Elveszett Szerelem❤ 1. Évad [Kakashi ff.] ✅

Yuno🌻

Hiányzott. Három éve már,hogy szó nélkül itt hagytam mindent ami mögöttem volt. Kezdve vele is,és az összes barátommal.
-Kakashi...meg tudom magyarázni.. - kezdtem el mentegetőzni.
-Ne most. Vissza kell,hogy vigyelek a faluba. A hokage látni akar. - jelentette ki döntését. Legalább nem lesz senki aki kergetni akarna hazáig. De kiváncsi vagyok mit akar az öreg. Mondjuk azért az elég vicces,hogy az egész falu jouninjait rám küldte és egyedül cssk Kakashi tudott úgymond elkapni. Igazábol hagytam magam mert eléggé elfáradtam már ebbe az egy hétbe. De a mai nap főleg. Reggeltől estig fogocskáztam Konoha legjobban képzett jouninjaival. Vissza felé Kakashi elmesélte mi történt vele ez idő alatt. Feljebb lépett a csapata és új Hokage lett. Ki lehet az az Őtödik? És mégis honnan ismerhetem,hisz az ő állittása szerint én ismerem őt vagy legalábbis hallottam róla. Rákérdezett mégis én merre jártam meg miért hagytam el a falut aminek csak egy oka van. A szüleim felkeresése. Ahol éltünk az a ház már kifosztva állt ott. Így gondolom már elköltöztek.

A falu kapujának közelébe voltunk,mikor felhúztam a szájmaszkom és rávettem az anbu maszkot.
-Hagyd magadon,mielött még az őrök felfigyelnének rád. Mondjuk így is felfognak. A lényeg hogy csinald amit mondok jo? - utasított Kakashi.
Bólogattam. A feladat könnye volt. Hátra rakva kezemet összekötötte és úgy vezetett be a falun. A kapuban álló két örre nézetm aki nevettek rajtam mivel lány vagyok. A maszkom alol aktiváltam a sharingant melytől egyszerre lefagyasztotta az őrököt. Nem szó szerint,de lélegzetük elállt. Kakashi a Hokage irodájáig úgy vezett mint egy rabszolgát. Kopogtatott irodája ajtaján mely mögül egy ismerős hang utasított be minket. És igen, ez a hang nem másé volt mint Tsunadéjé. A híres saninok egyike.
-Gratulálok Kakashi a feladatért. - dicsérte meg. Elengedte a kötéseket a kezemről. - Ki vagy mégis?
Lehajtottam fejemet majd a maszkom madzagához nyúltam megint. Kibontottam és levettem azt. Hosszú frufrumat jobb szemem elé söpörtem,majd rámosolyogtam az Ötödikre.
-Hát te lennél. Az elveszett anbu. Hallottunk már rólad és nem is egy kötet van a feladataidról és cselekedeteidről. De az elmúlt három évbe semmit nem hallottunk felölled. Halottnak vagy elveszettnek tituláltunk téged. Mi okból jöttél vissza? - kérdezte Tsunade.
Mély levegetőt vettem és elkezdtem mondandómat.
-A Harmadik megbízott egy feladattal. A másik pedig,hogy felkeressem a szüleimet. Mikor elindúltam feladatomra első volt,hogy annyi év után felkeressem a szüleimet. 8 éves korom óta a faluban éltem a testvéreimmel és szüleimről semmit se hallottam. A házunk romokba hevert mikor oda értem,gondoltam megtámadták őket. De éreztem még életjelet abba a házba,szóval semennyi esély nincs rá,hogy meghaltak volna. - mondtam fejemet a földre hajtva. Kifújtam a bennem rejlő fájdalmat és újra a szemébe néztem. Ujjait összekulcsolva támaszkodott azokon az Özödik.
-Rendben ben,emellett ha a Harmadik bízotz meg valamivel elengedjük a fejünk felett a vádadat. De az kétségkívüli,hogy Orochimarunál is járhattál. Így velünk kell jönnöd. Meg vizsgáljuk a testedet. - állt fel székéböl. Rá bólintottam. Igazábol semmi okom nem volt nála járni,főleg azok után ami Sasukéval történt a chunin  vizsgán. Felállt asztalárol majd mellettem elmenve elindult a korházba. Segédje és mi is követtük.

A korházba érve Sakura fogadta mesterét egy "jó reggelt,Tsunade urnőm" köszönéssel. Kakashira nézett akinek szintén köszönt egy "jóreggelt Kakashi-sensei" mondattal,majd felém szegezte tekintetét. A lepettségtől magasba emelkedett rózsaszín szemöldöke. Tsunade ezt észre vette és bemutatott neki.
-Ohh,Sakura. Ő itt Yuno, Yuno McCloud. A McCloud családból. Ő az elveszettnek titulált anbu ninja akiről beszéltem neked. - szóval volt rólam szó - A korház legfelső szobájába kéne vitetni őt teljes testi és lelki kivizsgálásra. - mesélt tanítványának.
-Szóval ő az? Abba a szobába kellene vitetni ahol... - keletkezett ijedtség a szemébe.
-Igen abba. - bólogatott - Rád bízom a kísérést és a kivizsgálást. Magadon kívül senki nem mehet be abba a terembe most! Senkit ne engedj be! És ha kell,használj pecsétet! Kakashi! Te velünk jössz. - mondta a mellette álló szürke hajú sensei-nek. Bólintottak majd külön irányba indultunk. Némán sétáltunk egymás mellett Sakurával míg elege nem lett a csöndből és megtörte azt.
-És,amúgy te honnét ismered Kakashi-sensei-t? - tette hátra mindkét kezét.
-Három évvel ezelött Kakashi,Iruka,Anko és én sokat voltunk együtt. Mentünk küldetésekre vagy csak egyet piknikezni mentünk. Az biztos,hogy nagyon jó barátságba voltunk. - mosoyogtam rá a sanitéz ninjára. Az igazat mégse mondhatom el.
-Rendben van,itt is vagyunk. - Egy sötét folyosó egyetlen egy kis kortermébe kellett bemennem,ahol a felsotestemről a ruháimat le kellett vennem. Hiába is csak Sakura volt ott mint lány a mellkasomon és a mellemen lévő kötszert nem szedtem le. Tudod mikor.. Szóval mikor bementem a terembe a lány már ott várt fehér kesztyűben a kezén. Körbe néztem. A teremben 3 méterenként volt elhelyezve egy-egy gyertya. Nem vitás ebbe a terembe ha kell pecsétet is lehet írni. Szóval leültem a kör közepébe háttam a lánynak. Egyszerre kiszúrta a nyakam lévő mély sebet. A meg lepettségtől éreztem,hogy lehül a levegő körülöttünk. Előhívta hát zöld csakráját és gyógyítani kezdte. Égette kicsit a nyakamat de túl lehetett érni.