Give Me

19. Fejezet

O L I V E R

Eredetileg haza akartam még menni azelőtt, mielőtt Lucyért kell menjek, de gyorsan eltelt a délután a srácokkal. Jól játszottak, marha jól, aztán mivel velem jönnek turnézni, én is beálltam közéjük, és mindenkit elkápráztattam a csodálatos hangommal. Vagy mégse...

Akkor kaptam észhez, amikor a kanapén elkezdett villogni a telefonom, rajta Lucy fényképével.

- Oliver, kapásod van - dobta felém a telefont Tod. - Nyomja a seggem.

- Kösz. Bocs, ezt fel kell vennem - intettem, hogy kimegyek a garázsból. - Szia Hercegnőm! - Köszöntem bele a telefonba.

- Merre vagy? Végeztem - hallottam Lucy mosolygós hangját.

- Basszus, ennyire elment az idő? Kábé egy óra és ott vagyok. Ne haragudj. - Kezdtem el kapkodni.

- Nem haragszom, azért ne törd össze magad. - Nevetett.

- Nem fogom. Na, most leteszem.

- Okés.

Visszamentem a nappaliba, és szedegetni kezdtem a cuccaim.

- Csak nem sietsz valahova? - Jött vissza a klotyóról Ben.

- Tudjátok hogy van ez, hív az asszony menni kell - magyaráztam.

- Nem, igazából halvány lila fingunk sincs hogy van - rázta a fejét Stuy.

- Hát nem csodálom - oltottam be őket.

- Jól van, maradjál már, te playboy - dobott felém egy üres sörös dobozt Tod, de mielőtt eltalált volna leesett az amúgy is ragadós padlóra.

- Na, léptem. Akkor majd álljunk össze még próbálni.

- Oké, péntektől vasárnap estig megtalálsz itt minket - instruált Ben.

- Jó, de tessék nélkülem is gyakorolni, vagy keresek valami másik zenekart. - Fenyítettem be őket.

- Dehogy keresel, nem akarsz ilyen besavanyodott faszokkal zenélni - rázta a fejét Tod.

- Jó, igazad van - értettem egyet.

Felkaptam a bébihordozót, aztán elindultam a stúdió felé. Odafele azon gondolkodtam, hogy menyire jó fejek, és összeszokottak ahhoz képest, hogy full eltérő személyiségek. És tök nyitottak voltak, jó mondjuk annyira le vannak gatyásodva - legalább is Stuy és Tod -, hogy egy nyugdíjas klub megkérését is szívesen fogadták volna.

Jól megértettük egymást, talán azért, mert a srácok csak másfél évvel fiatalabbak nálam. Tök jó ötleteik voltak, amiket könnyen bele lehetett építeni a dologba, a nap végére szinte teljesen új hangzást kreáltunk a Give me-nek. De marha jól szólt, tekintve, hogy azt alapvetően én csak egyetlen gitárra írtam, vagy zongorára, attól függ mihez volt kedvem leülni.

Lucy már kint várt a stúdió előtt, beült hátra, aztán előre hajolt, nyomott egy puszit az arcomra, és visszaült.

- Milyen volt? - Néztem rá a visszapillantóból.

- Annyira örülök, hogy végre vége. Holnap még be kell szaladjak, mert ma délután megvágják, és amit újra kell készíteni, azt gyorsan megcsinálják még, aztán újra megvágják, a jövő héten valamikor elviszik a moziba, és szombaton premier. Addig én szépen kipihenem magam - mosolygott.

- Úgy legyen. Mit csinálunk otthon? Még csak hat óra.

- Filmezünk? - Dobta be.

- Felőlem - vontam vállat.