Give Me

Epilógus

Három év telt el Connor születése óta. Bella, mint öt éves nagylány úgy vigyázott a majdnem négy éves öcsikéjére, mint a szeme fényére. A srácoknak külön szobájuk volt, ami az én dolgom nem könnyítette meg, míg az övékét igen. Számukra könnyebb volt így nem összekapni akármin.

Oliver a túlsó szobában volt, Connort altatta, míg én Bella mellett feküdtem az ágyban. Éppen azt magyaráztam neki, hogy amikor anyut látja a tévében puszilkodni, az nem azt jelenti, hogy több apukája van, hanem csak úgy csinálok, mintha puszilkodnék.

Kíváncsi voltam, hogy a férjemnek milyen éjszakája van, vajon könnyebb neki Connorral, vagy ő is ilyen eget rengető témákról beszélget. Esetleg már el is altatta a fiunk. Tudtam, hogy a gyerekeink kíváncsiak, és azt is, hogy az alvási szokásaikban rám ütöttek.

- Szóval ha te puszilkodsz a bácsikkal, akkor ők nem az én apukáim? - kérdezte Bella még egyszer, hogy megbizonyosodjon a dologról.

- Igen. A te apukád apa, ahogy Connoré is.

- Jó - bólintott a félhomályban.

- Szerintem is. Na, tessék aludni - húztam magamhoz az apró buksiját. Jégvarázsos kezes-lábas pizsijében úgy nézett ki, mint egy manó. Hasra fordult, és a bal lábát az alul lévő combomra tette. Mindig így aludtunk, legalább olyan terpeszkedő típus volt, mint én.

- Szejetlek anya - suttogta.

- Én is, Bogyóm - nyomtam egy puszit a hajára. A hátát simogattam, és úgy aludt el. Fél óra múlva szinte lopakodva csuktam be az ajtót. Velem egyidőben tette ugyanezt Oliver is. Rám mosolygott, aztán megfogta a kezem, és a saját szobánk felé vettük az irányt.

- Nálatok mi volt ma terítéken? - kérdeztem suttogva, amikor már bent voltunk az ágyban.

- Élénk a fantáziája a fiadnak. A fejébe vette, hogy a gólya hozza a babákat, mert Benny azt mondta neki, hogy neki meg azt mondták.

- És te mit mondtál neki? - hőköltem hátra egy pillanatra.

- Azt, hogy nem a gólya hozza, hanem ha nagyon szeretik egymást a szülők, akkor lesz.

- Azt hittem elmagyaráztad neki Ádámtól Éváig. - fújtam ki a levegőt.

- Hülyének nézel? - fordult felém Oliver.

- Dehogyis. Csak megijedtem. Tudom, hogy milyen vagy.

- Azért azt is nagyon jól tudod, hogy hogyan bánok a kölykökkel.

- Bizony. Olly bácsi tarol. - szúrós szemmel nézett rám, mire azonnal összehúztam magam. - Ne haragudj - gurultam közel hozzá -, néha annyira kikívánkozik.

- És ti miről beszéltetek?

- A megcsalásról - túloztam.

- Micsoda?

- Igazából csak annyi, hogy Bella azt hitte több apukája van a műcsókok miatt.

- Kár, hogy nem én altattam. Megosztottam volna vele, hogy néha én is ezt érzem. - Sunyin vigyorgott, mire kikaptam a párnát a fejem alól, és rávágtam a hasára.

- Egy ártatlan öt évest akarnál átverni? - túloztam egy kicsit a dolgon.

- Ha már őszinteségi perceket játszunk... - vont vállat.

- Ahj, Oliver. Néha komolyan nem tudok mit kezdeni veled - bújtam oda a mellkasára.

- Hát még én veled - simította végig a kezét a hajamon.