Két hét. Ennyi ideje nem tudtam összeszedni magam, mióta Tom megcsalt. Amikor nem kellett az egyetemen lennem, vagy a munkahelyemen, a szobámban kuksoltam és a tanulásba temetkeztem. A szüleimnek mindent elmondtam, rögtön ki is találták, hogy elutaznak hozzám, de mondtam, hogy felesleges, egy hónap múlva téli szünet, akkor pedig úgyis megyek haza. Megértették, így gyorsan vissza is mondták a repülőjegy foglalásukat. Anna, Kiara és a többiek mind segíteni próbáltak, de nem nagyon sikerült nekik. Még Tom testvérei, Sarah és Emma is átjöttek hozzám, miután hallották, mi történt. Johnny az első pár napban végig itt volt velem, de sajnos vissza kellett utaznia Amerikába. Tom rengeteg üzenetet hagyott nekem, folyton hívogatott is, így egy idő után kikapcsoltam a telefonomat. Nem voltam rá kíváncsi. Kétszer el is jött hozzánk, de nem jutott át Johnnyn és Annán. A szobámból hallottam, hogy veszekednek egymással, de nem volt annyi erőm, hogy kimenjek és szembenézzek vele. Végül már nem keresett. Nagyjából három napja semmi. Lehet feladta és elfogadta, hogy vége. Elvégre ő miatta történt így. Vasárnap délután volt éppen, mikor a telefonom csörögni kezdett. Az osztályfőnököm volt.
- Hallo? - vettem fel a telefont.
- Ms. Roberts, itt Mrs. Collins, az osztályfőnöke. Sajnálattal kell közölnöm, hogy az egyetemen csőtörés történt, hatalmas területen öntötte el a víz az épületet, így egy hét rendkívüli szünetet rendeltek el, míg kijavítják a keletkezett kárt. Kérem, szóljon Ms. Adamsnek is, mivel tudomásom szerint lakótársak.
- Rendben, köszönöm Mrs. Collins.
- Viszont hallásra! - köszönt el és letette, mielőtt válaszolhattam volna. Azonnal megírtam üzenetben Johnnynak, hogy mi történt. Mióta elment, folyamatosan üzengetünk, vagy hívjuk egymást, nagyon jó barátok lettünk. Hihetetlen, mi? Én és Johnny Depp. Mikor Londonba jöttem, életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen dolgok fognak velem történni és most tessék. Egy világsztár az egyik legjobb barátom, egy másiknak pedig a barátnője voltam. Ezekkel a gondolatokkal indultam Anna szobájába, aki az ágyán fekve épp sorozatot nézett a laptopján, de eléggé látszott, hogy maga alatt van. Ugyanis szakítottak Briannel. Úgyhogy most mindketten tartjuk egymásban a lelket. Érkezésemre felkapta a fejét és kérdőn pillantott rám.
- A héten nincs suli - mondtam ki egyszerűen.
- Tessék? - ráncolta a szemöldökét. - Most viccelsz velem?
- Nem. Most hívott Mrs. Collins, csőtörés van az egyetemen, egy hétig nincsenek előadások. - Anna végre felfogta mit mondtam, mert egy hatalmasat visított. Tudniillik, ő így örül. Befogtam a fülemet, mire ő a nyakamba ugrott.
- De jó! Végre van egy hetünk pihenni! - lelkendezett.
- Anna. Most volt őszi szünet.
- Akkor is! Legalább Briannel sem kell találkoznom - húzta el a száját. Ő már több szakításon is túl volt már, így sokkal jobban tudja ezt kezelni, mint én.
- Na jó, nyugi. Ne búslakodj, jó? Nem éri meg, rendben?
- Rendben.
- Én viszont most visszamegyek a szobámba - bújtam ki a karjai közül és visszasiettem az ágyamba, ahol a telefonomon egy üzenet várt Johnnytól.
"Ez nagyszerű! Ki is találtam valamit, felhívhatlak?"
Kíváncsi voltam, mi lehet az, amit kitalált, így gyorsan hívást kezdeményeztem. Négy csengés után fel is vette.
- Szervusz virágszálam! - kezdte a szokásos köszönését, amire nagyjából másfél hete szokott rá.
- Szia. Szóval, mit találtál ki? - tértem rögtön a lényegre.
أنت تقرأ
A kor csak egy szám (Befejezett)
أدب المراهقينA nevem Ashley Roberts. Most fejeztem be a gimnáziumot Washingtonban. A legjobb barátnőmmel, Annával elhatároztuk, hogy Londonban tanulunk tovább, a Cambridge-i egyetemen, ugyanazon a szakon...és sikerült! Mindkettőnket felvettek, holnap költözünk e...
