Elveszett Szerelem❤ 1. Évad [Kakashi ff.] ✅

Kakashi📕

~Yami szemszöge~

Miután elküldtem Kakashit,hogy szedje össze magát eltakarítottam a csészéket és elindúltam Anko felé. Az út csöndesen és nyugodtan telt. Pár akadémiás gyerek aki felismert köszönt és én is vissza köszöntem. Imádom az ottani munkámat! Remélem végre én is kapok majd egy csapatot! Alig várom már! De most a jelenlegi helyzetre kell koncentráljak. Anko 10 percre lakik a klán utcájától,de legalább meg volt a délelötti kis sétám. Elhatároztam,miután beszéltem Anko-val elmegyek bevásárolni utánna pedig a Hatake fiúhoz. Mikor oda értem Anko apja fogadott az ajtó elött.
-Jónapot uram,Anko-chan itthon van? - kérdeztem egy mosollyal az arcomon.
-Jóreggelt kisasszony,persze menj be nyugottan - utasított be.
Meg köszöntem majd két kopogtatással be nyitottam a házba.
-Anko! - üvöltöttem.
A lány az emeletről levezető lépcsőröl nézett le majd köszönve lejött.
-Mi járatban vagy Yami-chan? - kérdezte.
-Beszélni jöttem - feleltem balta arccal.
-Hallgatlak.
-Tudni akarom,mit csináltál éjszaka és miért? - kérdeztem.
-Öhmm, mi közöd van hozzá? - felelte majd leült az asztalhoz egy szakéval a kezében.
-Hmm,látom nem vagy beszédes az este után. Emlékeztetlek,hogy Yuno Kakashi párja és attól,hogy ő nincs itt nem itathatod le és mászhatsz rá. Értem? - vázlatoltam fel a helyzetet.
-Neked amúgy meg mi közöd van ahhoz,hogy én kire mászok rá és miért! - csapott rá mérgében a lány az asztalra.
Felnevettem.
-Már hogyne lenne. Hisz a nővéremről van szó.
-Ó igen? És akkor hol van a te kis nővérkéd ilyen helyzetekbe? Nem fogja elhinni nektek még ha el is mesélitek ndki ha visszatér. Ja! Már ha visszatér - nevetett fel hangosan.
Egy gyors mozdulattal kunai-t dobtam a feje mellé,kis centikkel a füle mellett be is vágódott beállítva a falba. A lány abba hagyta a nevetést és lefagyott. Mosolyt húztam az arcomra.
-Óvatos légy, Anko-chan - majd elhagytam a házat.

~ Kakashi szemszöge ~

Késő délután volt mire az ajtóm kopogtatására keltem fel. A fejemet fogva kiskecmeregtem az ágyból és ajtót nyitottam.
-Yami! Gyere beljebb - tessékeltem be a lányt egy kosárral a kezében.
A lány örömmel be is jött majd cuccokat kezdett kipakolni a kosarábol.
-Ezek mik? - kérdeztem émelyegve.
-Egyrészt egy kis víz és gyógyszer,hogy ne legyél még a másnaposság alatt,másrészt kis étel mert tudom nálad sosincs semmi étel. Harmadrészt elhoztam Yuno egyik póloját.
-Pólóját? De...mégis minek? - kérdeztem miközben elvettem a kezében felém nyújtott kék pólót.
-Hogy emlékeztessen arra,aki vagy - majd rámkacsintott és intve elhagyta a házat. Utánna futottam egy "köszönöm" üvöltéssel utánna is szóltam majd ő háttal nekem de vissza intett. Vissza mentem a házva magam mögött az ajtót bezárva. Neki támaszkodtam az ajtónam majd szélen lassan lecsúsztam míg teljesen nem ültem a földön. A póló kék és rózsaszín árnyalatos volt,a hátán a klán címerével. Egy kék körvonalú felhő. Össze gyűrtem a pólót majd bele szagoltam. Az illata...még így is mámorító volt! Imádom azt a megszokott illatát! 5 perc ajtó elötti fekvés után felkeltem,majd a pólót az ágyamra ledobván mentem ki a konyhába készíteni valami ételt estére,hisz valljuk be,éhes vagyok és magamat kell eltartanom.

Másnap reggel kipihenten és nyugodtan tápászkodtam fel az ágyból. Mint a fiatalok,én is a szerelmem pólójával aludtam *elpirul*. Lefürödtem,meg ittam a reggeli zöld teámat majd elinsúltam a Hokage háza felé. Az irodájnál bekopogtattam.
-Gyere - utasított be.
Be lépvén nagy meglepetés fogadott. A papírok amik eddig az irodának bármely pontján megtaláljató volt,sehol se volt.
-Itt mi történt? - kérdeztem zsebre tett kézzel.
-Bent maradtam éjszakára és elvégeztem az össze papír munkát - nyavajgott az asztalára hajtott fejjel az Ötödik - Amúgy van egy ajándékunk.
-Ajándékotok? - néztem furcsán.
Shizune ekkor egy kis fekete macskát emelt fel az asztal alól,egy cetlivel a nyakában.
-Ez..
-Tőle jött - mosolygott rám a két nőszemély.
Leszedtem a kis papír tekercset a macska nyakárol,szét nyitottam és olvasni kezdtem. A levélben ez állt:

"Kakashi. Bátor rókám,ez a levél most hozzád szól! Ne sírj,ne félj! Veled vagyok! Ne riadj meg az idegen harcosoktól,vakmerő kalandoroktól. Fiataloktól,idősebbektől mert Veled vagyok! Ne pazarold pihenésesnek szánt éjszakákat az utánnam való sírással,őrülj,mosolyogj,hogy egy erős barátnőd lehet! Aki csak érted küzd,szenved nap mint nap ebbe a koszos laktanyában. Légy hű és vakmerő,mert Hatake vagy! És a klánom egyik tagja! Vigyázz magadra te hamvas róka és az én arany húgomra!     A te szerelmed"

A kezemben lévő levél,kezemmel együtt remegni kezdett. Csak a papírra néztem. Igaza volt Yami-nak. Ő tudta,hogy rendben van és semmi baja! Egy halvány mosólyt húztam a maszkom alatt,majd intve elhagytam az irodát.
-Hé! Kakashi! - szólt utánnam Shizune.
-Igen?
-A macska..szerintünk veled akar menni - nyújtotta át a fekete szőr gombócot.
A macska két karom közt nagyot nyújtózott,majd fejét kezemhez dörzsölve elaludt.
-Hehe..köszönöm Shizune.