A kor csak egy szám (Befejezett)

30. rész

Letelepedtem az ágyamra törökülésben, egy párnát az ölembe véve, míg Tom velem szemben a fotelben foglalt helyet, kezeit a térdeire helyezve, fejét tenyereibe hajtva. Gondoltam épp összeszedi a gondolatait, ezért türelmesen vártam, mikor fog megszólalni. Nem telt bele fél perc, amikor felnézett rám.

- Nem akartam megcsókolni - kezdett bele. - Semmit nem akartam tőle, esküszöm. - Felvontam a szemöldököm, jelezve, hogy folytassa. - Odamentem az egyetemre, hogy meglepjelek, mert nagyon bántott az, hogy haragban váltunk el, miután olyan szép napokat töltöttünk Hawaiin. Amikor kiszálltam az autóból, rögtön odajöttek páran aláírásért, majd megjelent az a Patricia lány, hogy hatalmas rajongóm és bármit megadna azért, hogy egy ölelést kaphasson tőlem. Nem mondhattam nemet, a rajongóimért bármit megteszek, ezért belementem. Megöleltük egymást, majd, mikor elhúzódott tőlem, utána rögtön megcsókolt, nem tudtam ellene mit tenni. Amint felfogtam, mi történik, rögtön ellöktem magamtól, de gondolom ezt láttad. Amikor elfutottál, utánad akartam menni, de Anna megállított, hogy ne merjek. Aztán elmondta, hogy ez a Patricia volt az, akiről meséltél, hogy miket tett veled. Legszívesebben péppé vertem volna saját magamat, mikor rájöttem, mekkora hibát követtem el. Mikor elmentem hozzátok és ott volt Depp, akkor meg már őt is megvertem volna, hogy mégis  mit keres ő ott. Hihetetlenül fájt az, amit akkor a tekintetedben láttam, Ashley, mikor odajöttél hozzám az ajtóba. Az a mérhetetlen fájdalom, amit én okoztam, döbbentett rá, hogy tényleg mekkora egy idióta vagyok. Amióta akkor, ott elküldtél, azóta gondolkodtam azon, hogy ezt hogy tudnám helyre hozni. Hihetetlenül mart belülről a fájdalom, hogy ezt tettem veled. Egészen addig, amíg tegnap meg nem láttam a híreket rólad. És Johnny Deppről. A közös képeket, amin te boldogan nevettél. Itt fogtam fel, hogy elveszítettelek. Akkor, ott, olyan dühös lettem, mint még soha. Magamra. Egy hatalmas lyukat ütöttem otthon a falba, a kezem bánta. - Oda pillantottam, tényleg tiszta seb volt. Folytatta. - Teljesen kiakadtam és ekkor döntöttem úgy, hogy el kell jönnöm Chrisékhez, különben megőrülök. Amint tudtam, felültem az első gépre és idejöttem. Amikor pedig megláttalak a konyhában állni, felötlött bennem egy kis remény, hátha mégis helyre tudom hozni a dolgokat. Most pedig itt ülünk - fújta ki a levegőt. - Én komolyan nagyon sajnálom Ashley, sosem akartam neked fájdalmat okozni. Kérlek bocsáss meg - állt fel a fotelből, odajött hozzám és leült szorosan elém. Megfogta a kezem. - Meg tudsz nekem bocsátani? - kérdezte és apró könnyeket véltem felfedezni a szemében. Most, hogy ezt mind elmondta, rájöttem, hogy egy idióta voltam, amiért nem hallgattam meg. Mérhetetlen bűntudat ébredt bennem, amiért ezt mind miattam kellett átélnie. A szívemet betöltötte a megkönnyebbülés és a boldogság, hogy nem csalt meg, csupán Patricia tett nekünk keresztbe. Ebben a pillanatban meg tudtam volna fojtani őt, de ez most mind nem számít. Tom itt ül velem szemben, épp most mondott el mindent és bocsánatot kért. Rám tört a szerelem és a biztonság érzése, hogy itt volt velem. A szemembe könnyek gyűltek, amint eljutott a tudatomig, hogy talán most minden rendbe jöhet. Hirtelen öleltem át Tomot, aki ettől hátradőlt az ágyon. Rajta fekve sírtam ki minden bánatomat, de ahogy érzékeltem, ő is sírt. Fordított a helyzetünkön és most én voltam alul, ő pedig felettem támaszkodott. Így láthattam a tekintetét. Könnyes volt és boldogsággal teli, ahogy az enyém is. Ettől csak még jobban rám jött a sírás.

- Sajnálom. Az egészet. Ne haragudj rám - szipogtam, mikor kicsit lenyugodtam. Ő felült és az ölébe húzott, úgy öleltük egymást tovább.

- Sose tudnék. Te se haragudj rám - felelte. Sokáig ültünk így, mikor elhúzódott.

- Leszel újra a barátnőm? - kérdezte mosolyogva. Elnevettem magam.

- Leszek - vágtam rá, mire odahajolt hozzám és hosszan megcsókolt. Boldog voltam, pár hét mélypont után úja minden rendben volt. Együtt vagyunk és ennél nem is kell több.