Give Me

10. Fejezet

O L I V E R

- Hölgyeim és Uraim! Kérjük kapcsolják be biztonsági övüket. Hamarosan megkezdjük a leszállást Korfu szigetére. Az időjárás tökéletes strandidő harminc és harmincöt Celsius fok között mozog. A helyi idő hat óra harminchat perc. Köszönjük, hogy légitársaságunk választották. A mihamarabbi viszontlátásra. - Mondta a hangosbemondóba az egyik légiutas-kísérő.

- Oliver. Fogod Bellát? - Kérdezte Lucy.

- Persze - válaszoltam. Kicsatoltam az övem, csak azért, hogy Bellát is bele tudjam csatolni.

- És ugye énekelsz is neki?

- Ühüm - bólogattam. - Apologize?

- Azt hittem, hogy valami mezei rockot akarsz neki énekelni, de ha felnőttnek érzed magad a feladathoz... - kuncogott.

- Még jó hogy. Figyeld meg, hogy nem akarsz te majd koncertre menni.

- Erről már nem tudsz lebeszélni - nevetett.

- A francba - csaptam rá a combomra, mintha tényleg bánnám.

- Na! Kisebb vehemenciával is felfogom. Tartogasd az erőd - kacsintott.

- Megegyeztünk - vigyorogtam rá. Bella pityeregni kezdett, mire elkezdtem először csak dúdolni, aztán szöveggel együtt énekelni.

- Mi ez ha nem zeneterápia? - Emelte égnek a tekintetét Lucy.

Nem válaszoltam neki, mert kezdett egyre jobban dugulni a fülem, ebből pedig pontosan tudtam, hogy Bella füle is fáj.

Negyedóra elteltével zöttyentek a kerekek a talajon. Belesüppedtem az ülésbe, ahogy fékezett a repülőgép. A földön nem taxiztunk sokat, egyből beállhattunk a kapuhoz. Odaadtam Bellát Lucynak, én meg leszedtem a csomagtartóból a cuccainkat. A nevetségesen lassan haladó sorban az útlevél ellenőrzésnél, további nevetségesen hosszú perceket kellett eltölteni a bőröndök visszakapásához. A gyerekcuccok viszonylag az elején voltak, így a hordozót, és a babakocsit felkapva már csak a bőröndökre vártunk. Lucy már régen kész volt a taxirendeléssel, bár elmondása szerint egy tortúra volt megértetni magát a taxissal.

Bellát beleraktam a bébihordozóba, hogy az autóba tudjuk vinni. A pasas nagyon segítőkész volt, még akkor is, ha egy kukkot se tudott angolul. Próbált úgy tenni, mintha menne neki, de nekem inkább röhöghetnékem lett tőle. Hát még akkor, amikor az egyébként a reptértől nem messze lévő hotelig nagyjából elmesélte a sziget történetét.

L U C Y

Kifárasztott az út, ezért szerettem volna minél hamarabb átvenni a szobát. Amíg Oliver a recepciónál becsekkolt, addig én Bellával körülnéztem a lobbiban. A hotel apartmanok százaiból állt, a bejáratnál az étterem, és az előtér volt csak. Egy relax és egy élmény medence volt a hotel területén, egyik közvetlen a tengerparton, a másik pedig a házak közelében. Mi a relax-medencéhez közeleső házat kaptunk.

Ledobtam mindenem az oldalt lévő kanapéra, én meg befeküdtem az ágyba. Oliver azt mondta, hogy elmegy, és felderíti Bellával a terepet. Rábólintottam, behunytam a szemem, és szerintem fél órát aludhattam. Az ébresztőm pedig a lányom volt, aki a kiságyban - amit úgy adtak nekünk - sírt.

- Most te mész - motyogta mellettem Oliver, aki ezek szerint szintén lefeküdt.

- Oké - nyomtam egy puszit az arcára.