Give Me

14. Fejezet

O L I V E R

Celine egész vasárnap délután a nyakunkon volt, de legalább segített kipakolni.

- A bútorokat mikor akarjátok elhozni? - Kérdezte Celine, miután Lucyval mindketten kifeküdtünk a kanapéra. Bellát letettük a polifoam szőnyegre, amit puzzle szerűen össze kell illeszteni, és amin mindenféle állat volt. Köré raktunk pár rágókát és olyan dolgokat, ami nagy valószínűséggel lekötik őt.

- Milyen bútorok? - Kaptam fel a fejem.

- Bella járókája, kiságya, és a díszpárnák.

- Anya! Tüntesd el azokat a díszpárnákat - kiáltott fel Lucy.

- Ugyan miért?

- Mert csak. Tudom, hogy itt fognak rohadni a nyakamon a dobozban. Finneyvel is ez volt. Három hónapon át kerülgettem őket.

- Hát jó - vont vállat Celine.

🌹🌹🌹

Hétfőn már kipihenten ébredhettem volna, éppenséggel, ha Lucy ébresztője nem szólal meg hajnali négykor.

- Ez mi? - Nyögtem.

- Az ébresztőm. Tudod a felnőttek hétfőn dolgoznak - nem láttam ugyan, de hallottam a hangján, hogy vigyorog.

- De azt, akit nem kell nem keltik fel - panaszkodtam.

- Dehogynem. Már csak azért is, hogy ne hagyd éhen veszni se magad, de a lányunk. Tegnap leszűrtem egy liter anyatejet legalább, azt légyszi tuszkold bele a lányunkba. Neked meg maradt a rendelt, vagy a kész kaja.

- Értettem asszonyom - motyogtam a párnába fúrt fejemmel.

- Kérek egy jó reggelt puszit - bújt oda hozzám. Most már nem volt közöttünk Bella, mert Celine-nek az utazó járókát sikerült betuszkolnia a kocsijába.

- De ez nem jó reggel.

- Akkor maradj magadnak. - Kigurult az ágy szélére, és ki is kászálódott.

- Jaj, gyere már ide - kaptam el az utolsó pillanatban.

- Na jó, szórakozz mással - nyomott egy puszit az arcomra.

- Hé! - Húztam magamhoz, és megcsókoltam. - Na most már jó a reggel.

Lucy felnevetett, aztán átölelt. Legalább két percen keresztül feküdt rajtam, és csak az után szólalt meg.

- El kellene indulnom.

- El - bólintottam. - Bella felkelt - állapítottam meg, miután elsírta magát.

- Most már tényleg fel kell álljak. - Lökte fel magát Lucy.

- Bellát intézem, készülődj.

- Köszöntem - nyomott egy puszit az arcomra.

Kivettem a gyereket a járókából, mire abba is hagyta a sírást.

- Gyere kicsim, csinálunk anyunak kávét.

Álmosan támaszkodtam meg a kávégépen, és ahelyett, hogy először Lucynak csináltam volna, magamnak töltöttem ki.

Lucy mackónaciban, és pulcsiban jött le az emeletről. Haját laza copfba fogta, és a legalapabb sminket tette magára.

- Nem forgatni mész? - Kérdeztem.

- De - vont vállat, aztán kikapta a kezemből a kávét. - Köszike.