Elveszett Szerelem❤ 1. Évad [Kakashi ff.] ✅

Yuno🌻

-Most megvagy! - üvöltöttem mikor a faltól elrugaszkodva egy erős ütést vittem be a nagy bestiának. Aka a földre zuhanva össze esett. Levegőt kapkodva én is a földre estem de amilyen gyorsan csak tudtam felálltam és közelebb mentem hozzá. Ruhám nagyrésze szakított volt a nagy harc megviselte..de...legyőztem.
-Jól harcoltál Yuno - kelt fel a földről Aka.
-Jól harcoltál. Nem véletlenül vagy a tanítványom - teleportált mellém a Mester egy vastag tekerccsel a kezében. Biccentettem,majd kitekerte a tekercset. 10 darab kis keret volt,ebből háromban nevek helyezkedtek el. Az elsőt nem ismertem..a második a Mesteré volt a harmadik pedig..
-Isu..? - akardt meg a lélegzetem.
-Igen,Isu-nak is rendelkezésére áll a párduc idézés.
A papírra néztem és csak Isu nevét olvasgattam. Leültem. A Meater egy tintás egyetet nyomott a kezembe. Most eldönthettem. El fogadjam-e,hogy a nagy Aka legyen az idéző állatom,vagy hagyjam a fenébe? 2 percig némán néztem magam elé,majd bele véstem a nevem az Isu utáni lévő keretbe. Felálltam majd a Mesterre néztem.
-Most,hogy a papírok meg vannak,kövess kérlek a barlangba - mondta.
Mit akar ez még tőlem? Energiám hajszála tartja bennem a lelket annyira fáradtnak érzem a testem. A barlangba a Mester elmagyarázta,hogy rá kell harapjak az ujjamra,hogy vér follyon ki majd azt végighúzva a kőfal pldalán már birtokolhatom az állatot. Engedelmeskedtem. Erősset ráharaptam majd végighúzva a falon egy kis csoda történt. Szó szerint kis! Egy 4 hónapos fekete párduckölyköt kaptam el a két kezemmel.
-Innentől ő lesz a te idéző állatod. Mi,akik párducot idéznek saját állatot kapnak amit saját maguknak kell ki edzeniük. A te kezed alatt van ez a poronty - mondta a Meater majd egy pillanat alatt eltünt.

Hogy mi? Ez a kis poronty a kezembe az én saját idéző állatom és nekem kell gondoskodnom róla? Ezt eddig miért nem hallottam sehol? Mindegy is,a kölyök látszólag aludt de már ébredezett. Úgy tartottam a kezembe mintha egy csecsemőt fognék. Lassacskán nyitogatta szemeit és sgy hatalmasat ásított,ahol látszódtak a kis élea fogai. Hát..van mit edzenünk te kölyök.
-Hm...szóval te leszel az én idézőm? - szólalt meg - Akamu vagyok.
Vicsorgott rám.
-Hát Akamu,úgy tűnik én vagyok az idéződ. Yuno McCloud vagyok,de hívj nyugodtan Yuno-nak. Nem kell itt a mesterezés meg a hasonlók - mosolyogtam rá.
-De mielött még tényleg párduc idéző lennél,egy valamit meg kell tegyek ami nem fog jól esni neked - kuncogott halkan a pulya.
-Micsodát? - ekkor kifészkelődött kezeim fogása közül és egy gyors mozdulattal karmait kieresztve bele kapott a Mester álltal megjelölt "bélyegbe". Hatalmas ütés ért szinte a nyakamba,egyszerre össze estem éa üvöltve próbáltam elhárítani a fájdalmat.
-Ezt...ezt miért..kellett? - peóbáltam megszólalni.
-Minden fiatal párduc idéző mikor megkapja első porontyát meg kell karmolnia a jegyet amit a Mestere égetett bele,hogy más állatok tudják,hogy már van "gazdád" - mondta Akamu.
-Fantasztikus vagy. Ezért még elkapom az öreget.. - bosszankodtam.

A késő eati órákban Akamu vissza ment az otthonába ahol a többi kölyökkel játszhat,majd én is a maradék erömmel sebemet fogván nekiálltam visszakullogni a szállóba. Lépéseim egyre lassabbak voltak,látásom gyengült..a sharingan használatátol meg még gyengébbnek érzem most magam. Egy pillanatig megálltam,hogy köhögjek. Vér. Fantasztikus. Az ersőben egyre sötétebb volt mikor ment le a nap és a hold már kacsintgatott rám. Sok idő telt el,sőt mire ki értem a hols már a fejem fölött volt. Láttam..láttam a szállásunk közelgő,kiáramló fényét.
-Az...az..otthonom - mondtam halkan majd eszméletemet vesztettem.

Másnap reggel a gyengélkedő szobánkban ébredtem bekötött nyakkal és takaróval a hátamon. A nap szemembe véső sugarai keltettek fel igazán. De nem volt nyugodt. A reggeli fáradt pillanatait egyszerre megtörte a gyors aggodalomság. 90 fokba láttam csak a bal szememmel! Egyszerre másik szememhez kaptam aztán gyorsan meg kellett nyugodnom,mert csak le volt kötve.
-Fhuu...már megilyedtem - szóltam fel.
-Végre felébredtél - mosolygott rám Isu.
-Jézusom! Mikor kerültél te ide?! - ilyedtdm meg az ágy jobb oldalán ülő barátomtól.
-Itt vagyok már tegnap este óta. A tetőröl nézve figyeltem a teliholdat mikor láttam a sötét erdőböl kivirító rókavörös hajadat. Eléggé elütött a környezettől így ndm volt nehéz kiszúrni. Láttam,hogy nem vagy ép testileg és lelkileg ezért gyorsan hozzád ugrottam mielött össze estél volna - mesélte miközben egy csészényi teát nyújtott át.
Elfogadtam a teát majd le is húztam. Jól esett az egyszer biztos.
-Yuno-chan - lépett be a szobába a Mester.
-Patkány... - morogtam magamba.
-Kedves fogadtatás. Beszédem van veled,Isu? - nézett a fiúra.
-Igenis Mester. Késöbb találkozunk Yuno - intett majd kilépett az ajtón. A mester közelebb jött az ágyamhoz de nem néztem rá. Msghúztam magamat mert ezt Ő tette velem.
-A szemeddel kapcsolatba jöttem beszélni. Azt vettem észre sokra viheted még,ha teljesen ki fejleszted a sharinganod - mondta faképpel.
-Ezt hogy érted? - flegmáztam megint.
-A sharingan teknika nem egyszerű kekkei genkai. Ezt legfőképp Uchihák öröklik,de te nem vagy az.
-Van bennem Uchiha vér Mester...édesanyám nagyszülei Uchihák voltak. Onnét örökölhettem - mondtam.
-Ki örökölte még?
-A szüleim nem és a húgom se. Az akkori családfából én és a bátyám öeököltük a sharingant - néztem rá.
-Ki a bátyád? - mondta fa képpel.
-C...Chio McCloud - feleltem.
-Chio..