A kor csak egy szám (Befejezett)

19. rész

Október 21. A születésnapom. Reggel vidáman ébredtem a besütő nap sugaraira. Ránézve az órára konstatáltam, hogy reggel tíz is elmúlt. Lassan kikászálódtam az ágyamból és elindultam a konyhába, ahonnan mennyei illatok csapták meg az orromat. Kiérve láttam, hogy Anna sürög-forog, mindenféle tésztát és egyebet kevergetve. Ekkor azonban két kéz takarta el a szemeimet sötétségbe borítva, majd meghallottam a számomra bizsergető hangot.

- Na ki vagyok? - kérdezte mély hangján.

- Nem tudom. Anna! Itt egy betörő! - mentem bele a játékba Annának kiabálva. Erre viszont csak egy nevetést hallottam, mire Tom villámgyorsan vette el a kezét szemeim elől és fordított meg, hogy szorosan megöleljen.

- Boldog születésnapot! - suttogta a fülembe, leheletétől megborzongtam. - Én szerettem volna az első lenni - tette hozzá.

- Köszönöm! - csókoltam meg szerelmesen. A romantikus pillanatnak barátnőm vetett véget.

- Most viszont én jövök - Felé fordultam, de csak annyit érzékeltem, hogy rögtön a nyakamba ugrik.

- Boldog 19-ik születésnapot Ashley! - szorongatott erősen.

- Köszönöm! Annyira aranyosak vagytok - mondtam nekik elérzékenyülve. Mosollyal válaszoltak, majd Tom felém fordult.

- Most viszont kezdj el készülődni, ugyanis ebéd után elviszlek valahova - közölte.

- De nem mehetek. Annának segítenem kell feldíszíteni a házat, sütni, meg a többi buli előtti teendő - kezdtem el tiltakozni. Anna kijött a konyhából.

- Te csak ne aggódj emiatt. Elmész Tommal, nincs vita. Nekem pedig lesz segítségem, ne izgulj. Megmondtuk, hogy minden rendben lesz - szólt nekem ellentmondást nem tűrően.

- Jó - sóhajtottam beleegyezően. Visszamentem a szobámba és gyorsan elkészültem, majd visszatérve a konyhába megreggeliztem. Tom ezalatt Annának segített, utána pedig visszavonultunk ketten a szobámba. Időközben lett egy kisebb tévém a szobámba, szemben az ágyammal egy kisebb szekrényen. Szorosan összebújtunk az ágyamon és azon kezdtünk el vitatkozni, hogy milyen filmet nézzünk. Én rögtön kitaláltam, hogy nézzük meg a Bíborhegyet, melyben Tom a főszereplő.

- Na nem. Nem fogunk olyat nézni, amiben én játszom - tiltakozott rögtön.

- De miért? Én ezt szeretném, mellesleg szülinapos vagyok. Persze az sem elhanyagolható, hogy téged akarlak látni - vigyorogtam rá.

- Nem elég, hogy élőben itt vagyok? - ellenkezett tovább.

- Nem - vágtam rá.

- Jó, legyen - adta be a derekát. Diadalittas mosollyal tettem be a filmet. Tom szorosabban körém fonta karjait, mire én mellkasára hajtottam a fejemet. Csendben néztük egészen addig, míg a filmben Tom és a női főszereplő egy egészen félreérthetetlen tevékenységet folytattak. Vörösödő arccal fordultam felé, mire lepillantott rám.

- Szóval te ilyet is tudsz? - kérdeztem sokat sejtető tekintettel.

- Mutassam meg? - vágott vissza. Erre még jobban elvörösödtem és inkább visszafordultam a filmhez, de egy öblös nevetést hallottam a jobb oldalamról, mire rácsaptam a mellkasára.

- Shh! Nézni szeretném - szóltam rá.

- Eddig nem volt fontos - vágta rá.

- Na jó, hagyjál - fordultam megint a film felé, ezúttal pedig végig tudtuk nézni. Pont, mikor vége lett, Anna szólt be a szobába, hogy kész az ebéd.