A kor csak egy szám (Befejezett)

7. rész

Tom

Egész nap azon gondolkoztam, hogy mit tehetnék azért, hogy újra találkozhassak Ashleyvel és vele lehessek. Estefelé ki is pattant a fejemből a tökéletes ötlet. Fogtam magam, beültem az autómba és elhajtottam a lakásukig. Leparkoltam. Bent ülve még gondolkoztam azon, hogy biztos helyesen cselekszem-e, de megláttam őt egy kábé annyi idős sráccal, mint ő, amint a ház elé sétálnak. Már ennyitől eluralkodott rajtam a féltékenység, így hamar kiszálltam az autóból és feléjük indultam. Ashley rögtön észrevett. Minden alkalommal, amikor meglátom, egyre gyönyörűbb. Megdobbant a szívem. Végig tartottuk a szemkontaktust, mire odaértem, a srác is megfordult.

- Sziasztok! - köszöntem, enyhén nyugtalanul.

- Szia! - köszöntek egyszerre.

- Ashley, szabad kérdeznem, hogy ő kicsoda? - kérdeztem már idegesebben, hogy nem tudom ki ez az ismeretlen srác és bevallom őszintén, féltékeny voltam.

- Ő David Martinez, az egyik osztálytársam. Tanítás után körbevezetett egy kicsit a városban - magyaráztam, majd folytattam. - David, ő Tom Hiddleston, egy barátom. - mutatott be minket egymásnak. Ezek szerint ez a David nem ismert, hála égnek, mert semmilyen reakciót nem váltott ki belőle a nevem.

- Örülök, hogy megismerhetlek, Tom - nyújtott kezet David, amit nem szívesen, de elfogadtam, mert udvarias vagyok. Elkezdtük egymást méregetni. Kicsit sem tetszett nekem ez a David, látszott a tekintetében, hogy akar valamit Ashleytől, de én ezt nem fogom engedni. Felfedezhette ugyanezt a szándékot az én tekintetemben, de észre vehette azt is, hogy mennyivel idősebb vagyok náluk, mert enyhén, diadalittasan elmosolyodott. Ettől csak még idegesebb lettem, az izmaim megfeszültek, képes lettem volna helyben leütni, de Ashley közbeszólt.

- Köszönöm David a ma délutánt, nagyon jó volt kicsit megismerni a várost. - Ezek együtt voltak egész délután?

- Igazán nincs mit, máskor is szívesen elkísérlek. Most viszont jobb ha megyek. Örültem Tom - fordult felém még mindig ugyanazzal a pillantással. Megint megfeszültem. - Sziasztok! - köszönt el, majd sarkon fordult és elment. Ashley felém fordult.

- Mit keresel itt? - tért a lényegre, mint mindig.

- Téged - mosolyogtam rá. El akarom csábítani, most már eggyel több okom is van rá. - Nagyon sajnálom a tegnap estét, nem tudom mivel rontottam el, de nem szándékos volt és jóvá szeretném tenni - mondtam ki gyorsan.

- Rendben. És mivel szeretnéd jóvá tenni? - Kérdezte.

- Mivel holnap szombat, elviszlek valahová, úgy sincs tanításod. Mit szólsz? - Látszott az arcán, hogy felderült, de aztán gondolkodóba esett, végül megszólalt.

- Miért én? - tette fel a kérdést. Elsőre nem értettem a kérdést, de kifejtette. - Miért engem? Miért nem valami híres színész barátnődet? Biztos van egy pár. Én meg csak egy senki vagyok. - Most már értettem miről beszél. Mi az, hogy egy senki? Számomra annál sokkal, de sokkal több és ezt be is fogom neki bizonyítani. Így feleltem:

- Nekem te nem vagy senki. - Erre a mondatomra annyira elpirult, biztosan maga is észrevette, mert lehajtotta a fejét, de elmosolyodott. Nagyon aranyos volt így és nagyon hízelgett, hogy így reagált rám. Eljött az ideje, hogy elmondjam azt, amiért eredetileg idejöttem. - Holnap reggel 10-re érted jövök, addigra legyél kész - mondtam, végül megfordultam és az autómhoz sétáltam. - Jó éjszakát, Ashley! - köszöntem el egy utolsó pillantást vetve rá, majd beszálltam és elhajtottam, miközben végig mosolyogtam.

***

Ashley

Szombat reggel fél 10-kor ébredtem fel. Pár másodpercig gondolkodtam, hogy ma mit csináljak. Aztán beugrott. Van kevesebb, mint fél órám elkészülni! Tom 10-re jön értem! Olyan gyorsan ugrottam ki az ágyból, hogy rögtön meg is szédültem. Elindultam a fürdőbe, Anna már a konyhaasztalnál ült és kávézott.