Give Me

3. Fejezet

L U C Y

- Hozzám jössz? - Tette fel a kérdést Pete.

Köpni, nyelni nem tudtam. Szabályosan leblokkoltam, aztán hebegve megszólaltam.

- Annyira sajnálom, Pete, de nem. Nem érzem még késznek magam erre. Nem szeretnék újra pofára esni. Kérlek értsd meg! - Mosolyogtam rá szomorúan.

- Rendben. Semmi baj, majd szólj, ha készen állsz - rántotta meg a vállát, aztán elindult az emelet fele.

Azt hittem, hogy jobban össze lesz roppanva, de a vártnál sokkal derűsebb volt.

Megvontam a vállam. Ránéztem a telefonom órájára, ami már este fél nyolcat mutatott. A mai nap után úgy döntöttem jobb, ha korábban lefekszek, mint általában.

Fél óra tusolás után befeküdtem Pete mellé az ágyba.

- Azt mondják - szólalt meg hosszas csönd után, amikor már majdnem elaludtam. - , hogy jó akkor gyereket vállalni, amikor még a másik kicsi, mert akkor hozzá vagy szokva az éjszakázáshoz.

- Pete. Most szültem. Egyenlőre nagyon nem szeretnék gyereket.

- Bezzeg Olivertől akartál.

- Na jó! Mi ütött beléd? Eddig nem volt ilyen sürgető számodra a dolog. Mellesleg tudod jól, hogy Bella csak becsusszant! - Felkaptam a kezembe a párnám.

- Most hova mész? - Rökönyödött meg Peter.

- A kanapén alszom - vágtam rá dühösen.

- Mi a francért?

- Megmondjam? Mert kiakasztottatok. Te is, Connie is, és Oliver is. Meg azért is, mert Bella lent alszik.

- És? Ott a bébicsősz.

- Pont szarom le - hadartam, és bevágtam a háló ajtaját.

Pete soha az életben nem akasztott még ki ennyire, és nem tudom, hogy mi ütött belé. Lehet, hogy velem van a probléma, hogy ma képes voltam összeveszni két fontos emberrel az életemből. De az is lehet, hogy csak szimplán rossz napja van mindannyiunknak. Ami azért egy kissé érdekes lenne, viszont bőven megeshet.

Elhelyezkedtem a kanapén, ami valljuk be nem volt a világ legkényelmesebb fekvő helye, de elment. Olyannyira, hogy legközelebb csak Bella sírására ébredtem fel.

O L I V E R

Másnap reggel Ben, a menedzserem hívott, hogy valami fontosat akar nekem mondani, csak előtte egyeztetni akarja a turné időpontokat. Döbbentem húztam fel a szemöldököm a FaceTime hívásban.

- Ben. Megmondtam, hogy nem megyek turnézni. Ki van csukva. Felejtsétek el - ráztam bőszen a fejem.

- Pedig egy világszínvonalasat tudnánk csinálni. A Give me óriásit ütött, a németek megőrülnek érted.

- Jó nekik - vontam vállat.

- Nem lehetsz ennyire lusta - forgatta a szemét Ben.

- Nem vagyok lusta. Egyszerűen csak elegem van mindenből, és mindenkiből, ha tovább hívogatsz ilyen korán még le is tiltalak.

- Oliver nem akarlak basztatni, de el fognak veszni a rajongóid.

- Nem fognak. Több, mint egy évet kibírtak nélkülem és a zeném nélkül. Kaptak még egy albumot, csak azért, hogy ne úgy legyek elkönyvelve, mint egy egyslágeres előadó. Most már tényleg abba tudom hagyni. Még csak negyed éve jelent meg, és már is többet kerestem vele, mint az előzővel összesen. Ezzel a pénzzel egy életre elvagyok, csak ahhoz minimalizálnom kell a költségeket.