A kor csak egy szám (Befejezett)

28. rész

Fájó szívvel, de egyben boldogan sétáltam a repülőtéren a becsekkoláshoz, tudva, hogy itt kell hagynom Johnnyt, viszont mehetek Ausztráliába, Elsáékhoz. Még sosem jártam ott, így kíváncsiságom hatalmas méreteket öltött.

- Szóval itt hagysz - állt meg mellettem Johnny, szomorúan pillantva rám.

- Igen, itt. De jó helyen leszek, ne aggódj - öleltem meg szorosan. - Köszönöm neked ezt a pár napot, nagyon jól éreztem magam veled - néztem fel rá, mire mosolyogva visszahúzott magához. Mióta megcsókolt aznap este az Eiffel-torony tetején, azóta nem került szóba a dolog kettőnk között. Még mindig nem vagyok tisztában az érzéseimmel. Annak ellenére, hogy Tom ennyire összetörte a szívemet, továbbra is nagyon szeretem, és van bennem egy kis remény, hátha még rendbe lehet hozni a dolgokat, de erre kicsi az esély. Ellenben itt van Johnny, aki, amióta értesült róla, mi történt velem, mindig azon volt, hogy rajtam segítsen, hogy nekem jó legyen. Elhívott magához, hogy ne őrlődjek magamban otthon, a szobámban ülve. Ezek ellenére továbbra sem tudom, mit érzek iránta. Azt tudom, hogy nagyon kedvelem. De, hogy ez barátság, vagy esetleg valami több, fogalmam sincs. Remélhetőleg hamarosan kiderül majd.

- Vigyázz magadra, meg ne harapjon egy mérges kígyó - nevette el magát, mikor eltolt magától.

- Majd vigyázok - biztosítottam. Ekkor bemondták a hangszórókon, hogy öt perc múlva indul a gépem. Ideje volt indulni.

- Mennem kell - húztam el a számat bocsánatkérően. Még egyszer utoljára megölelt és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Szervusz virágszálam - búcsúzott el, végül megfordultam és az ajtó felé indultam, ahol még visszaintettem neki, majd felszálltam a gépre.

***

- Ashley - futott felém Anna, ahogy kiléptem a fotocellás ajtó mögül és a nyakamba ugrott. - Úgy hiányoztál! Mesélj, mi volt! - kezdett faggatni.

- Anna, nyugi! Mindent elmesélek majd - mondtam, majd elindultam Chris felé, aki mosolyogva figyelt minket pár lépéssel arrébb. - Elnézést, nem látta valamerre Chris Hemswortht? Úgy volt, hogy ő jön értem a reptérre, de nem látom sehol - vettem viccesre a figurát és ártatlanul rámosolyogtam.

- Nagyon vicces. Na gyere ide, te törpe - húzott egy ölelésbe, amit örömmel elfogadtam. Valójában hozzá képest tényleg kicsi voltam, de csak azért, mert ő több, mint százkilencven centi és tömény izom, viszont nem hagyhattam ezt szó nélkül.

- Nem vagyok törpe. Pont jó a magasságom. Te nőttél túl nagyra - vigyorogtam rá, mire elnevette magát.

- Mehetünk, lányok? - kérdezte pár pillanat múlva.

- Persze - vágta rá Anna. Miután kiértünk a parkolóba, Chris egy fekete terepjáró mellett állt meg. Bepakoltuk a csomagokat és útnak indultunk.

- Elsa sajnálja, amiért nem jött, de otthon kellett maradnia a gyerekekkel, nem lehet őket egyedül hagyni. Azonban nagyon vár titeket - pillantott ránk a visszapillantóból.

- Világos, megértjük. Alig várom, hogy megismerhessem a piciket - merengtem.

- Én is. Imádom a kisgyerekeket - mondta Anna is izgatottan.

- Hát, nagyjából öt perc múlva már láthatjátok is őket - felelte Chris. Így is lett, öt perc múlva egy csodaszép villa előtt parkoltunk le, ami a tengerparton helyezkedett el. Hatalmas kertje volt, fehér falai és üvegablakai. Chris beállt a mélygarázsba, mi addig megvártuk a cuccainkkal együtt. Mikor visszaért hozzánk, elindultunk be. Amint beléptünk az ajtón, három kisgyerek kezdett el futni felénk visítozva.