A kor csak egy szám (Befejezett)

Epilógus

~1 évvel később~

Karácsony. A kedvenc ünnepem az összes közül, hiszen ilyenkor együtt lehetek a családommal és a szeretteimmel, elvégre ez a szeretet ünnepe. A családommal minden évben együtt díszítjük fel a fenyőfát, a csúcsdíszt pedig mindig Mimivel közösen tesszük fel a tetejére, legutoljára, mintegy megkoronázásaként a munkánknak. Anyuval mindig közösen készítjük a karácsonyi menüt, miközben apu és Mimi a ház többi részét díszítik, vagy esetleg ki mennek hóembert építeni, már amikor van hó, de eddig szerencsére majdnem mindig fehér karácsonyunk volt. Ez most sem volt máshogyan. Itt ülök a családom körében, Szenteste, azonban most itt van velem Tom is. Mindketten megismerkedtünk már a másik családjával, Tom szülei nagyon kedvesen fogadtak engem, azóta is folyamatosan tartjuk velük a kapcsolatot és nem volt máshogy az én családommal sem, most pedig az ünnepeket is itt töltjük. Több, mint egy éve történt az, amikor szakítottunk, de azóta tényleg minden rendbe jött, mióta eljött Chrisékhez és megbeszéltük a dolgokat. A sajtó eleinte folyamatosan ott loholt a nyomunkban, alig tudtuk úgy kitenni a lábunkat az utcára, hogy ne kerültünk volna címlapra tizenkét órán belül. Rengeteg cikket hoztak le rólunk, sokat nyilatkoztunk is. Több olyan sajtótájékoztató is volt, amikor engem Johnny Deppről kérdeztek, ilyenkor Tom mindig ideges lett, de egy idő után elfogadta a dolgot és azt is, hogy Johnnyval barátok vagyunk és időnként, amikor a munkája úgy hozza, összefutunk. Tom rajongóinak többsége is elfogadta, hogy én vagyok a barátnője, de néha még kapok néhány negatív megjegyzést, azonban az emberek a védelmemre kelnek. Annával ugyanolyan jó barátnők vagyunk, mint eddig, viszont csak az egyetemen találkozunk és amikor közös programot szervezünk, de nem romlott meg a kapcsolatunk attól, hogy már külön utakon járunk. Ugyanis ő Liammel lakik a volt lakásunkban, én pedig Tommal az ő házában. Anna és Liam olyanok, mint két fülig szerelmes tinédzser. Nagyjából minden pillanatot, amit csak lehet, együtt töltenek és nagyon boldogok együtt. Mindig csipkelődnek egymással és húzzák egymás agyát, de végtelenül aranyosak és imádnivalóak együtt. Végre mindkettő megtalálta a boldogságot. A mi kapcsolatunk Tommal pedig töretlen. Alig volt veszekedésünk ebben a bő egy évben, de ha volt, az is csak valami kis semmiségen. Tökéletesen megértjük és kiegészítjük egymást. Persze az sem elhanyagolható, hogy leírhatatlanul szeretjük a másikat, így nem tudnánk neki fájdalmat okozni. Nagyjából minden héten meglep valami aprósággal, legyen az egy kis csoki, ékszer, virág, vagy bármi. Én ezt mindig próbálom viszonozni, de mindig elutasítja azzal, hogy neki az is elég, hogy vagyok neki. Erre az emlékre elmosolyodtam, ekkor pedig valaki lehuppant mellém, átkarolva magához húzott.

- Min gondolkodsz ennyire? - súgta a fülembe Tom.

- Az elmúlt egy éven - bújtam hozzá. erre csak elmosolyodott és szorosabban bújtunk egymáshoz. Ekkor anyu állt meg velünk szemben, az oldalán a nagynénimmel és nagybácsimmal.

- Hát most nem aranyosak? Nézzétek meg őket. Hollywood kedvenc szerelmespárja - nézett ránk anya elragadtatva és elérzékenyülve. Anya amióta meglátta Tomot, azonnal megszerette, főleg, mert boldoggá tesz engem.

- De, azok - helyeselt a nagynénim mosolyogva. Mi, Tommal ezen csak jót nevettünk, majd tovább ültünk ott együtt, nyugalomban. Sokszor volt ez jellemző a kapcsolatunkra, hogy inkább otthon voltunk és filmet néztünk, vagy csak egyszerűen együtt voltunk és összebújtunk. Mindkettőnknek a másik jelentette a biztonságot, a megnyugvást. Persze ezt sokszor megzavarták, ahogyan most is.

- Toooooom - visította a húgom és egy nagy lendülettel ráugrott a mellettem ülő egyénre, aki majdnem megfulladt a hatalmas öleléstől és szorongatástól, amit Mimi hirtelen kirohanása jelentett. Mimi imádta Tomot. Amikor először megjelentünk itthon együtt, azonnal megkedvelték egymást, talán túlzottan is, de nem bántam.