A kor csak egy szám (Befejezett)

5. rész

Miután elmeséltem Annanak az estémet részletesen, kihagyva belőle a kínosabb részeket, főleg azt, mielőtt kiszálltam az autóból, visszavonultam a szobámba. Elkezdtem gondolkodni. MI soha nem fogunk összeilleni Tommal. Mi ketten két külön világ vagyunk, ezt el kell fogadnom és elfelejtenem azokat a képzelgéseket, amik az este folyamán eszembe jutottak. Ő egy világszár, én meg egy senki. Milliók ismerik és szeretik, minden mozdulatát lesik, ez nem az én világom. Mellesleg csak azért vitt el vacsorázni, hogy kárpótoljon a telefonom miatt, nem önszántából tette. Felesleges bármit beleképzelnem. Soha nem fog érezni irántam semmit, ezért sürgősen ki kell őt vernem a fejemből...és a szívemből. Ez alatt a két nap alatt olyan érzéseket keltett bennem, amiknek a létezéséről sem tudtam és ez megijesztett. Most az egyetemre kell koncentrálnom, az a legfontosabb. De ennek ellenére mégis úgy éreztem, hogy ha kellek neki, küzdjön meg értem, nem fogok egy férfi után sem futni, főleg ha az egy világsztár és bárkit megkaphat. Ha csak egy kicsi esély is van rá, hogy lehet köztünk valami és esetleg lesz is, nem fog érdekelni, hogy ki kell állnom a kamerák elé, miatta megtenném, mert azt hiszem, beleszeretem, már most.

***

Tom

Amióta összeütköztem Ashleyvel abban a kávézóban, azóta nem tudtam őt kiverni a fejemből. Valahogy találkoznom kell vele még egyszer legalább, hogy tisztázzam a dolgokat. Nem tudtam ezen sokat gondolkodni sajnos, mert még volt dolgom este, majd úgy zuhantam be az ágyamba, reggel pedig kezdődött újra. Egész napra be voltam táblázva, megbeszélések, interjúk, mellesleg a volt egyetememen is jelenésem volt az igazgató úrnál, hogy megbeszéljük a további támogatásokat a részemről. Mikor odaértem az iskolába, rögtön az igazgatói irodába kísértek, sok kíváncsi diák tekintete előtt, akik bizonyára szóltak a többieknek, mert mire kijöttem onnan, egy hatalmas tömeg állt az ajtó előtt telefonokkal és aláírásra váró papírokkal. Pár papírt alá írtam, majd a másodperc tört részéig a folyosó vége felé pillantottam, de ez is elég volt. Mert ott állt ő. Rögtön abbahagytam az aláírásokat és elindultam felé. Látszott rajta, hogy nem érti, mi van, ezért úgy döntöttem elhívom vacsorázni, hogy elmagyarázzak mindent, mert úgy éreztem, fontos, hogy tudja. Odaértem hozzá.

- Szia - köszöntem. Olyan gyönyörű, és nem is tudja.

- Szia -köszönt vissza. Imádom a hangját, nagyon illik hozzá. - Mit keresel itt? És egyáltalán, ki vagy te? - kérdezte rögtön a lényegre térve, így én is ezt tettem.

- Ez egy bonyolult dolog. De ha ma este velem vacsorázol, mindent megmagyarázok, persze ha szeretnéd.

Látszott rajta, hogy tétovázik. Igent kell mondania!

- Benne vagyok - válaszolta.

- Elkérhetem a telefonszámodat? - kérdeztem.

- Itt van - kereste elő a betörött telefonját. Erről eszembe jutott egy tökéletes meglepetés számára. Beírtam a sajátomba, majd visszanéztem rá.

- Később felhívlak, hogy megbeszéljük a vacsorát, de most mennem kell. Szervusz Ashley! -köszöntem el tőle. Muszáj volt mennem, a munka szólított. Miután kiléptem az egyetemről, egyfajta izgalom kerített hatalmába. Azt szeretném, ha ez egy tökéletes este lenne.

***

Estefelé végeztem a munkával, így az első dolgom volt felhívni Ashleyt, hogy áll-e a vacsora. Éreztem, hogy először le akarja mondani, de végül igent mondott. agyon boldog lettem, mert már nagyon beleéltem magam. Itt vagyok 38 éves, de úgy viselkedek, mint egy tinédzser. Úgy éreztem, kezdett megtetszeni Ashley. Csak ezzel több probléma is volt. Egész pontosan 20 év van közöttünk, én híres színész vagyok, ő egy átlagos lány. Na nem mintha ez érdekelne, sokkal jobb ez, mintha valami szupermodell lenne, aki csak a pénzre hajt. Ő szerény, visszafogott, ami nagyon tetszik benne. Biztos vagyok benne, hogy nem szereti a túlzott figyelmet, ezért sem lenne neki való az életem. Egyre több negatívumot találtam a dologban, így ezeket a gondolatokat gyorsan elhessegettem, majd elkezdtem készülni. Miután kész voltam, beültem az autómba és elmentem egy telefon boltba. Ha már összetörtem a telefonját, ki szeretném engesztelni egy újjal. A címét napközben már kinyomoztattam az asszisztensemmel. Tudom, abszurd, de muszáj volt tudnom. Nem tudom mi van velem, ilyen még sosem történt hogy ilyen lettem volna. Na mindegy. 7 óra előtt pár perccel értem a lakásukhoz, így megvártam, míg kijön. Nem kellett sokáig várnom. Egy csodaszép vörös estélyi ruhában volt, ami kiemelte tökéletes alakját. A haja lágyan omlott a vállára. Szinte megőrjített. Gyönyörű volt.