A kor csak egy szám (Befejezett)

23. rész

Írói megjegyzés: a díjakat én találtam ki, biztos van ilyen a valóságban, de most nem néztem utána a hitelesség miatt, hogy Tomnak milyen díjai vannak, ezért ezt most csak úgy megkapja.

- Köszöntök mindenkit eme jeles, és magas rangú díjátadó ünnepségen! - csendült fel egy férfi hangja a színpadon állva. A közönség elcsendesült, majd elhangzott a szokásos bevezető szöveg. - Nagy megtiszteltetés, hogy én vezethetem a ma esti díjátadót, ilyen hatalmas és neves előadók között. Kezdjünk is bele. Tizenkettő kategóriában jelöltük az itt megjelent előadókat, minden kategóriában négyet, amelyek a következők: Legjobb főszereplő, Legjobb betétdalénekes, Legjobb filmes főgonosz, Legjobb filmes énekes, Legjobb akcióhős, Legjobb mellékszereplő - kezdte sorolni, mikor Tom odahajolt hozzám.
- A Legjobb filmes főgonosz és a Legjobb filmes énekes kategóriában jelöltek engem - súgta a fülembe.
- Biztos megnyered mindkettőt - mosolyogtam rá bíztatóan. A színpadon álló férfi eközben a felsorolás végére ért.
- Most, hogy ismertettem a kategóriákat, kezdjük is a díjak átadását, nem szívesen húznám a drága idejüket. Első kategória, a Legjobb főszereplő. Jelöltek: Tom Cruise, Jason Statham, Dwayne Johnson és Bruce Willis - sorolta a neveket, nekem pedig elkerekedett a szemem és ledöbbenve néztem Tomra.
- Hova hoztál te engem? Ők világhírű színészek, te jó ég! - kezdtem pánikolni.
- Nyugi. Attól még, hogy világhírűek, ugyanolyan emberek, mint te - nyugtatott.
- De akkor is - ellenkeztem.
- Nyugi - ismételte meg magát. Visszafordultam és tovább néztem a díjátadót. Rengeteg nagy név hangzott el egész végig.
- Most következzen a Legjobb filmes főgonosznak járó díj - szólt a konferáló. - Jelöltek: Jared Leto, Josh Brolin, Tom Hiddleston és Michael B. Jordan - mondta ki a neveket mire bátorítóan megszorítottam Tom kezét. - Itt is van a boríték, nézzük is. A díj nyertese pedig... - hallgatott el, hogy növelje a feszültséget - Josh Brolin! - kiáltott bele a mikrofonba. Kelletlenül, de elkezdtem tapsolni, majd Tomra pillantottam, aki nem tűnt szomorúnak, hanem vidáman tapsolt.
- Nem vagy csalódott? - érdeklődtem.
- Dehogy. Volt szerencsém vele forgatni, Josh teljes mértékben megérdemli, nagyszerű színész - magyarázta.
- Értem. De a másikat biztos te kapod meg - hajtottam a vállára a fejem. A díjátadás folytatódott. A Legjobb főszereplő díj következett.
- A jelöltek - hangzott fel -: Dwayne Johnson, Will Smith, Johnny Depp és Chris Hemsworth. - A név hallatára az említettre pillantottam, aki ezt észrevéve rám kacsintott, mire lesütöttem a szememet, majd a figyelmemet újra a díjátadónak szenteltem. - A díj nyertese pedig nem más, mint... Chris Hemsworth! - Hatalmas tapsvihar keletkezett, mint a többi előadónál is, míg felsietett a színpadra. Átvette az elismerésül szolgáló tárgyat, végül egy rövid beszéd után vissza is került mellénk. A felesége büszke tekintettel részesítette egy csókban. Miután elváltak, Tommal mindketten kezet fogtunk Chrissel.
- Gratulálok - súgtam oda neki.
- Köszi - mosolygott vissza rám. Elhangzott a többi jelölés is, végül nagy nehezen elérkezett Tom másik kategóriája.
- Végül, de nem utolsó sorban jöjjön a Legjobb filmes énekes díjra jelöltek listája: - Bradley Cooper, Anna Kendrick, Ryan Gosling és Tom Hiddleston. A szerencsés, aki pedig elviheti a díjat, nem más, mint... - újabb hatásszünet, újabb szorítás Tom kezén. - Tom Hiddleston! - kiáltotta, engem pedig majd szétvetett a boldogság, ahogy kimondták a szerelmem nevét. Rápillantottam, egy széles mosoly virított ajkain, majd egy pillantást vetve rám elengedte a kezem és felsietett a színpadra. Átadták neki a kis szobrocskát, ami egy mikrofont ábrázolt, ezután pedig a közönség felé fordult.
- Nagyon köszönöm ezt az elismerést, igazán hatalmas megtiszteltetés, hogy ezt a díjat én tarthatom a kezeimben. De ez az énektudás nem jöhetett volna létre az énektanárom segítségével, nem mellesleg a gitároktatóm nélkül sem, szóval ezt a díjat nekik is köszönöm, nélkülük most nem állhatnék itt - fejezte be, majd egyet intve a közönség felé, lesétált a színpadról, tapsvihar közepette. Amint odaért hozzám, egy hirtelen mozdulattal felhúzott a székről és szorosan a karjaiba zárt. Viszonoztam a szorítást, mérhetetlen büszkeséggel. Mikor eltolt magától, mélyen a szemébe néztem.
- Gratulálok!
- Köszönöm! - ölelt át újra, végül leültünk, a körülöttünk ülők, köztük Chris és Elsa pedig kezet fogtak Tommal. Ezután még mondott pár szót a férfi a színpadon.
- Megtiszteltetés volt a ma este folyamán, hogy én adhattam át az elismeréseket, köszönöm a megtisztelő figyelmüket! - mondta ki a végszót és lesietett az emelvényről. Elgémberedett tagokkal álltam fel, ezután elindultunk ki, hogy újra kamerák kereszttüzébe kerüljünk.
- Ki kell mennem a mosdóba, mindjárt visszajövök - súgtam oda a páromnak, aki erre bólintott egyet. Sietve megkerestem a mellékhelyiséget, hogy szemügyre vehessem a kinézetemet. Sminkem és a frizurám még mindig kifogástalan volt, így megnyugodva léptem ki az ajtón. Tettem pár lépést, de ekkor valaki igen nagy erővel nekem jött jobb oldalról, így egyensúlyomat elveszítve felborultam. Az volt a szerencse, hogy itt nem járt egyetlen riporter sem, így nem lett megörökítve az esésem. Bosszúsan pillantottam fel, hogy szemügyre vegyem a balesetem okozóját, de amint megláttam, elakadt a lélegzetem.
- Nagyon sajnálom hölgyem, nem vettem észre, hogy jön, túlságosan siettem. Jól van? - nyújtotta felém a kezét, hogy felsegítsen. Hezitálva, de elfogadtam, így mikor felhúzott a földről, szembe találtam magamat a híres Johnny Deppel, teljes valójában. Egy elegáns ing és fekete öltönynadrág feszült a testén, lábát egy lakkcipőbe bújtatta, fejét pedig egy szürke kalap fedte. A fejfedő alól kilógtak jellegzetes tincsei, arcán pedig a szokásos arcszőrzet foglalt helyet. A magassarkúm miatt nem sokkal volt magasabb nálam, de így is fölém magasodott jó pár centivel. Csak döbbenten álltam előtte, mert tudniillik, hogy rengeteg filmet nézek, ezáltal az összes híres színészt ismerem. Így kicsit félelmetesen hatott éppen szemben állni az egyikükkel. Végül összeszedtem magamat, mert eszembe jutott, hogy kérdezett tőlem valamit.
- I-igen, jól vagyok, köszönöm. Semmi gond - nyögtem ki nagy nehezen. Ő végigpillantott rajtam, minden bizonnyal tetszett neki a látvány, mert felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- Tényleg jól van?
- Igen - biztosítottam.
- Nos, ebben az esetben engedje meg, hogy meghívjam egy italra az itt elhelyezkedő bárban - mutatott a háta mögé - kárpótlásul, amiért fellöktem. - Ezen nagyon meglepődtem és vaciláltam. Vissza kéne menjek Tomhoz, de egy kicsit jól esik távol lenni a sok kamerától és a hatalmas figyelemtől, mellesleg feléledt bennem a rajongó is. Egy ital még nem a világ vége, elvégre ő itt maga Johnny Depp!
- Rendben, elfogadom - mosolyodtam el. A színész arcán erre egy hatalmas vigyor jelent meg, majd egy kicsit félreállva engedett előre. Mikor elindultam, ő mellém szegődött, bal kezét pedig a hátamra rakta, hogy vezessen. Bementünk a kétszárnyú ajtón, ahol csodás látvány tárult elém. A foteleknek és kanapéknak vörös kárpitjuk volt, mellettük sötétbarna, fából készült asztalok foglaltak helyet. A fal bordóra volt festve, a padlót pedig szintén sötétbarna fa padló fedte. Középen terült el a hatalmas bár, tele finomabbnál finomabb és drágábbnál drágább italokkal. Helyet foglaltunk két bárszéken, rajtunk kívül senki más nem tartózkodott a helyiségben.
- Mit szeretne inni? - nézett rám udvariasan Johnny.
- Egy pohár pezsgő megfelel - feleltem, ugyanis nem akartam, hogy annyira költekezzen miattam. Tudom, hogy sok pénze van, mert egy világsztár, de akkor sem engedhettem. Így éreztem jónak. A pincér megállt előttünk.
- Mit adhatok? - hangzott el a kérdés.
- Két pohár pezsgőt szeretnénk - adta a rövid választ a mellettem ülő férfi, majd miután elsietett a kiszolgáló, rögtön felém fordult.
- Megtudhatom a nevét, szép hölgyem? - érdeklődött.
- Ashley Roberts. Magának viszont nem kell bemutatkoznia - tettem hozzá.
- Azt gondoltam. Mikor meglátta, hogy én löktem fel, az arckifejezése mindent elárult. Általában ez van - vonta meg a vállát. - Mellesleg nagyon szép neve van.
- Köszönöm. De ne higgye, hogy olyan vagyok, mint a többi rajongó. Én inkább a csendben szemlélődők táborát erősítem. Nem látom értelmét annak, hogy egy hatalmas tömegben sikítozzak, hogy a kedvencem észrevegyen. A sok ember mellett úgysem tűnnék fel, ha ugyanúgy viselkedem, mint mások - adtam elő az álláspontomat. Johnny elismerően pillantott rám.
- Ez érdekes. Még nem találkoztam olyannal, aki ezt így gondolta volna. Kíváncsivá tett - húzta fel a szemöldökét kacéran elmosolyodva. Ettől egy kissé zavarba jöttem, így az időközben megérkezett pezsgőmet vettem a kezembe és azt kezdtem el tanulmányozni zavartan. Ezt bizonyára észrevette a férfi, mert folytatta.
- Na de ne értsen félre. Viszont nekem nem ismerős az Ön neve, hogy hogy mégis itt van? - tette fel az újabb kérdést.
- Kísérőként jöttem - adtam meg a választ.
- Tegeződhetnénk? Egyszerűbb lenne.
- Persze.
- Kinek a kísérője vagy?
- Tom Hiddleston - feleltem. Látszott, hogy elgondolkodott.
- Ismerős a neve, de nem hiszem, hogy már találkoztunk volna - kortyolt bele a pezsgőjébe. Én is így tettem. - Ha az ő kísérője vagy, akkor az azt jelenti, hogy... - hagyta lógva a mondatot.
- Hogy együtt vagyunk, igen- mosolyodtam el félénken. Kicsit aggódtam, hogy ezután itt fog hagyni, mert eléggé úgy tűnt, hogy Johnny érdeklődése elég romantikus jellegű, hogy így fogalmazzak. De nem így lett.
- Szerencsés pasi, hogy te vagy a barátnője - szólalt meg. - De akkor nem probléma, hogy velem iszogatsz? - Újabb szemöldökfelhúzás.
- Meg fogja érteni. Elvégre nem minden nap pezsgőzhet együtt egy magamfajta lány Johnny Deppel - nevettem el magam. Összeráncolta a szemöldökét.
- Magadfajta lány?
- Igen.
- Mesélj magadról! - kérte. Nem hezitáltam.
- Washingtonból származom, itt Londonban járok egyetemre, a Cambridge-re. Jogot tanulok, első éves vagyok, vagyis 19 éves. A legjobb barátnőmmel lakunk együtt egy albérletben. Ezen kívül nagyon más fontos dolog nincsen így elsőre - értem a végére. Ő csak tovább vizslatott engem.
- 19 éves vagy? - kérdezte végül. - Idősebbnek tűnsz, főleg most.
- Igen, már mondták - sóhajtottam.
- Tudod Ashley, nekem nagyon szimpatikus vagy. Nincs kedved máskor is találkozni? Mostanában sokat leszek Londonban egy forgatás miatt. - Teljesen ledöbbentem, hirtelen szóhoz sem tudtam jutni. Végül szólásra nyitottam a számat, mert eszembe jutott valami, azonban közbevágott. - Természetesen nem randevúra gondoltam, hanem csak szimplán találkozó. Tiszteletben tartom a kapcsolatodat. Csak szívesen megismernélek jobban.
- Hú, hát ez váratlanul ért - préseltem ki magamból a szavakat. Viszont de, szívesen találkoznék én is veled - egyeztem bele vigyorogva.
- Akkor elkérhetem a számodat?
- Persze, itt van - adtam oda a telefonomat, ahonnan kiírta az enyémet, aztán bele is írta a sajátját. Mikor visszaadta, megrezzent a telefonom. Tom.
"Hol vagy?"
Ezek szerint már túl sokáig voltam távol és kezd aggódni. Johnnyra néztem.
- Ne haragudj, most mennem kell - álltam fel.
- Semmi gond. Elkísérlek - jelentette ki. A kezét újból a hátamra helyezte, így mentünk ki az épületből a rengeteg híresség közé és a kamerák lencséje elé. Azonnal vakuk villantak, már láttam is a szalagcímet magam előtt: "Tom Hiddleston új barátnője és Johnny Depp? Mi lesz ebből?" Persze a nagy hangzavarra Tom felfigyelt, ott állt Chris és Elsa társaságában. Amint észrevett, szemében őszinte döbbenet tükröződött, amibe később vegyült egy enyhe düh, mikor észrevette, hogy Johnny keze a hátamon van. Odasétáltunk hozzájuk, ahol már elvette a kezét. Felém fordult, megfogta a csuklómat és egy lágy csókot lehelt a kézfejemre, majd felegyenesedett és rám mosolygott. Ránézett a többiekre, nekik csak odaintett és már ott se volt. Ezután félve néztem rájuk. Chris és Elsa csak sejtelmesen mosolyogtak, azonban Tom arcán értetlenség, döbbenet és egy fokkal erősebb düh tükröződőtt, mint az előbb. - Ez mégis mi volt? - kezdte számonkérő hangsúllyal Tom.
- Majd otthon elmagyarázom - tudtam le ennyivel, de már rá is vágta a választ.
- Rendben, akkor hazamegyünk - jelentette ki, mire ellenkezni akartam, de olyan pillantással nézett rám, hogy jobbnak láttam csendben maradni. - Chris, Elsa örültem, hogy végre újra találkoztunk - fogott kezet a férfival, a nőnek pedig adott két puszit.
- Örülünk, hogy megismerhettünk, Ashley. Bármi gond van, vagy egyebek, nyugodtan hívj, mi nem fogunk elfeledkezni rólad - biztosított Elsa, majd szorosan megölelt, amit viszonoztam. Chris is a karjaiba zárt, jól megszorongatott. Lehajolt hozzám.
- Számíthatsz ránk mindenben - súgta a fülembe kedvesen. Mikor elhúzódtam, Tom megfogta a kezem.
- Köszönöm. Sziasztok! - köszöntem el tőlük, Tom pedig elindult a parkoló felé, engem magával húzva. A riporterek előtt elhaladva kihallottam pár kérdést, amelyek így szóltak: "Mr. Hiddleston, igaz, hogy Ön és a barátnője között 20 év van?", "Miért egy ilyen fiatal nőt választott magának?", "Ms. Roberts, mi van köztük Johnny Deppel?" és így tovább, de egyikre se feleltünk. Elértük a parkolót, ahol Tom sofőrje várt ránk. Beszálltunk az autóba, majd Tom utasította a férfit, hogy a lakására vigyen minket. Az egész út feszült csendben telt, láttam Tomon, hogy nagyon ideges, így inkább nem szóltam hozzá. Amint megállt a kocsi és kiszálltam, egy csodálatos ház, vagyis inkább már egy villa terült el előttem. Fehér, letisztult, hatalmas üvegablakokkal, egy nagy garázzsal, gondozott, gyönyörű kerttel. Tom elindult az ajtó felé, így hát követtem. Beléptünk, ahol azonnal egy tágas előtér helyezkedett el. Beljebb lépve egy óriási nappali fogadott, szürke színű berendezésekkel, és egy nagy képernyős plazmatévével. Mögötte volt az étkező, közepén egy széles asztallal, mellette pedig a szintén tágas amerikai konyha volt, méretes márványpulttal. A nappali mellett nyílt egy fürdőszoba, káddal és zuhanyzóval együtt. Az egész alsó szint szintén fehérre volt festve, alul pedig sötétbarna csempe, vagy padló terült el. Az emeleten három szoba volt, egy Tom hálószobája és két vendégszoba. Tom szobája halványszürke volt, fekete bútorokkal és egy nagy gardróbbal. A két vendégszoba halványsárga színű volt, fehér bútorokkal. Fent is volt egy ugyanolyan fürdőszoba, mint lent. Az egész ház fel volt szerelve modern eszközökkel és letisztult volt. Számomra csodálatos volt, pont Tomhoz illett.
- Ez elképesztően gyönyörű - mondtam még mindig a látottakat emésztve. Tom csak fel-alá járkált idegességében, de erre felkapta a fejét és elindult felém. Mivel közvetlenül a fal mellett álltam, hozzám érve teljesen nekinyomott és kezeit a fejem mellett támasztotta meg. Pillantása fogva tartotta az enyémet. Nem szólt semmit, csak nézett, tekintetében továbbra is a düh dominált.
- Miért voltál vele? - szegezte nekem a kérdést. Szóval erről van szó. - Egyáltalán, hogy találkoztatok? Mit csináltatok? - folytatta.
- Féltékeny vagy, Tom? - húztam fel a szemöldökömet.
- Nem vagyok az, de tudni akarom, hogy miért voltál azzal az emberrel.
- De igen, az vagy. Különben most nem csinálnád ezt - bizonygattam. Tekintete megvillant.
- Miért voltál vele? - tagolta lassan, szavanként. Kezdtem besokallni.
- Miért zavar téged ennyire, hogy Johnny Deppel voltam? Képzeld el, az történt, hogy elmentem mosdóba, de amikor kijöttem, valaki véletlenül fellökött. Ő volt az, bocsánatot kért, majd meghívott egy italra. Mivel egy híres színész, akit szintén kedvelek, mint sok másikat is, elfogadtam az ajánlatát. Elkezdtünk beszélgetni és tudd meg, hogy már nagyjából az elején elhangzott a neved és hogy együtt vagyunk. Erre ő annyit mondott, hogy szerencsés vagy, amiért én vagyok barátnőd. Meg akart csak ismerni. Azt is mondta, hogy szimpatikus vagyok neki és örülne, ha máskor is találkoznánk, de csak barátilag. És el fogok menni vele találkozni, mert tudod nem mindig történik meg az emberrel, hogy híres színészek akarnak vele találkozni, vagy esetleg járni, mint te. Szóval igazán nincs mitől tartanod, mert még mindig a te barátnőd vagyok, nem másé és meg sem fordult a fejemben, hogy elhagyjalak, vagy bármi. Ennyi történt, semmi más. Szóval befejeznéd ezt a viselkedést és bíznál egy kicsit bennem? - tört ki belőlem, a végére pedig kifulladtam, mert hadartam. Paprikás hangulattal álltam a tekintetét. Emésztette a szavaimat, majd lesütve a szemét megszólalt.
- Igazad van. Sajnálom. Bízom benned. Csak annyira idegesített, amikor megláttam, hogy vele vagy, nem velem, arról nem is beszélve, hogy a keze a hátadon volt. Egyszerűen elfogott a féltékenység, aztán amikor kezet csókolt neked, dühös lettem. Az én barátnőmet ne csókolgassa más pasi, egyáltalán sehol - vallotta be bűnbánóan.
- Ez birtoklási vágy, Tom - sóhajtottam.
- Lehet. De csakis azért, mert szeretlek - simította meg az arcom.
- Ettől még nem bocsátottam meg, hogy elrángattál Elsáéktól és a díjátadóról a féltékenységed miatt - tettem keresztbe a kezem. Lehajtotta a fejét.
- Tudom és sajnálom. Jóvá teszem, ígérem - húzott magához. Szorosan hozzábújtam.
- Jóvá teheted. Elvégre vasárnap megyünk Hawaiira - vigyorodtam el felpillantva rá.
- Jogos. De most menjünk fürdeni, utána pedig nézzünk meg egy filmet, mit szólsz? Már így is este kilenc óra múlt - suttogta a hajamba.
- Benne vagyok - egyeztem bele. - De nem hoztam semmi ruhát magammal.
- Majd adok, ugyanis nem engedlek haza - jelentette ki egy hatalmas vigyorral az arcán. Játékosan rácsaptam a mellkasára, mire elengedett.
- Hozok neked ruhát - sietett el az emeletre. Eközben én bementem a fürdőbe és elkezdtem vizet engedni a kádba. Kopogást hallottam. Kinyitottam a fürdőszoba ajtót, ami előtt Tom állt, kezében a ruháival.
- Köszönöm - vettem el tőle. Nem mozdult, tekintetéből egy kérdést olvashattam ki.
- Nem, nem. Felejtsd el - ráztam meg a fejem.
- De miért? Láttalak már meztelenül - húzta kaján vigyorra a száját. Elgondolkodtam. Ebben végülis igaza van. Megadva magam sóhajtottam egyet.
- Gyere - adtam be a derekamat. - De csak fürdünk! - tettem hozzá gyorsan.
- Csak fürdünk - ismételte meg a szavaimat és bejött a helyiségbe. Megtelt a kád, mi pedig levetkőztünk. Ő beszállt a vízbe, én pedig pironkodva álltam egyik lábamról a másikra. Hívogatóan kinyújtotta a kezét felém, amit elfogadtam és beszálltam mellé a vízbe, hátamat a mellkasának döntöttem. Még nem érzem úgy, hogy készen állnék egy újabb együttlétre, egyelőre egyszer elég volt. Majd talán Hawaiin, gondolkoztam el. Felnéztem rá.
- Gyönyörű vagy - csókolt meg. Miután mindketten lefürödtünk, már felöltözve mentünk Tom szobájába. Egy tiszta boxert és egy hosszú pólót kaptam, ami a combom közepéig ért. - Mit szeretnél nézni? - érdeklődött, miközben én bebújtam az ágyába.
- Most válassz te - vontam meg a vállam. Bólintott, majd bekapcsolta a Jurassic Worldöt. Odajött hozzám és szorosan összebújtunk. A vállára hajtva a fejem néztem a filmet, azonban hamarosan éreztem, hogy csukódnak le a szemeim, majd arra lettem figyelmes, hogy magával ragad az álmok világa.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész, ez lett eddig a leghosszabb, 2732 szóval. Gondoltam hogy ketté szedem, de annyira összefügg ez az egész rész, hogy inkább egyben hagytam. Hamarosan hozom a következőt!

Mellesleg nem tudom, ki mennyire szereti Johnny Deppet. Nekem nem tartozik a kedvenceim közé, (abszolút favoritok a Marvel színészek :D ),viszont szeretem, és egy hirtelen ötlettől vezérelve, valahogy őt írtam bele a történetbe. Gondolkodtam, hogy akiket írtam színészeket, mint jelöltek, közülük kit írhatnék, és végül ő lett. Remélem nem okoztam csalódást senkinek. Aki pedig szereti Johnny Deppet, ne aggódjon, fel fog még bukkanni 😏. Köszönöm a több, mint 13,5K megtekintést, imádlak titeket! ❤

Kitti