A kor csak egy szám (Befejezett)

29. rész

Lesújtva ültem az ágyamon. Nem tudtam elhinni, hogy itt van. Végre lett volna egy kikapcsolódási lehetőségem, ahol akár el is felejthettem volna, ha nem bukkan fel. Egyáltalán miért jött? Nem akarom, hogy itt legyen. A gondolataimból egy kopogás szakított ki. Csak reméltem, hogy nem ő az.

- Ki az? - kiabáltam ki.

- Én vagyok, nyugi - hallottam meg Chris hangját. - Bejöhetek?

- Gyere - válaszoltam. Kinyitotta az ajtót és belépett. Letelepedett mellém az ágyra.

- Nem tudtam, hogy jön, esküszöm. Ha tudom... - kezdett bele, de félbeszakítottam.

- Ha tudod, akkor mi? A legjobb barátod, csak nem választasz engem helyette, hiszen alig ismersz - hajtottam le a fejem.

- Ez igaz. De viszont nagyon szimpatikus voltál elsőre, ahogyan Elsának is, ezért hívtunk meg magunkhoz. Ha tudtam volna, hogy jön Tom, akkor ő neki mondtam volna, hogy később jöjjön, mert te csak most tudtál elszabadulni és szerettük volna, ha egy kicsit kiszakadsz otthonról, hogy jobban legyél. Tom elmondása alapján, ami történt, el tudtuk képzelni, hogy érezheted magad. Nem akartam, hogy már az első nap elromoljanak a dolgok Ashley. Sajnálom - simította meg a hátamat, mire gyengén elmosolyodtam.

- Nem tehetsz róla, ő állított ide hirtelen. Most hol van? - kérdeztem rá a számomra legfontosabb dologra.

- A ház legtávolabb sarkában, ami a te szobádtól lehetséges. Gondoltam, így lesz a legjobb.

- Köszönöm - hálálkodtam.

- Nem tesz semmit. Viszont... nem fordult meg a fejedben, hogy esetleg megbeszéljétek a dolgokat? Nekem azt mondta, hogy esélyt sem adtál neki a magyarázatra - mondta ki félve.

- Tényleg nem adtam. Annyira megbántott, hogy nem akartam még csak hallani sem az ócska kifogásairól. Láttam, amit láttam, Chris - lábadt könnybe a szemem.

- Ne sírj kérlek, nem akartam rosszat - kezdett el aggódni.

- Tudom - nyugtattam.

- Gyere ide - húzott magához egy ölelésre. Nagyon jól esett ez az ölelés, szükségem volt rá. Megnyugtatott.

- Visszajössz a medencéhez? - kérdezte elhúzódva. - A többiek még nem tudják, mi van, bár lehet, már odament hozzájuk.

- Persze, elvégre miattatok vagyok itt. Nem hagyom, hogy elrontsa ezt a pár napot - húztam ki magam.

- Ez a beszéd - pillantott rám elismerően Chris.

Visszamentünk a földszintre, de mielőtt kiléptünk volna a hátsó udvarra, Chris egy bíztató pillantást vetett még rám. Ugyanis Tom ott volt, épp Elsával beszélgetett az egyik napágyon ülve, immár ő is fürdőnadrágban. Rögtön elhallgatott mindenki, ahogy kiléptünk. Kínos csend telepedett az udvarra, egyedül a gyerekek lubickolása hallatszódott a medencéből. Szerencsére volt egy megmentőm, így vége lett a hallgatásnak.

- Elsa, bejössz velem a vízbe egy kicsit a gyerekekhez? Egész délután csak napoztál - szólt Chris. Úgy láttam, Elsa vette a lapot, így azonnal válaszolt is.

- Persze drágám - állt fel, otthagyva Tomot. Én eközben elindultam Anna és Liam felé, akik kétségbeesett tekintettem figyeltek a hintaágyon ülve. A barátnőm minden bizonnyal beavatta Liamet a történtekbe. Csak egy gond volt. Hogy odamenjek Annáékhoz, el kellett mennem Tom mellett, aki továbbra is ugyanott ült, el nem szakítva rólam a tekintetét. Mikor rá sem nézve elhaladtam mellette, azt hittem, megúsztam, de nem volt ilyen szerencsém. Gyengéden elkapta a csuklómat és megállított, miközben felállt.