A kor csak egy szám (Befejezett)

14. rész

Miután Tom elment, gyorsan lezuhanyoztam és elkészültem az alváshoz, de mielőtt befeküdtem volna az ágyamba, Anna jött be a szobámba. Leült az ágy szélére és mosolyogva pillantott rám.

- Ugye tudod, hogy nagyon szeret téged? - húzta fel a szemöldökét kérdőn.

- Igen, tudom - sóhajtottam.

- Mielőtt elment, megkért, hogy figyeljek rád és segítsek ha baj van - árulta el.

- Na jó. Nem vagyok öt éves, én is tudok magamra vigyázni, köszönöm - duzzogtam. Anna felnevetett.

- Tudtam, hogy ezt fogod mondani. De nyugi, minden rendben lesz. Ha pedig mégsem, Tommal közösen rúgjuk szét Patricia és David hátsóját, oké? - Elnevettem magam.

- Oké. Köszi Anna! - öleltem magamhoz.

- Na alvás, fáradtak leszünk - tolt el magától egy idő után. Felállt, az ajtóból visszanézett rám. -Jó éjszakát!

- Jó éjszakát!

***

Eltelt egy hónap, szerencsére Patricia és David csak párszor szólt be, de Anna mindig megvédett, vagy én magamat. Egyre jobban úgy tűnik, hogy ők ketten összejátszanak ellenem, mert sokszor láttam őket együtt beszélgetni vagy súgdolózni és ez miatt kezdek aggódni. Tommal minden tökéletes, tényleg mindig, amikor csak tud jön értem és együtt vagyunk, ha éppen nem kell forgatnia, interjúra mennie, vagy bárhová máshova. Szinte minden időt kihasználtunk eddig, amit csak lehetett és ez most sem változott. Tulajdonképpen már egészen hozzászoktam, hogy egy világsztár a barátom, de néha amikor realizálom magamban újra és újra, sokszor jön rám az az "ezt nem hiszem el" érzés. Éppen szombat van, ami a kötelező randi napunk, már ha neki nem jön közbe valami. Most a The Shard tetején vagyunk, ami egy hatalmas felhőkarcoló, ahonnan belátni egész Londont.

- Gyönyörű a kilátás! Életemben nem láttam ennél szebbet! - fordultam oda szerelmemhez. Szerelmem. Nos, ezt még azért szoknom kell.

- Örülök, hogy tetszik - karolta át a derekamat a kilátást fürkészve. Fején egy baseball sapka és egy napszemüveg, hogy kevésbé ismerjék fel, bár eddig csak egy ember jött oda hozzánk, hogy fotót kérjen tőle, ezért lehet, hogy hatásos.

- Köszönöm - csókoltam meg hálásan. Miután kinézelődtük magunkat, egy kis kávézóba mentünk. Mindketten egy lattét kértünk, majd miután a felszolgálólány elsietett, magamhoz ragadtam a szót.

- Szerintem Annának van valakije - kezdtem bele.

- Miből gondolod? - pillantott rám Tom.

- Abból, hogy az egyetemen sokszor eltűnik szünetekben, otthon rengeteget lóg a telefonján és van, hogy rajtakapom azon, hogy csak néz maga elé, gondolkodik és mosolyog. Eddig nem volt ilyen.

- Ez jogos észrevétel - állapítja meg.

- Ma este rá is fogok kérdezni nála, nagyon kíváncsi vagyok, hogy miért van ez és hogy mit fog válaszolni - vigyorodtam el. Tom szórakozottam figyelt engem.

- Előre sajnálom szegény Annát.

- Most miért?

- Mert ha te valamit a fejedbe veszel, azt biztos nem ússza meg senki - nevette el magát.

- Ez így van - vigyorogtam tovább. - Viszont, egy hét múlva lesz a születésnapom, nem tudom, hogy mi legyen aznap. Kivel ünnepeljek egyáltalán? A szüleim másik földrészen vannak, itt pedig vagy te és Anna. Szóval ez valószínűleg szűkös buli lesz - szomorodtam el.