jön oda Louis is. - A műsorból kitalálta valaki, hogy menjünk el egy közös programra, mielőtt még elkezdődne az igazi verseny. A három banda összesen tizennégy ember, plusz a szólósok hatan. Így igazságoson megvan a két csapat is.
- Itt vannak a többiek is?
- Nem, eddig csak én. Lou kijött értem az állomásra. - válaszolja Niall.
- Mikorra kell mennünk?
- Fél óra és megyünk a srácokért az állomásra. Utána egyből.
- Ahhh. - temetem a párnába a fejem. - Csináljatok valami kaját nekem. Mondjuk carbonarát valaki melegíthetne. - nyöszörgöm, mert a hasam már kong az ürességtől.
- Megyek. - szól egyből Louis, mire felkapom a fejem.
- Menni fog kórház nélkül? - pillantok rá mosolyogva.
- Vér profi vagyok. - vigyorog, majd kimegy. Már előre félek mit fog művelni.
- Utána megyek mielőtt még felgyújtja a házat. - sóhajtom, majd ki akarok bújni a takaró alól, de végül megállok és felhúzott szemmel a szőkére pillantok.
- Mi van? - kérdezi.
- Kimennél?
- Mi? Mié... Ooooh. OOOH. - esik le neki. - Ne már, én meg itt ülök közvetlen melletted?! - azzal felpattan és kiszalad a szobámból.
Gyorsan felkapok egy boxert mielőtt még visszajönne, majd kimegyek utánuk.
- Ülj le, uralom a helyzetet. - mosolyog rám Louis mikor meglát.
- Sikerül? - lépek mellé. - Ügyes vagy.
- Tudod, bármennyire hülyén jön ki, hogy azért dicsérsz meg, mert meg tudok melegíteni valamit a mikróban, jól esik. - mondja és felnevet, mire még a fejét is megsimogatom, hogy milyen ügyes fiú.
- Ez túlzás. - kuncog és elzárja a gáztűzhelyt.
- Te is eszel? - lépek el mellőle, hogy megterítsek.
- Egy kicsit.
- Niall? - kérdezem, mert csak most tűnik fel, hogy nincs a helyiségben.
- Elfoglalta a wc-t. - válaszolja. Szerencse, hogy a fürdőszoba és a wc külön egy-egy helyiség, így be tudok jutni arcot meg fogat mosni, anélkül, hogy Niallt kéne zargatnom.
Louis mindkettőnknek szed, majd leülünk egymással szemben a négy személyes asztalhoz.
- Paintballoztál már? - kérdezem, mert nekem fogalmam sincs a jákékról.
- Sokszor.
- Mondj már valamit róla, mert full hülyének érzem magam.
- Igazából most máshogy fogunk játszani, szóval a rendes paintball szabályok nem érvényesek.
- Miért játszunk máshogy? - érdeklődöm.
- Az egyik srác apjáé az egész paintball pálya. Azt mondta úgy játszuk ahogy mi akarjuk. - mosolyog rám két falat között.
- Jó hogy mondod, fel kell hívnom apát. Majd emlékeztess légyszi. - mutatok felé a villám hegyével, mire bólint.
- Tudom, hogy nem kellene, de kifúrja az oldalam a kíváncsiság... Mi történt apáddal? - kérdezi félénken. - Persze ha nem rám tartozik...
- Lou, nyugi. - mosolygok rá. - Kérdezz bármit, én is kérdezek tőled ha érdekel valami, ezt már megbeszéltük. Mi érdekel?
- Nem rossz, hogy apád mással van?
- Már nagyon régen elváltak anyával. Apa elköltözött, de attól még az életünk része Gemmával. Igaz, van egy barátnője, aki lassan a felesége lesz, de ettől még nem rossz a kapcsolatunk. Sőt, még anyával sem. Néha ők is szoktak beszélni.
- Nálunk nem beszélnek. Egyáltalán. - vallja be sóhajtva. - Apámmal nem beszéltem már évek óta.
- Hogy hogy? Nem keres? Vagy te nem akarod látni?
- Is is. Tiszteletben tartja azt, hogy arra kértem ne találkozzunk. Nem tudom mi volt velem, nagyon haragudtam rá. Ami eddig megszokott volt, hogy hazajön munka után, hogy minden szombaton ő főz Mamaita csirkét, hogy mindig ő találja ki a legjobb programokat a hétvégére... Egyik napról a másikra mindennek vége lett, én pedig nem vettem észre semmit, csak mikor már elköltözött. Találkoztunk utána, nem is egyszer. - sóhajt és összefűzi az ujjait, majd hátradől a széken. - De nekem sosem ment ez a távkapcsolat dolog, még családon belül sem. El akartam mesélni neki, mi volt otthon, milyen hülyeséget csinált Lottie, vagy hogy anya mit főzött éppen. Nekem az fájt, hogy ezeket mesélni kell neki, mert nem lehet ott, neki meg az, hogy nekem ennyire fáj ez az egész.
- Miért mentek szét? - kérdezem.
- Csak simán nem működött. Legalábbis ezt mondják mindketten.
- A kapcsolatok fele sajnos nem működik. - válaszolom szomorúan. - Még most sem szeretnéd felvenni vele a kapcsolatot?
- Nem tudom. Lassan négy éve nem láttuk egymást. Mi van ha már új családja van?
- Annak sem örülnél, ha Johanna ismerkedne? - kerülöm ki a kérdését az anyját firtatva.
- De. Nem. Nem tudom.
- Majd eldől. Lehet boldog lesz, valaki mással. Mint ahogy te is szakítottál Hannahval, és boldog lehetsz Henriettával egy nap. - mosolygok rá bátorítóan.
- Talán egy nap. - mosolyog rám ő is.