A kor csak egy szám (Befejezett)

12. rész

Másnap reggel boldogan keltem fel az álmok világából az ébresztőm csörgésére. Ez nagyrészt a tegnap történteknek volt köszönhető. Kiválasztottam egy sötétkék farmert és egy halványkék hosszú ujjú felsőt, amire rávettem a bundás mellényemet, mert az időjárás szerint ma elég hűvös időjárás várható, bár Londonban ez nem meglepő. A hajamat kifésültem és egy kontyba csavartam a fejem tetején, majd felvittem egy halovány sminket is. A konyhában Anna már a reggelijét fogyasztotta, mikor kiértem.

- Jó reggelt! - mosolyogtam rá.

- Jó reggelt! Csináltam neked is, ott van a pulton - pislogott fel rám álmosan.

- Istennő vagy, köszönöm.

Miután csendben elfogyasztottuk a reggelinket és elkészültünk, elindultunk az egyetemre. Egész úton Tom járt a fejemben. Még mindig nem hiszem el, hogy a barátnője vagyok. Én, egy sima, hétköznapi lány egy híresség barátnője. Ha valaki ezt mondja nekem, mielőtt Londonba költöztem, hogy egy sztár barátnője leszek, egészségesen az arcába nevettem volna. De az élet kiszámíthatatlan, épp ezért arra sem számítottam, ami az egyetemen történt pár óra múlva...

Mikor vége volt az utolsó óránknak is, Annaval elindultunk kifelé, de valaki megfogta a karomat és visszahúzott. David nézett velem farkasszemet, arcán csalódottság és enyhe harag tükröződött.

- Szia. Mi a baj? - kérdeztem rá félve.

- Miért hazudtad azt nekem, hogy nincs köztetek semmi azzal a pasival? - támadt nekem ingerülten.

- Mert ez akkor így is volt - feleltem egyre nyugtalanabbul.

- Miért, azóta mi változott? Van köztetek vagy 20 év, mit akarsz egy kábé 40 éves pasival? Az apukákra buksz, vagy mi? - kezdett el kínosan nevetni. Nem tudom mi ütött Davidbe, de kezdett megijeszteni. Eddig nem volt ilyen, mi ütött belé?

- Nem is ismered, se őt, se engem, szóval ne avatkozz ebbe bele - álltam ki magamért és Tomért. - Mi bajod van?

- Az, hogy mikor velem voltál városban, azt hittem van remény számunkra, próbáltam normálisan közeledni, hátha sikerül, erre megjelent ez a pasi és már beszélni se tudok veled. De nem baj, engem nem rázol le. Ha nem megy szépen, majd megy csúnyán. Addig fogok küzdeni, amíg az enyém nem leszel, értetted? - fogta meg a vállaimat és húzott közel magához. - Vagy így, vagy úgy. Ha rám hallgatsz, dobod a kis barátodat, vagy bajok lesznek - mosolyodott el gúnyosan, majd egy puszit nyomva az arcomra, ott hagyott. Gyorsan letöröltem az arcomról a helyét, de nem mozdultam. Teljesen leblokkoltam. Nem értettem, hogy abból a kedves srácból hogy lett ilyen. Még mindig a sokk hatása alatt mentem Anna után, aki a kapunál várt rám.

- Mi történt? Mit mondott David? - kezdett rá rögtön.

- Semmi, nem fontos - vágtam rá.

- Hát jó. Ha akarod, majd mondd el.

- Jó. - Itt azt hittem, már további problémák nélkül mehetek a munkahelyemre, de nem volt ilyen szerencsém. A sarkon Patricia állt és úgy tűnt ránk vár, mert mikor meglátott minket, szélesen és gúnyosan elvigyorodott, majd megindult felénk. Megállt előttem, fújtatott egyet, végül megszólalt:

- Szóval te és Tom Hiddleston? Ez komoly? - kezdett bele. - Pont te? Szegény pasi nagyon elkeseredett lehet, ha Taylor Swift után pont veled állt le. Eléggé illúzióromboló - húzta el a száját. - De biztos csak egy éjszakára kellesz neki, mást tuti nem akar tőled - kacagott fel erőltetetten. - Na mindegy. Élvezd ki, amíg tudod, mert nem fog sokáig tartani. Ha ő maga nem ejt, majd én teszek róla, hogy rájöjjön mi kell neki - fejezte be felsőbbrendű arckifejezéssel és mosollyal az arcán, majd elviharzott. Egy ideig emésztettem a szavait, Davidével együtt. Tegnap jöttünk össze Tommal, csak tegnap. Nincs még egy napja se, de már szét akarnak minket szedni. Annyira boldog vagyok vele, végre megtalált a szerelem, erre ezt kapom. Egyszerre zúdult rám minden érzelem, a szerelem, kétségbeesés, csalódottság, félelem, aggodalom és ehhez hasonlóak, annyira lesokkoltak a szavaik és elkeserítettek, hogy nem bírtam tovább, legördült az első könnycsepp az arcomon, amit a többi követett. Csak úgy záporoztak, mikor Anna kezét megéreztem az enyémeken és elhúzott arrébb, egy kis utcába, majd szorosan megölelt. Kétségbeesetten kapaszkodtam belé, a sírásom nem csillapodott legalább tíz percen keresztül. Mikor kicsit megnyugodtam, Anna eltolt magától és a szemembe nézett.

- Mit mondott David? - szegezte nekem a kérdést. Nagy nehezen erőt vettem magamon és szólásra nyitottam a számat.

- Megfenyegetett, hogy dobjam Tomot, vagy baj lesz és hogy nem fogja ezt ennyiben hagyni, meg fog szerezni magának vagy így, vagy úgy - idéztem vissza a szavait.

- Mi a fene ütött belé? Olyan rendes srácnak tűnt. Na de ide figyelj. Most szépen elmész dolgozni, én hazamegyek és míg nem érsz haza, kigondolok valamit, hogy ezt hogy oldhatnánk meg, rendben? De most ne sírj kérlek, mindenre van megoldás. Megértem, hogy ez most sok volt neked, de nem adhatod meg nekik azt az örömöt, hogy lássanak kiakadni és kétségbeesni. A munkahelyeden majd jobb kedved lesz, ez az első napod, oda kell figyelned, mellesleg mindig is szerettél volna felszolgáló lenni egy kicsit, élvezd ki - fejezte be a monológját. Hálásan pillantottam rá, majd újra a karjaimba zártam.

- Köszönöm, hogy mindig segítesz és tartod bennem a lelket - suttogtam a vállába.

- Ez csak természetes. Mire való a legjobb barátnő? - kacagott fel. Eltoltam magamtól és a szemébe néztem.

- Most megyek dolgozni, nem gondolok erre az egészre, összeszedem magam és ha végeztem, sietek haza - közöltem vele magabiztosan.

- Jól teszed - mosolygott rám.

- Szia Anna! - indultam el a munkahelyem felé.

- Szia! - köszönt vissza. Elővettel egy zsebkendőt és gyorsan rendbe hoztam magam. Tegnapról még emlékeztem az útvonalra, ezért hamar odaértem az épülethez, ami majd hogy nem tele volt. A pultnál a tegnap megismert lány fogadott.

- Szia! Ashley, ugye? - érdeklődött.

- Szia! Igen, tegnap felvett Mrs. Wilson és azt mondta ma már kezdhetek - ismertettem vele a történteket.

- Persze, tudok róla. Gyere, öltözz át, itt az egyenruhád és a névtáblád. Ha kész vagy, megmutatok és elmagyarázok mindent.

- Köszönöm! - Gyorsan magamra kaptam a ruhákat, ami egy térdig érő, piros alapon fehér pöttyös szoknya amihez egy hozzá illő fehér kötény tartozott egy fehér vászoncipővel. Még a tegnapi nap kellett leadnom a méreteimet, ezáltal tökéletesen passzolt minden. Eszembe jutott, vajon Tomnak tetszene-e a látvány, de megráztam a fejemet és inkább elindultam kifelé. Végre megfigyelhettem a lány névtábláját. Kiara.

- Nagyon szép neved van - léptem oda mellé. Zavartan elmosolyodott.

- Köszönöm. Szóval, kezdhetjük?

- Persze.

- Mint látod, itt vannak a főzőgépek, kávé, tea, de itt tudsz limonádét is készíteni. Gondolom mindegyiket tudod kezelni - nézett rám kérdőn, mire bólintottam. Itt van a hűtő az egyéb italokkal. Arra hátra van a konyha, ahová majd leadod a rendelést ezen az ablakon keresztül és ugyanitt fogod megkapni, utána pedig viheted ki. Szalvéták, evőeszközök, tányérok és egyéb ilyen dolgok itt vannak a pult aljában - mutatott mögém. - Miután leszedsz egy asztalt, innen tudsz vinni újat. A mosókonyha ahová a használt eszközöket viszed, itt van, ezen az ablakon keresztül tudod beadni - mutatott egy másik ablakra. - Az asztalok számát és elhelyezkedését ezen a monitoron tudod megnézni. A pénztárgépet egyszerű lesz használni, ezt a kart lenyomod és ki is nyílik, visszacsukásnál pedig csak simán betolod. Minden nap fél óra szüneted lesz, fél öttől ötig. Nyolckor leadod a ruhákat, aztán hazamehetsz - elhallgatott, és körbefordult, hogy mit hagyott ki. - Azt hiszem mindent elmondtam, szóval kezdhetsz is. A kettes asztalhoz pont jöttek is, itt egy notesz, meg egy toll, sok sikert. H bármire szükséged van vagy segítség kell, nyugodtan szólj. - mosolygott rám bíztatóan. Hát, akkor kezdjük.

Sziasztok! Sajnálom, hogy nagyjából egy hete nem volt rész, de ihlethiányban szenvedek. Rengeteg dolog van a fejemben amit bele akarok írni a történetbe, de még korainak gondolom őket, így teljesen meg voltam lőve, hogy hogyan is folytathatnám, ha nem akarom elsietni. Ezért is bocsánatot kérek, ha túl lapos vagy rossz ez a fejezet, igyekszem jobban írni a többit és hamarabb hozni részt. Köszönöm a majdnem 1k megtekintést, életemben nem gondoltam volna, hogy elérek ennyit, számomra már ez is maga a csoda. Kellemes napszakot kívánok mindenkinek! (nekem épp éjjel 1 óra 17 perc van, de nem baj, fejezetért meg kell szenvedni 😂😂)

Kitti