Give Me

9. Fejezet

L U C Y

Ben a második csengésre felvette, pedig már fél tizenegy is elmúlt, még otthon is. Az óceán felett hasítottunk a repülőgépen. Úton a nászutunkra.

- Tessék. Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de itthon már késő van. Ti nem vagytok teljesen véletlen pár időzónával előrébb? - Szólt bele Ben. - Óh! Heló, Lucy.

- Jó estét, vagy inkább éjszakát - köszöntem a középkorú pasasnak.

- Nyugodtan tegezz. Miben segíthetek nektek.

- Ben, Lucynak... - kezdett volna bele Oliver, de félbeszakítottam.

- Oliver nem megy turnéra nélkülünk, viszont mi ketten, mármint te és én, nem akarjuk, hogy itthon maradjon. A másik opció, a reptéri éjszakázások is kilőve. Éppen ezért érdeklődnék, hogy olyan opció létezik-e, miszerint bérelünk egy magángépet? - Tértem rá a tárgyra azonnal.

- A kiadónak van pár gépe, meg tudom kérdezni, hogy egyet kölcsön tudnak-e adni - gondolkodott el Ben.

- Jó. Köszönjük szépen - bólintottam. - Ennyit szerettünk volna. Jó éjszakát!

- Köszönöm. Nektek is - azzal pedig kinyomott minket.

- Asszony. Te most frankón letárgyaltál nekünk egy magángépet? - Pislogott rám sűrűn Oliver.

- Hát ez könnyen lehet - kuncogtam.

- El sem hiszem - nevetett fel. - Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?

- Tudom, de azt már nem, hogy ezek után is fogsz-e... - haraptam be az ajkam.

- Miért?

- Azt hiszem, hogy meg kellene hívni a szüleid a rendes esküvőre - húztam be a nyakam.

- Szó sincs róla! - Tiltakozott azonnal.

- Oliver! Ezt az egyet muszáj lesz - fürkésztem az arcát szomorú tekintettel. Tudtam, hogy mennyire utálja a szüleit, de azt is, hogy illetlenség lenne, ha őket nem hívnánk meg.

- Nem-nem. Semmi sem kötelező. Hidd el, nem fogja őket bántani, ha nem jöhetnek.

- Engem viszont igen. Figyelj. Nem kell velük jó pofizz, csak fogadni a gratulációjukat, hagyni, hogy anyád bekísérjen a templomba, aztán pedig táncolni egyet, és vége.

- Meg persze hallgassam, ahogy kommentálják az eseményt. - Forgatta a szemét.

- Egyik füleden be, másikon ki - húztam el a kezem az arcán.

- Nem akarom, hogy tönkretegyék. - Rázta a fejét szomorúan.

- Nem fogják - nyomtam egy puszit az arcára. - Amúgy is csak formalitás. Már házasok vagyunk. Emlékszel? - Lengettem meg az arca előtt a kezem.

- Még jó hogy - vigyorodott el.

- Szeretlek, Oliver, és nem a szüleid fogják tönkretenni az esküvőnk. Pontosabban, a szüleid se fogják.

- Ajánlom is nekik. Egyébként meg, én is szeretlek - lágyultak meg a vonásai egy pillanat alatt.

Bella az ölemben végighallgatta az egész diszkurzust, nem sokat tudott hozzátenni, de nagyon figyelt arra, hogy mit mondunk.

Oliver elvette az ölemből, és amennyire a plafon engedte felemelte. Bella felnevetett, aztán Oliver vállára hajtotta a fejét. Megpusziltam, majd nyomtam egy csókot Oliver szájára is. Bella a fülbevalóm kezdte piszkálni, amiből eszembe jutott, hogy ideje lenne az ő fülét is kilyukasztani.