A kor csak egy szám (Befejezett)

15. rész

Miután hazaértem, rögtön letámadtam Annát, hogy megtudjam, amit Tomnak már felvázoltam.

- Anna! - kiabáltam be neki a konyhába.

- Itt vagyok, mi a gond? - sietett ki hozzám.

- Neked van valakid? - csaptam bele a közepébe. Anna döbbenten meredt rám, majd elpirulva sütötte le a szemét.

- Hogy jöttél rá? - pillantott fel pironkodva.

- Abból, hogy mindig a telefonodon lógtál, sokszor tűntél el az egyetemen és volt, hogy csak mosolyogva néztél magad elé - magyaráztam el neki.

- Hát, akkor lebuktam. Én akartam róla beszélni, tényleg, de inkább úgy döntöttem, hogy akkor avatlak be, mikor már biztos lesz a dolog. Ne haragudj, hogy nem mondtam el! - borult a nyakamba.

- Dehogy haragszom! - mosolyodtam el. - Örülök, hogy találtál valakit! Mi a neve? - kérdeztem kíváncsian.

- Brian - felelte elpirulva, miután eltolt magától.

- Mutatsz róla képet?

- Persze - indult el a telefonjáért a nappaliba. Követtem, helyet foglaltunk a kanapén. A srác egész jól nézett ki, barna haj, kék szemek, helyes arc. Tipikusan a barátnőmhöz illő férfi. Mikor egy közös képük következett, ebben már biztos is lettem. Tökéletesen mutattak együtt, mint egy álompár. Anna felé fordultam.

- Mesélj róla! - kértem. A barátnőm elmosolyodott és belekezdett.

- Azután futottunk össze, miután eljött érted Tom az egyetem elé, pont aznap, mikor összejöttetek. Tartottam hazafelé a busszal, mikor leült mellém. Először nem történt semmi, de egyszer csak leszólított. Elkezdtünk beszélgetni, végül számot cseréltünk. Mikor hazaértem, utána rá nagyjából fél órára felhívott és folytattuk ahol abbahagytuk. Rátértünk az üzengetésre is, aztán egyre többet találkoztunk, mikor kiderült, hogy ő is a Cambridge-re jár, csak kettővel felettünk. Aztán amikor ti elmentetek randizni Tommal, mindig mi is akkor mentünk, hogy ne bukjunk le. De ha már rájöttél, akkor mindegy. A születésnapodon akartam volna bemutatni neked - fejezte be monológját.

- Ez aranyos egy sztori, ugye tudod? Alig várom, hogy megismerhessem! - lelkesedtem továbbra is.

- Jaj, annyira kedvelem! De még nem vagyunk egy pár. Mi van, ha nem is akar tőlem semmit? - szontyolodott el Anna.

- Tőled ki ne akarna? Hiszen gyönyörű vagy, egy hihetetlen jószívű, kedves és segítőkész belsővel. Nekem kell önbizalom hiányosnak lennem, nem neked - simítottam meg a karját nevetve.

- Neked sem kéne. Hiszen nem nekem van egy világsztár pasim - húzta fel kacéran a szemöldökét.

- Na jó, ne kezdjük megint - álltam fel a kanapéról. - Megyek vacsorázni, te kérsz valamit enni?

- Palacsintát - szólt utánam.

- Már készül is!

***

Tom

Félve nyitottam ki az autó ajtaját a barátnőmnek, mikor megérkeztünk az épülethez, ahol az interjúm lesz. Nagyon aggódom, hogy mi fog történni. Még nem szerettem volna bevezetni a világomba, mert ő annyira ártatlan és szerettem volna még sokáig úgy vele lenni, mint egy átlag ember, interjúk, rendezvények és forgatások nélkül. De a tervem romba dőlt. Kiszállt az autóból, tökéletes alakjára egy vörös egybe ruha feszült, haja vasalt hullámokban omlott a vállára, arcán halovány smink. Gyönyörű volt. És csak az enyém. De nem sokáig volt időm ezen agyalni, mert megjelentek az első fotósok és riporterek, még mielőtt az épületbe értünk volna. A sofőröm és egyben egyszemélyes biztonsági őröm igyekezett távol tartani őket, több-kevesebb sikerrel. Rengeteg fényképező és vaku villant. Holnapra garantáltan tele lesz velünk minden, ha csak már ma nem. Egy újabb sztori, amin csámcsoghatnak az emberek. Végül is, mindig kell valami, ami lázba hozza őket. Magam után húzva Ashleyt törtem utat az emberek között, kedvesen visszautasítva a kérdéseiket. Mikor már bent voltunk az épületben, hátrapillantottam a lányra, aki magabiztos léptekkel és arccal követett engem. Egy hölgy fogadott minket, aki el is vezetett minket egy hatalmas terembe, ami tele volt kamerákkal és sürgő-forgó emberekkel. Az egyik oldalon volt kialakítva egy nagyobb stúdió szerűség, egy nagy háttérrel, előtte három kanapé, közöttük egy kisebb asztalka, közepén egy szép dísszel. A stúdió előtt ki volt még alakítva egy kisebb nézőtér is. Amint feltérképeztem a helyszínt, egy harmincas éveiben járó hölgy termett előttünk.