Elveszett Szerelem❤ 1. Évad [Kakashi ff.] ✅

Yuno🌻

Megint a migrén által keltem fel. Ahh,hány óra van? És milyen nap? Feltápászkodtam az ágyban de egyszerre vissza estem,hiszem nem tudtam magamat megtámasztani a kezem miatt. Másrészt a nyakam beszúrt. A fájdalom tüneteit úgy éreztem,mintha ezer tűvel dobták volna körbe az összes ütőeremet az egész testemben. Kínzó fájdalmat éreztem hírtelen így a nyugodtságomat meg sem tudtam őrizni. Hangosan felordítottam.
Egy ismeretlen nővér rohant be a szobába.
-Kérem,McCloud kisasszony. Nyugodjon le! - csitítgatott a nővér.
-Mond már meg nekem,hogyan nyugodjak meg ha egyszer mozogni se tudok! Orvos vagy! Csinálj már valamit! - ordítottam rá. A fájdalom egyre erősebb lett. Mégtöbb nővér rohant be a szobába megnézni engem majd a folyosóra kirohanva kiabálták,hogy : "Szóljatok azonnal a Hokagénak!"
Remélem ő tudja,hogy kell ezt lecsillapítani. Órák ezrei telhettek el mire Tsunade ideért. Legalábbis nekem ennyinek számított. Tsunade alrébb lökte az értetlen nővéreket majd aktiválta gyógyító kezét és a nyakam felé nyúlt. A hegem elött megállította kezét és mintha simogatta volna(csak nem ért hozza),úgy próbált ki valamit. Nem tudom mit hisz én nem vagyok gyógyító! De az biztos,hogy ez után a heg égése és fájdalma csillapodott. A szívem mely hevesen vert visszaállt rendes dobogásába. Vérnyomásom csillapodott és visszaesett. A fájdalom elmúlt. Mély levegőket vettem.
-Shizune,adj nekik abból a szerből amit szoktam használni,az csillapittani fogja a fájdalmát. Ha újra ilyen lesz mint az imént volt,Shizune maga megtudja ezt állítani. Nem nehéz tteknika de kell a koncentrálás. Menjetek! Yuno,te ne próbálj felkelni míg nincs melletted nővér,mert újra bajod lehet mint most! A gyógyszereket amiket felírtam napi szinten szedd kérlek. - magyarázta.
-Meddig kell még bent lennem? - kérdeztem kíváncsian.
-Egy darabig biztos. Haza nem mehetesz. A korház területén kell maradnod,hogy ha kell és baj van tudjunk rajtad segíteni. A heg,ami a nyakadon van nem átlagos - fejezte be.
-Nem átlagos? Akkor mi?! - háborodtam fel.
-Nyugodj le! Kakashi és a csapata már az ügyön vannak,ne aggódj. Sakura lesz az aki melletted lesz szóval ő most a nővéred aki ápom,hisz az épületben egyedül ő az aki nővér és tudja mit kell tenni. Hiszen én és Shizune nem vagyunk itt mindig így ő figyel rád. Jobbullást Yuno! - ezzel elhagyta a szóbát.
Hát hogyne! Egész nap egy unalmas szobában üljek..ELNÉZÉST feküdjek és ne csináljak semmit. De! legalább a fejfájásom is elmúlt Tsunade-nak köszönhetően. Hát ez mi? - fordítottam el a fejem jobbra. Egy csokor rózsa? Mégis kitől? Felkell ülnöm,meg kell néznem! Biztos van benne cédula kitől jöhetett! Okés! Próbálkozzunk meg vele. Jobb kezemmel megmarkoltam az ágy támasztóját majd a bal kezemmel a másikat és felhúztam magam. Ezután a mozdulat után újra beszúrt a kezem,de kis idő múlva csillapodott is. Csak megeröltettem. Magam elé raktam mindkét kezem majd nézegetni kezdtem őket. A jobb kezemen itt-ott volt egy pár karcolás,de a bal kezemen tele volt sebekkel,lila-kék foltokkal és persze a bekötött hegem. Majd felnéztem. A szoba középen volt az ágy a falnak tólva ahol én feküdtem. Balra az ajtó és pár polc,jobbra pedig az éjjeli szekrényem rajta a csokol rózsával és az ablakom. Elöttem egy kis Tv-volt mellette pedig egy ruhásszekrény amiben a ruháim porosodnak. Kicsit ki húztam magam majd az éjjeliszekrény felé forsúltam. Odanyúltam a rózsákhoz,amit nagynehezen elértem. Magamhoz vettem óvatosan mielött még túl gyenge lett volna a kezem és kiejtettem volna. Ha jól számoltam 22 szálat kaptam de hol a cédula vagy valami? Talán kieshetett út közben és nem vette észre? Megeshet.

~3 nappal késöbb~

Ez a negyedik nap,hogy itt roskadok ebbe az unalmas fehér szobába. De végre már felkelhettem az ágyamból és felöltözhettem valami otthoniasabba. Útálom a korházi ruhákat. Majd egyszer csak kopogtattak.
-Gyere - tessékeltem be az illetőt. Yami volt az,a kishúgom.
-Yuno,van kedved sétálni a korház udvarába? Sakura szólt,hogy már sétálhatsz de csak ha valaki van veled. - mosolygott rám.
-Hogy mondhatnék neked nemet? - rohantam oda és öleltem meg.
-Yuno,megint vérzik a heged! Át kell kötnünk. - ilyedt meg hirtelen.

Miután átkötöttük a nyakamon lévő fáslit egy tisztára,felhúztam a papucsomat majd lesétáltunk az udvarra. A virágoskert és a korházelső udvar között volt egy piros híd,ami alatt egy kis patak folydogált. A híd közepén megálltam majd lenéztem a patakra. Magamat láttam. Borzasztóan néztem ki. Sápadt,fehér bőröm volt és úgy néztem ki mint akit megfolytottak volna a fáslival ami a nyakán van.
-Minden rendben van,Yuno? - fogta meg a vállamat Yami.
-Nem..nincs..Kakashi vagy 5 napja elment már küldetésre és vissza se jött,sőt nem is jelentkezett..hiányzik és ideges vagyok,hogy elengedtem! - kezdtem el könnyeimat a patakba hullatni.
-Ő az a Kakashi akivel kiskorotok óta jóba vagytok és mielött elmentél is neki hagytál utoljára üzenetet? Ő maga? A Másoló Ninja? - kérdezte.
-Igen! - folytattam a sírást.