Give Me

32. Fejezet

L U C Y

- Köszönöm nektek srácok, hogy az elmúlt izgalmas, és eseményben gazdag félévben velem voltatok, mégha csak lélekben is. Mivel azt már megszokhattátok tőlem, hogy általában mindig készülök nektek valamivel, ezt most sem tenném másképp, mégpedig megragadnám az alkalmat, hogy bejelentsem, októberben érkezik az új albumom, a FameMeLy! - Kiabálta a mikrofonba Oliver, a los angelesi záró koncerten másnap. A közönség a hír hallatán felrobbant, Oliverék pedig nem hagyva időt a dologra, belekezdtek a záró számba, ami a Bye bye volt.

- Bye bye baby/ That's not maybe/ You go, I go/ Where we go/ But not together/ Like a bunch of balloons. - Kiabáltam a refrént Oliverrel. A színfalak mögött mérsékelten ugrálgattunk Connie-val. Nevetve hajoltunk meg a szám végén, ahogy Oliver és a srácok csinálták.

A rocksztár, aki most már hivatalosan is befejezte a turnéját vidáman jött le a színpadról. Elkapott, és le is kapott. Nevetve csókoltam meg. Visszavonultunk a fő öltözőbe, ahol már két üveg pezsgő be volt készítve.

Az egyiket Oliver, a másikat én kezdtem el kibontani. Amivel én bíbelődtem gyerek pezsi volt, úgyhogy abból töltöttem Bellának, magamnak, és Connie-nak is, aki az első gyerekét várta.

Csörgött a telefonom, és ismeretlen számot jelzett ki, ezért felvettem.

- Tessék. Lucinda Richardson, miben segíthetek?

- Szia Lucy. Peter vagyok. Peter Finney. Tudom, hogy még csak most jöttetek haza a turnéról, viszont szeretnék veled találkozni.

- Mit akarsz Peter? - váltottam gyanakodó hangnemre. Mellettem Oliver kérdőn kapta fel a fejét. Felemeltem két ujjam, hogy várjon egy kicsit.

- Hangosítsd ki - tátogta Oliver. Rányomtam a gombra, és eltartottam a fülemtől a telefont.

- Nyugi, nem rólad van szó, tudom jól, hogy Oliverrel jól elvagytok. Egyébként gratulálok a gyereketekhez. Bezzeg vele csináltatok. Na mindegy is.

- Szerintem is - morogtam cseppet sem kedvesen. - Hamarosan leteszem, úgyhogy ajánlom térj a lényegre.

- Szóval az van, hogy a múltkor láttam az Instádon egy képet Connie-ról és rólad. Azóta próbálom elérni, de egyszerűen nem tudom. Csak azért, mert bár szétmentünk - hozzáteszem, én sohasem akartam -, én még mindig tökre bírom. Szóval segítesz nekem visszaszerezni? - Kért meg.

- Peter Finney, te aztán érdekesen fejezed ki az érzelmeid. Kezdjük azzal, hogy én miért segítenék neked? Aztán pedig miért Connie? Nincs másik exed, nem magamra gondolok, csak hogy tisztázzuk. És már most meg tudom neked mondani, hogy esélytelen a dolog, Connie házas. Arról nem is beszélve, hogyha Connie-t szeretted, akkor mi a francnak pártoltál át hozzám?

- Erről hallottam, de nem hiszem el.

- Finney. Nem fogja miattad eldobni az életét, ne erőlködj. Tökéletesen megvannak nélküled, nem kell, hogy te bele szark. 

- Mond neki, hogy keressen magának valami kurvát, és akadjon le mindannyiunkról - morogta mellettem egy kicsit hangosabban a kelleténél Oliver.

- Richardson?

- Tessék? - kérdeztük teljesen egyszerre. Oliverrel egymásra mosolyogtunk, miközben Finney belekezdett egy kisebb kirohanásba.

- Hallod te faszfej! Nem elég, hogy kurvára nem hagytál minket élni, de kibaszottul eldobtad magadtól Lucyt, úgy, hogy terhes volt, és utána még neked állt feljebb, hogy kirakott. Aztán valami pitiáner, mocskos húzással visszaédesgetted. Miattad nem jött hozzám, pedig olyan jól megvoltunk. Most meg el akarjátok hitetni a világgal, hogy milyen kibaszott jól megvagytok? VELEM volt Lucy jól meg! - Üvöltözött. Oliverre pillantottam. Megrengett a szempillája, és már készült is a kirohanásra, amikor közbevágtam.