Maybe Someday

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝑇𝑤𝑒𝑛𝑡𝑦

Harmadjára próbáljuk el a koreográfiát, és még mindig nem tökéletes.
- Nem vagyunk táncosok, nem értik meg? - motyogja Zayn mellettem, mire felkuncogok.
- Újra! - kiabálja az egyik férfi, mire sóhajtva ismét felmászunk az emelvényre, amikor pedig elindul a zene, megpróbálunk egyszerre mozogni.
- Nem, nem, nem! - kiabálja megint valaki. - A szőkét rakjuk a másik oldalra!
Szegény Niall sóhajtva próbálja meg megtalálni az új helyét, de már megint ellenkezik a baseball sapkás férfi, így több perc is eltelik, mire elégedetten pillant a sorrendre.
- Oké, mehet újra! - kiabálja végül.
- Egy pillanat. - szól Simon mögülünk. - A srácoknak már énekpróbán kellene lenniük.
- Még nem vagyunk készek a koreográfiával. - ellenkezik a sapkás.
- Nem érdekel, énekelni fognak a műsorban, nem táncikálni! - mondja végszónak Simon, majd int, hogy kövessük. Nincs mese, nagyobb hatalma van, mint egy egyszerű koreográfusnak, így nem is kötözködik vele senki.
- Srácok - szól amikor belépünk egy kis irodába - bemutatom nektek Louis Warkert.
- Sziasztok. - biccent felénk az említett férfi, majd odalép kezet fogni. Barna, vállig érő egyenes haja van, illetve barna szőrmés ruhában is van, így teljesen úgy néz ki mint valami kutya. Mondjuk egy nagy Spániel. - Kezdhetjük akkor a próbát? - kérdezi végül, majd elindul az irodával szemben lévő terembe. Hátulról még jobban hasonlít egy spánielre, amit halkan meg is jegyzek Zaynnek, mire ő felröhög, de mikor mindenki kérdőn pillant ránk, csak mosolyogva megvonja a vállát.
- Ezen a héten négy napot fogtok velem tölteni, a következő hetekben pedig kettőt. - mondja az idősebbik Louis, miközben leteszi a cuccait az egyik székre. - Kezdhetjük? - pillant felénk, mire mi csak némán bólintunk.
- Üljetek le. - mutat a földre, majd ő is elhelyezkedik törökülésben előttünk. Először különböző légzésgyakorlatokat csinálunk.
- Szuper. - mosolyog ránk pár perc múlva. - Most a hangszálak jönnek. Tud valaki zongorázni?
- Lou. - vágom rá és felé fordulok.
- Nem, nem tudok. - rázza a fejét.
- Csak szerénykedik. - magyarázom a másik Louisnak. Mikor múlt héten megkértem, hogy tanítson meg zongorázni, nem vicceltem. Pár napon belül elhoztuk a zongoráját (vagyis inkább megmentettük a testvéreitől), és azóta több órán át hallhattam milyen jól játszik.
Végül beadja a derekát, a zongorához ül, és pár perc ismerkedés után már tökéletesen kíséri a hangszálaink bemelegítésére szolgáló gyakorlatokat.
- Nem, úgy nem jó Harry! - szól rám, mikor a Viva La Vida refrénjét próbálom. - Feküdj! - utasít és a földre mutat.
- Mi? - értetlenkedek.
- Higyj nekem. - mosolyog rám. A többiekre pillantok, de nem szólnak egy szót sem, így vállat vonva hanyatt fekszem a padlón.
- És most? - pillantok fel, mert nem igazán tudom mit kéne tennem ezek után.
- Énekelj.
- Ennyi? - ráncolom a szemöldököm.
- Igen. Úgy énekelj mint az előbb.
- I used to ruuuuuule the world - egészen más a hangom így, mint mikor állok. - Seas would rise when I gave the word... Nem megy. - adom fel, mert nagyon nem akar kijönni a megfelelő hang.
- Erről beszélek. - áll meg közvetlen a fejem mellett. - Majd akkor álltok készen, ha így is menni fog. Addig viszont... - fordul a többiek felé - Földre, mindenki!
Bárki aki abban a másfél órában belépett a terembe, azzal szembesült, hogy öt fiatal sorban fekszik a földön, mellettük pedig egy barna ruhás hapsi újra és újra kijavítja a hamis hangokat. Fura látvány, de elvileg nem szokatlan az énekes világban.
- Bocs a zavarásért. - lép be félve egy hölgy. - Elrabolhatom Harryt meg Zaynt?
- Természetesen. - mosolyog rá a tanárunk. - Louis Walker vagyok. - mutatkozik be és kézcsókot ad a szőke nőnek.
- Sarah Bill. - válaszolja a másik.
- Jézusom, én inkább megyek mielőtt még egymásnak esnek. - kuncog fel Zayn és felhúz a padlóról.
- Kösz, minket meg hagyjatok itt. - sóhajtja Lou, majd Niallhoz fordul. - Fogadjunk, hogy megkéri maradjon itt.
- Nem hiszem. - suttogja Niall.
- Srácok! - szól Sarah. - Gyertek, sürget az idő. - azzal már ki is viharzik az ajtón.
- Viszlát, Mr. Walker! - szólok oda, mert már nem hiszem, hogy ma találkozunk.
- Oh, nem! Tegezzetek és nektek csak Louis, Bogaraim. - vigyorog. Na igen, másfél órája az ehhez hasonló becézések áldozatai lettünk. Rám leginkább a Napsugár szót használja, de a többiek sem kaptak jobb becenevet.
- Rendben. - mosolygok vissza, majd Zaynhez fordulok. - Gyere Szépségem! - mondom a becenevét megnyomva, mire szemforgatva elmegy mellettem.
A szőke hölgy, akire úgy simul a citromsárga ruha, hogy már azon gondolkodom, hogy mégis hogyan kap levegőt, egy másik terembe vezet, ahol egy egész stáb fogad minket.
- Üljetek le, kérlek. Csak néhány kérdés lesz.
Miután helyet foglalok szorosan Zayn mellett, mindenki azonnal befejezi a zörgést és a jelek szerint elindul a felvétel is.
- Itt vagyunk a One Direction két tagjával, Zaynnel és Harryvel - mondja a kamerába Sarah -, akiket most raboltuk el az első próbájukról. - felénk fordul - Srácok, most, hogy friss az élmény, szeretnék tőletek egy kis élménybeszámolót az eddigiekről. - azzal konkrétan a szánkba nyomja a mikrofont.
- Nos... - gondolkodom el, mert nem igazán tudom mit kéne mondanom. - Mindannyian nagyon izgatottak vagyunk és mindent megpróbálunk, hogy a legjobb formánkat mutassuk. Énekpróbáról jöttünk és eddig igazán élvezzük.
- Azt eláruljátok, hogy melyik dalt éneklitek majd? - kérdezi. Már épp válaszolni akarok amikor Zayn közbevág.
- Nem mondhatjuk el, benne van a szerződésünkben. Nem beszélhetünk semmiről. - Ha rajtam múlt volna, egyből elárultam volna, mert teljesen kiment a fejemből a titoktartási szerződés.
- Értem, nem baj. Nem tudom láttátok-e már, de a Twitteren indult egy szavazás a műsorban szereplőkről.
- Igen? Nem láttam. - kíváncsiskodom.
- Igen, és ti is nyertetek, ezért is választottunk titeket erre az interjúra.
- Milyen kategóriában? - kérdezi Zayn.
- Harry lett az első, A Műsor Legcukibb Pasija kategóriában, te pedig A Műsor Legszexibb Pasija kategóriát bőven vitted.
- Legcukibb? - kérdezek vissza meglepődve. Megszavaztak legcukibb pasinak, beszarás. - Zayn elbűvölő, ez nem is volt kérdés. - karolom át a vállát. - Egy igazi Szépség. - mondom megint a kedvenc becenevét.
- Azt hallottam, hogy ti mind együtt laktok. Ez igaz? - teszi fel a következő kérdését.
- Nem, csak mi lakunk együtt Louval.
- Ő a másik bandatag, ugye? - bólintok.
- És meséljetek nekem egy kicsit a lányokról... - mondja sejtelmes hangon. - Van valakitek, vagy esetleg egy kiszemelt?
- Nincs barátnőnk. - válaszolom.
- A magad nevében beszélj. - vág közbe Zayn.
- Mi? - pillantok rá meglepődve. - Ki az?
- Lina nővére. - pillant rám.
- Ki az a Lina? - csap le egyből a szőke.
- Harry fél barátnője. - vágja rá Zayn.
- Fél barátnő? - kérdez vissza a nő.
- Nem fontos, csak barátok vagyunk. - szólalok meg én is.
- Értem, ez egy apró utalás, hogy ezt a témát ne feszegessük. Zayn, neked viszont akkor már van kiszemelted. Hogy halad a dolog?
- Randizunk, remélem. Még nem kérdeztem rá, de nagyon abba az irányba haladunk.
- Hová vinnétek a barátnőtöket randizni? Szerintetek mi a legjobb hely, ahol biztosan elcsábul a kiszemeltetek?
- Én nem helyhez kötöm a dolgot. Jobban szeretek én főzni például. - válaszolom.
- Tudsz főzni? - kérdez vissza Susan.
- De még hogy! - veregeti meg a vállam Zayn.
- Énekelsz, tudsz főzni, a núsor legvukibb pasija vagy és nincs barátnőd? - ámuldozik a nő, de látszik, hogy megjátszott. Egy felnőttet nyilván nem foglalkoztatja ennyire egy tinédzser szerelmi élete.
- Hát igen. - mosolygok félénken.
- Játszotok valamilyen hangszeren? - vált témát.
- Zongorázni tanulok, de csak nemrég kezdtem.- mondom büszkén.
- Szuper, és hogy megy?
- Louis szerint gyorsan tanulok, de ő sokkal régebben játszik és nagyon jó benne.
- Louis akivel együtt laksz, ugye?
- Igen, ő. Van egy zongorája, amit eddig otthon tartott náluk, de most megkértem, hogy tanítson meg, így bekerült a közös házba.
- Zayn, veled mi a helyzet? - pillant rá.
- Én nem igazán vagyok ebben jó. Nem játszok semmin, csak énekelek.
- Értem. Ugye ti eredetileg szóló előadóként jelentkeztetek a műsorba, de kiestetek. Mi történt pontosan, hogy most mégis itt ültök?
- A mentorok úgy döntöttek, hogy összeraknak minket. - meséli Zayn. - Mondanom sem kell mennyire rosszul érintett mikor kiestem. Szerintem veled is ez volt. - lök meg.
- Igen. - bólogatok. - Annyira cikinek éreztem, pedig így visszagondolva nem volt az. Jó voltam, csak nem a legjobb. Aztán ugye kiderült, hogy ha bandában folytatjuk, továbbjutunk. Nem is volt kérdés, mi lesz a döntésünk.
- Nem vagytok csalódottak, hogy nem sikerült egyedül?
- Nem. - vágjuk rá egyszerre.
- Szereztem négy legjobb barátot és ez nagyon sok dologban segít. Mindenki ugyan azt csinálja, így a legjobb támogatást adjuk egymásnak. - mosolygok a nőre.
- Nagyszerű. Nos, nem is zavarlak titeket tovább, sok sikert kívánunk a továbbiakban is. - mondja végszónak, majd a kamera felé fordul. - Ha továbbra is szeretnék követni a srácokat, illetve a további interjúkról sem szeretnének lemaradni, kövessék Facebook és Twitter oldalunkat, mert naponta újabb és újabb érdekességeket osztunk meg a kulisszák mögül! Ne felejtsék el, ezen a héten kezdődik az X-Factor, ahol élőben szavazhatnak kedvencükre. - mosolyog még pár percig a kamerába, majd elveszi a szájától a mikrofont a stáb pedig pakolni kezd.
- Köszönjük még egyszer, most már szabadok vagytok. - mosolyog ránk.
- Nem ezen a héten kezdődik a műsor. - javítja ki Zayn, amit már én is meg akartam tenni.
- A jövő héten fogjuk ezt közzétenni, és akkor már aktuális lesz. - magyarázza.
Maximum húsz perce lehettünk távol, de mikor visszaérünk Louisékhoz, azok még mindig a földön fekszenek, de már egyedül.
- Csak hogy visszajöttetek Nyuszikák! - ordít Lou.
- Csak nem hiányoztunk, Édesem? - kérdezek vissza.
- Nagyon! - mondja és drámaian a szívére szorítja a kezét.
- Hol van Louis? Mármint az idősebb.
- Hoz nekünk valami kaját. Szerintem addig becézgeti a büfést, míg nem ad oda mindent ingyen. - nevet fel Liam.
- Hát, ha hoz kaját akkor tőlem bármit mondhat bárkinek. - mondja Niall.
- Jajj Bogaram, csak nem megéhezett a pocid? - pillant rá Lou.
- De, nagyon is.

- Nem akarom elrontani a hangulatot, de szerintetek visszajön még ma? - kérdezi Zayn fél óra elteltével.
- Lehet eltévedt. - gondolkodom hangosan. - Járt már itt egyáltalán?
- Biztos. Felnőtt ember, nem hülye. - válaszolja Liam.
- A felnőtt emberek nem használnak olyan szavakat, hogy Bogaram, Nyuszika, meg Napsugaram. - húzza fel a szemöldökét Louis, és feláll Zaynnel együtt.
- Keressük meg, mert itt fogunk éjszakázni.
- Van nálatok telefon?
- Persze. - szólalunk meg néhányan.
- Akkor hívjuk egymást ha megtaláltuk, aztán ugyan itt találkozunk. Mindenki külön megy, mert hatalmas ez az épület. - vázolja a dolgokat Lou, aztán a megbeszéltekhez híven elválnak útjaink. Én megyek a legfelső szintre, illetve a tetőre, bár az utóbbit kétlem, hogy meg kellene néznem, hacsak nem cigizik.
Tíz perc múlva, mikor már nagyjából kész vagyok a felső szint felével, megcsörren a telefonom.
- Mondd, hogy megvan. - szólok bele.
- Meg. - mondja Zayn. - A szőkével piknikezett, de már jön. Legalábbis szóltam neki, hogy jöjjön, aztán lehet már egymásnak estek és estig nem is látjuk.
- Piknikezik? - kérdezek vissza a történet közepén megakadva.
- Aha. A büféből hozott kajákból esznek és esküszöm neked még egy pokrócot is leterítettek az egyik előadó terem közepére. Hihetetlen egy pasas.
- Aranyos. - mosolyodom el. - Akkor indulok vissza.
- Rendben, mi még Niallel elugrunk kajáért, mert nem hiszem, hogy maradt a piknikből. Mit kérsz?
- Vizet, de azt sokat. Meg... Pogácsát. - gondolkodom, hogy éppen mihez lenne most kedvem. - Vagy valami hasonlót.
- Oké.
- Köszönöm Szépségem! - vigyorgok magamba.
- Harry, én esküszöm meg foglak ütni egyszer.

Három óra múlva hulla fáradtan érünk haza.
- Szia Drágám! - szól bele anya a telefonba, amit kihangosítva lerakok a konyhapultra.
- Ne, Anne kérlek! - nyög fel Zayn és grimaszol is hozzá.
- Mi? Mit csináltam?
- Most volt az első próbánk és az énektanárunk mindig becézget minket. A Drágám még egy visszafogott változata annak amiket használt ránk. - magyarázom.
- Értem. De attól még jó volt? - kérdezi.
- Felszedte az egyik riportert! - kiabálja Lou a hűtőben kutatva. - Megették a kajánkat is!
- Szegénykéim. Vigyek nektek valamit holnap?
- Az életmentő lenne. - mosolygok a készülékre.
- Gemmával elküldöm akkor, mert lehet beugrik hozzátok.
- Igen? - kérdezem. - Miért?
- A barátnőivel lesz a városban.
- Nekünk holnap megint próbánk van, de oda is jöhet, ha akar.
- Majd felhív ha végzett.
- Rendben. Amúgy, van valami? - kérdezem.
- Mire gondolsz? - Pontosan tudja mkre gondolok.
- Robinra meg rád. - mosolygok. Zayn és Lou leül velem szembe az asztalhoz, úgy hallgatják a beszélgetést.
- Mi lenne?
- Randizgattok, meg minden?
- Mi? Nem! - tagadja egyből.
- Pedig kéne! - szól bele ismét Lou.
- Louis ne szólj bele! - szól rá anya, de egyáltalán nem mérges, inkább zavarban van.
- Én sem bánnám. - mondom.
- Komolyan?
- Már mondtam, hogy nem. Örülnék neki.
- És én is! - szól bele ismét az előttem ülő.
- Harry csinálj valamit a barátoddal. - nevet fel a vonalban.
- Nem tudok, vele élek.
- Louis tünés a szobádba, ez anya-fia beszélgetés! - próbálkozik.
- Rendben. - adja be a derekát és végül is tényleg szót fogad, csak anya azzal nem számol, hogy Zayn és én is megyünk utána.
- Szóval? Bement a szobájába, már mondhatod. - szólalok meg végül.
- Mióta tudod, hogy... Alakul a dolog?
- Mióta megláttalak titeket először együtt.
- Az már egy éve volt, akkor még nem volt semmi.
- És most? Mióta tart?
- Pár hónapja.
- Mikor találkozhatunk vele úgy, mint a pasid?
- Hát, ezen nem gondolkoztam. Majd egyszer.
- Örülök nektek. - vallom be.
- Köszönöm. - mondja és magam előtt látom, ahogy fülig vörösödik.
- És mi mikor találkozhatunk vele? - szólal meg ismét Louis, olyan hangon, mint akit ez tényleg annyira megvisel, hogy napok óta más sem jár a fejében.
- Louis William Tomlinson! - szólal meg anya kimért hangon. - Azt mondtam menj a szobádba.
- Ott vagyunk. - szólal meg Zayn is vigyorogva.
- Ne már! Mindenki ott van? - kérdezi anya pánikolva.
- Nem, csak mi hárman.
- Rafinált banda! Megálljatok lesz nektek holnap kaja! - azzal nevetve leteszi.
- Siker. - vigyorgok.
- Az esküvőre mehetünk? Mert gondolom a családi vacsin nem lehetünk ott... - gondolkodok Lou.
- Természetesen az esküvőn külön helyetek lesz Nyuszimókusaim.
- Nyuszimókus? - kérdez vissza mosolyogva Lou.
- Ezt én találtam ki. - mondom büszkén. - Talán nem tetszik, Drága Szerelmem?
- Teljesen ráfüggtél ezekre a hülye szavakra, biztosan nem alszol velem! - nevet fel végül.