Give Me

16. Fejezet

L U C Y

Ahogy hazaértünk - ugyan erős túlzás -, de elkezdtünk a papírokkal foglalatoskodni, illetve ezeket is Oliver intézte, miután én forgattam. Minden esetre az okmányirodában délelőtt csak röpke huszonöt percet kellett eltöltenem, miután időpontra mentünk. Ennyi idő viszont bőven elég volt arra, hogy ilyen-olyan emberek lekapjanak minket.

Minden papíromat, amit lehetett meg kellett újítani. Két héttel későbbre ígérték a kezemhez egy vadi új személyi igazolványt, egy útlevélt, és a jogosítványomat. Mindezt azért, mert Ms. Morganből Mrs. Richardsonná váltam.

Bellánál ugyanez a helyzet lépett fel, annyi különbséggel, hogy ő nem lett férjezve. De az egy külön tortúra volta, ameddig Morganből Richardsonná válhatott. Mert ott nem csak a papírokról volt szó, hanem ilyen-olyan hivatalokba szaladgált Oliver, hogy törvényesen is a gyereke lehessen a lányunk. Az egész procedúrának gyakorlatilag semmi értelme nem volt, és az egész szimpla formalitás, mégis véresen komolyan kellett venni.

A forgatás általában kiszipolyozta a napjaim. Kora reggel keltem, és volt, hogy szinte másnap reggel értem haza. Oliver egyedül volt otthon Bellával, és mindig megvárt, kivéve akkor, ha szóltam, hogy ne várjon.

A nappaliban ült a tévé előtt, amikor kinyitottam a mélygarázs utáni lépcsősor ajtaját.

- Szia Oliver - köszöntem. Felkapta a fejét, aztán rám mosolygott.

- Szia Hercegnőm. - Ledobtam a kulcsaim a dohányzóasztalra, aztán lehuppantam Oliver mellé a kanapéra. Felém fordította a fejét, aztán megcsókoltuk egymást.

- Mit nézel? - Kérdeztem.

- Míg a Jackpot el nem választ - válaszolt.

- De miért? - Néztem rá furán.

- Mert ezt találtam meg a DVD-k között. Hova tüntetted a James Bondjaim?

- Ott vannak a szobánkban, azt mondtad kiemelt helyet akarsz nekik - forgattam meg a szemem.

- Az alatt azt értettem, hogy a régi helyüket.

- Máskor fogalmazz egyértelműbben - húztam vigyorra a szám. Nyomtam egy puszit az arcára, aztán felálltam, és kihoztam a spejzból egy doboz narancslevet. Kitöltöttem a poharainkba, aztán odavittem Oliverhez.

- Köszi - mosolygott rám.

- Nincs mit.

- Menni fog? - Kérdezte Ashton Kutcher a tévében.

- Eljátszani, hogy nem hányom el magam minden pillanatban, amikor csak látlak? Simán - válaszoltam neki.

- Hogy lehet az, hogy kívülről tudod a filmet, de egy kockából nem jössz rá? - Csodálkozott rajtam Oliver.

- Úgy, hogy a bíró feje nem mérvadó. De ha a képernyőn épp Cameron Diaz, és Ashton lettek volna egyezerre, akkor nem kérdezek - magyaráztam.

- Tudod min gondolkodok ilyenkor? - Hajtotta a vállamra a fejét.

- Nem. Gondolatot olvasni még nem tudok.