A kor csak egy szám (Befejezett)

25. rész

Ashley

Reggel szerelmem biztonságot nyújtó karjai közt ébredtem. Már csütörtök van, ötödik napja vagyunk ezen az álomszép helyen, így egy hatalmas vigyor kúszott az ajkaimra. Életemben nem gondoltam volna, hogy eljutok Hawaiira, erre itt vagyok. Csodaszép ez a hely, nem lehet betelni vele. A tenger selymesen puha hullámai csak úgy vonzottak magukhoz, hogy fürödjek bennük naphosszat. El is döntöttem, hogy ez lesz a mai programunk, de Tom keresztül húzta a számításaimat.

- Ma terveim vannak veled - motyogta a hajamba csukott szemmel.

- Micsoda? - érdeklődtem.

- Kirándulás - nyitotta ki szemeit, így megcsodálhattam tengerkék íriszeit. - Felfedezzük egy kicsit a környéket, mit szólsz?

- És mi lesz a tengerrel? A fürdéssel? - kezdtem el látványosan szenvedni.

- Már négy napja csak fürdesz - nevetett ki. - Majd arra is lesz még időnk ma, ne aggódj - biztosított megsimítva a hajam, ezután szenvedélyesen megcsókolt, de hirtelen elhúzódott. - Inkább ne folytassuk, mert megint félbe kell hagyni - mondta, mire felnevettem és kikászálódva mellőle a fürdőbe indultam. Készülődés közben arra jutottam, hogy szegényt már annyiszor kínoztam, kárpótolni kéne értük. Majd talán este...

- Mi legyen a reggeli? - kiabált be hozzám Tom.

- Rántotta - szóltam vissza. Még jó, hogy tegnap vettünk néhány dolgot, mikor első nap a házikóhoz jöttünk. Hamar elkészültem, így kimentem Tomhoz, aki már sütötte a tojást. Átbújtam karja alatt és szembefordulva vele, átkaroltam a derekát és vállába fúrtam a fejem. Bár, amilyen magas, ez inkább már a mellkasa volt.

- Ne égess meg - vezettem fel rá a tekintetem, mire ő mosolyogva megpuszilta a homlokom. A reggelizést gyorsan letudtuk, így pár fontosabb dolgot összepakolva már útnak is indultunk. Elsőnek a Waimea-kanyonhoz utaztunk, ahol felmásztunk az egyik magasabb hegyre, hogy megcsodálhassuk a gyönyörű tájat. Ezután a Wailua-vízesés következett, ami valami csodálatos volt. A hűs vízben meg is mártóztattam a lábaimat, majd felfrissülve folytattuk az utunkat. A Kilauea-hegy volt a harmadik állomás, ami egy, még napjainkban is működő pajzsvulkán. Szerencsére távolról pont láthattunk egy kisebb kitörést, ami nagyon szép látvány volt. Végezetül bejártunk jó pár strandot az én legnagyobb örömömre, például Lanikai, Mokuleia és Ke'e strandját, mindegyik helyen fürödtünk is a kérésemre. (Írói megj.: a fejezet aljára rakok be képeket, hogy lássátok, milyen gyönyörűek a helyek) Este fél nyolckor érkeztünk vissza a házikónkba, kifulladva és nagyon fáradtan, pedig reggel kilenc előtt már útnak indultunk. Ledobtam magamat az ágyra, mialatt Tom a konyhába ment.

- Ash, gyere ide egy kicsit kérlek - hallottam a hangját egy idő után, ami igen csak gondterheltnek tűnt. Felkeltem az ágyról és kisiettem a konyhába. Ő az asztalnál ült, fejét egyik kezén támasztotta meg, másikban a telefonját tartotta.

- Valami baj van? - léptem oda hozzá.

- Mikor olvastál utoljára híreket? - nézte továbbra is meredten a telefon képernyőjét.

- Azt hiszem talán egy hete, csütörtökön. Pénteken az egyetem és a munka után veled voltam, szombaton pedig egész nap Annával voltam és pakoltam, a telefonomat nem használtam, vasárnap pedig utaztunk, azóta pedig itt vagyunk. Miért? - kezdtem aggódni. Felpillantott rám.