A kor csak egy szám (Befejezett)

20. rész

Pár óra múlva boldogságban úszva szálltunk be az autóba, miután elfogyasztottuk a piknikre készített ételeket. Az út csendesen telt, csak a rádió szólt háttérzajnak. Odaértünk a házunkhoz, majd felmentünk a lifttel és beléptünk a lakásba, ahol csend és sötétség uralkodott. Levettük a cipőinket és ahogy beléptünk a nappaliba, felkapcsolódott a villany és minden barátom egyszerre kiáltott fel.

- Boldog születésnapot! - ugrottak elő mindenhonnan. Könnybe lábadt szemekkel pillantottam rájuk és néztem körbe. Mindenfelé a szivárvány színében pompázó szalagok és girlandok lógtak, egy hatalmas plakát függött a falon, "Boldog születésnapot!" felirattal. Amint felmértem a terepet, Anna máris odaugrott hozzám és szorosan a karjaiba zárt.

- Anna ez gyönyörű! Köszönöm! - hálálkodtam.

- Ugyan, semmiség! De volt segítségem. Szóval, ha megengeded, bemutatnám nektek Briant - fordult hátra, majd megjelent mellette a barna hajú srác, akit már mutatott nekem képen a barátnőm. A srác legalább százkilencven centi magas, sportos alkat, tökéletesen illenek egymáshoz Annával.

- Sziasztok - szólalt meg mély hangján, miközben átkarolta a lány derekát. - Örülök, hogy megismerhetlek végre titeket - mosolygott ránk és felénk nyújtotta a kezét.

- Én is örülök, Anna már sokat mesélt rólad - viszonoztam a gesztust.

- Jó végre egy igazi hírességgel is megismerkedni - fordult Tomhoz, aki elnevette magát.

- Én is örülök haver - ráztak kezet. - Aztán vigyázz nekem Annára, ugyanis már olyan nekem, mint egy húg - fenyegette meg Briant.

- Vigyázni fogok rá - nyomott egy puszit a barátnőm feje búbjára.

- Ajánlom is - ráztam meg előtte a mutatóujjamat. Ekkor megjelentek mögöttük a többiek is.

- Most mi jövünk - szólt hátulról Kiara. Utat törtek maguknak a többiek, sorban Zoe, Grace, Chris és Peter majd ők is mind egyesével megszorongattak. Legutoljára maradt Tom két testvére. Odalépett hozzájuk és megölelte őket, utána pedig felém fordultak.

- Ash, ők itt Sarah, a nővérem és Emma, a húgom - mutatott a két lányra, akikről első ránézésre meg lehetett állapítani, hogy testvérek. Nagyjából egy magasak, szőke hajuk és tengerkék szemük tökéletesen passzolt Toméval, le se tagadhatnák, hogy nem családtagok.

- Sziasztok! Örülök, hogy végre találkozunk! - mosolyogtam rájuk, amit rögtön viszonoztak is.

- Szia! Én is örülök, végre megtudhatom, ki csavarta el az öcsikém fejét - ölelt magához Sarah.

- Így igaz! Mellesleg nem is találhatott volna magának jobb barátnőt a bátyám, mint te, amennyit már mesélt rólad, teljesen beléd van esve - karolt át Emma is.

- Köszönöm - fogtam meg Tom kezét rájuk mosolyogva.

- Hát most nem aranyosak együtt? - fordult Sarah a húgához.

- Dehogynem! - vágta rá. - Ashley, ha ciki sztorikat szeretnél hallani, vagy kiskori képeket nézni Tomról, csak szólj - kacsintott rám Emma.

- Jól van lányok, köszönjük, elég lesz - vágott közbe Tom. - Inkább jöjjön az ajándékozás! - kiáltotta el magát, mire mindenki egy emberként indult el felém, kezében a saját csomagjával. Elsőként Anna adta át, majd utána Brian is. Előbbitől egy bézs színű, kisebb alakú hátitáskát kaptam, amire régóta áhítoztam, utóbbitól pedig egy fehér "I love London" feliratú pólót. Ezután Christől egy csodaszép nyakláncot kaptam rajta egy medállal, ami egy A betűt ábrázolt, Petertől egy romantikus könyvet, amit már régóta meg szerettem volna venni, Kiarától egy fekete, elegáns, ujjainál átlátszó, V dekoltázsú, a felső részénél kövekkel kirakott estélyi ruhát, Zoétól egy kislámpát a hálószobámba, Gracetől pedig egy medálos karkötőt, amit szintén egy A betű díszített, biztos összebeszéltek Chrissel. Sarah és Emma egy-egy kisebb képkeretet, benne Tommal közös fotónkkal. Meghatódva köszöntem meg az ajándékokat és öleltem meg mindenkit, mikor Tom lépett hozzám.