Elveszett Szerelem❤ 1. Évad [Kakashi ff.] ✅

Kakashi📕

-A Cobra-csillag jel. Hát ez az amit keresünk mi - mondtam.
-Ezt a jelet nem akárki használja...a kunai készítők legrosszabbikja..gyilkoló tekintete és varázslatos teknikái vannak amik emberek testét szállja meg és irányítja akárhová. A gondolatukba nem száll be,mert az megterhelné a következő lépések elött - mondta Lola.
-Szóval ezek az emberek,vagyis ember mások testét szállja meg és irányítja rejtek helyéhez és öli meg ott? - mondta Sasuke.
Lola bólintott. Kezdett fura érzésem lenni Sasuke mondata után. Úgy éreztem Yuno bajban van ennek az ürge hallata után. Megköszöntük nekik a teát majd sietve elnézést kértünk és útnak indúltunk Konohába.
-Kakashi-san,minden rendben van? Terheltnek rűnsz.. - Sakura.
-Valami nem stimmel nekem..rossz előérzetem van ennek az embernek a története hallatán és,hogy Yunohoz köze van.. - mondtam.
-Megeshet hogy..
-Remélem nem..! -siettem előre.

Fél napnyira voltúnk Konohátol így próbáltam sietni de a srácok egy hosszú idő után már nem bírták. Így hát megálltunk pihenni. Rossz érzéseim voltak,a szivem a nyakamba dobogott és másodpercenként vettem a levegőt. Fel ugrottam a fának egy magasabbik ágára és onnét néztem az eget. Kihúztam egy kunai-t az oldaltáskámból és vésni kezdtem a fába. "3". Ezt véstem bele. Egy hármast.
-Sensei..minden rendben? - ugrott fel aggodalmasan Sakura.
-Aggódok..
-Shizune mellette van nem kell aggódni. Szemmel tartja és szóltak már remélem neki,hogy ha baj van hozzá fordúljon. Ha bármi baj is lenne már biztos segítettek rajta - nyugtatgatott.
-Ezt most úgy mondtad mintha mentális betegsége lenne Sakura - nevettem fel.
-A heg ami a nyakán van..veszélyesnek tűnik főleg ha tényleg igaz az amit az a nő mondott. Nem akármilyen seb ez,mélynek mély de nem találta el az ütő erét - mondta.
Fel álltam majd intettem Narutoéknak,hogy vége a pihenőnek. Indúltunk tovább.

Az út zökkenő mentesen ment csak persze én aggódtam túl mindent. A faluba beérve egyszerre a Korházhoz rohantam. A recepción mondták,hogy Yuno kiment sétálni. Megköszöntem,majd futottam át a hídon egyenesen a kertekbe. Végül csak a legtávolabbi maradt. Ott se volt. Idegesen a fejemet fogva leültem az egyik padra.
-Kakashi,van itt valami ami érdekelhet téged - szólt hozzám Sasuke. Egy narancssárgás hajtincset mutatott ami kétség kívül Yuno-é volt.
-A kerítés sarkában lévő cseresznyefánál találtam - mondta.
Egyszerre oda siettem. Szép megfigyelés Sasuke. A fa mögött egy csapóajtó volt ami le volt zárva. Narutoval sok jutsut próbáltunk de egyik sem nyitotta.
-Utat - mondta Sakura.
Jobb kezével teljes erővel a csapóajtóba ütött ami be is szakadt.
-Meglátszik,hogy az Ötödik tanítványa vagy - mosolyogtam el.
Sasuke és Naruto csak a nyakukat vakarták Sakura ütése után. Csak nem megijedtek? Mindegy is. Leugrottam a folyosóra amit az ajtó zárt. Elöl mentem én,mögöttem Sakura,Naruto és Sasuke. Halkak voltunk,de mégis a hatalmas folyosó lépéseinket százszorosan hangoztatta.
-Sensei! Nézze! - mutatott Naruto a lábunk alá.
A régi vasúti hálózát! 4 éve már,hogy egyáltalán nem használják. Mióta Tsunade Hokage lett azóta el sem indították. Rózsdásak és kopottak voltak a sínek és a vagonok/utas szállítók is.

Hosszabb séta után és magasabb vérnyomással végre elérkeztünk egy megálló pontig. A falak kopottak,koszosak és véresek voltak. Hmm,milyen bizalom gerjesztő! Az egyik oldalt egy asztal állt,amin iratok voltak. Sasuke és én átkutattuk a fiókokat és elemeztem az iratokat.
-Sensei...találtunk valamit! - mutatott Sakura egy lezárt ajtóra.
-Kérlek - tessékeltem a leányt az ajtó felé,hogy nyissa már ki - megtisztelnél.
A lány vette az adást és beütötte az ajtót. Egy sötét folyosón találtuk magunkat. Némi kis fény volt de az se sok. Kirázott a hideg,de persze nem csak engem. A folyosó végén egy régi fa ajtó volt,a jeggyel belevésbe. Megálltam elötte majd a srácokhoz fordúltam.
-Mi vagyunk a 7-es csapat. Konoha szinte,legerősebb ninjái ti vagytok! Bármi van számíthattok a társaitokra és persze rám is mint Sensei-etekre! Nem tudhatjuk mi van ez az ajtó mögött,és mi lesz majd ha belépünk! De! Tudjátok,hogy bármi van én nagyon büszke vagyok rátok! - mondtam.
Majd berúgtam a fa ajtót. Egy rendezett labór fogadott minket. Senki se merre. Érdekesnek tűnt,mégis éreztem egy idegen chakrát a levegőben.
-Figyeljetek oda,lehet genjutsu alá helyez titeket vagy titeket is irányítás alá vesz! Srácok!? - majd msgfordúltam és sehol senki. Mi a franc? Hol vannak?

-Hát,csak eljött a szőke herceg a hercegnőjéért - szólalt meg egy hang a sötétből.
-Ki vagy?! - üvöltöttem fel idegesen.
-C-c-c-c hát nem tanúltál illemet? Először a vendég mutatkozik be,Kakashi - szólt vissza.
A vér is megfagyott most bennem a nevemet hallván.
-Hol van Yuno és mit akarsz tőle? - üvöltöttem.
-Hiányzik? - hencegte.
-Mit csináltál vele!? - üvöltöttem újra.
A hang nem válaszolt. Síri csend lett majd mikor újra megkérdeztem volna felnevetett.
-Engem keresel? - szólalt meg egy ismerős hang mögöttem.
Megfordúltam.
-Yuno...! - üvöltöttem - Gyere! Haza megyünk!
-Hisz,itthon vagyok - válaszolt.