Elveszett Szerelem❤ 1. Évad [Kakashi ff.] ✅

Kakashi📕

Késő este volt mikor sétáltam haza zsebre tett kézzel,majd Yami futott oda hozzám.
-Kakashi! Végre,hogy utol értelek - lihegett levegőt kapkodva.
-Történt valami Yami? - kérdeztem.
-Nem dehogy,nincs baj! A többiek azt kérdezik,hogy nincs-e kedved nekedis beülni egy éjszakai bárba egyet? Kicsit lazítani így pénteken - mosolyodott el.
-Nem tudom..mióta Yuno.. - szakított félbe.
-Kakashi,tudom,hogy hiányzik és még nsm dolgoztad fel. Én se tudtam még..de tudom,hogy haza fog jönni és én nekem csak ez a fontos! Tudom,hogy biztonságban van! - Yami.
-Honnét veszed? - kérdeztem vissza kicsit flegmán.
-A testvére vagyok! Tudom,mikor,hol mit csinál! Na gyere! - fogta meg a kezem és vezetett el a bárba.
Mindenki ott volt. Mire oda érrünk szinte elfáradtam,hisz Yami elég gyorsan fut. Nem csoda,hisz az Akadémián el kell kapni a rosz gyerekeket. Egy hatalmas asztalnál ültek,mind azok az emberek akikre számíthatok: Asuma,Gai,Kurenai,Yami, Iruka, Anko, Yamato, Jiraya és Tsunade is. Anko intett,hogy ott vannak üljünk le. Yami egyszerre oda rángatott. A hangulatom még így is deres volt..de megpróbálom jól érezni magam. Köszöntem nekik majd Jiraya ki kérte a következő kört ahol már az enyémet is számolták. Tsunadén kívül eddig senki se bírta még az alkoholt és az látszott is a többieken. Mondhatni,becsiccsentek. Kihozták a rövideket majd mindenki levett egyet a tálcárol,maga elé rakta és a magasba koccintottunk. Nem húztam le,inkább magam elött mozgattam a poharat és a benne lévő piát,így örvényt csinálva.
-Na mivan,nem megy Hatake? - akaszkodott a nyakamba Anko.
Nem válaszoltam,meghúztam az amúgyse látszó számat.
-Jaaaj hát én buta,hogyan is menne mikor rajta van a maszk! Gyere,segítek levenni! - mondta majd nyúlni kezdett felém. Megfogtam a csuklóját ezzel is leállítva.
-Nem kell segíteni,maszkban is megiszom - majd megfogtam a poharat és lehúztam.
-Aztaaaa ilyen varázsmaszkot én is akarok! - vigyorodott el.
Bűzlött az alkoholtól de ez megszokott volt nála. Nem szokott inni,de ha igen akkor nagyon. És ez látszik is.

Az est folyamán kicsit elengedtem magam. Húztunk le még pár kört aztán nekiálltunk szkanderezni,ezután pedig kártyázni. A kártyázást Tsunade nyerte a szkander-t meg általában Jiraya. Ennyire gyenge lennék? Persze,a pia. Az üthetett ki. Mindenki jól érezte magát,szinte már túl jól,mire Anko megszólalt:
-Fáraaadt vagyoook,kísérj hazaaa! - nyávogott a nyakamba.
A többiekre néztem akik elnevették magukat. Én is nevettem. Rá mosolyogtam majd csuklóját megfogva rángattam ki a bárból,persze mindenkitől elköszönve. Anko háza elött megálltunk majd mondtam,hogy "Én akkor megyek." Erre perverz mosolyt húzott az arcára a jonin dzsekimbe belekapaszkodva húzott be a házba. Ledobott a kanapéra. Ellenkezni se tudtam a kígyó szorítása alol,hisz a pia hatása alatt voltam és önmagam se voltam. Így élevztem a játékát.

[Nem,én ezt biztos nem fogom le részletezniiii :#]

Másnap fejfájdalommal keltem. Megvakartam a tarkóm majd nyújtóztam egyet. Várjunk! Hol vagyok? Ekkor Ankora néztem aki kócos hajjal aludt,nekem háttal. "Mi..mi történt az este?" - kérdeztem magamba. Nem! Ez így nagyon nem lesz jó! És hol van a maszkom? A ruháim? Kikeltem halkan az ágyból majd a fürdőbe rohantam. A ruháim megvannak,fantasztikus. Gyorsan felvettem a gatyámat és a cipőmet majd mikor a pólomat húztam volna a tükörbe valamire felfigyeltem.
-A nyakam... - igen, mint a tehén,olyan foltosan ki volt szívva.
Jézusom...sose fogom ezt magamnak megbocsájtani. Főleg,hogy ezt majd mind el kell mondjam Yuno-nak. Akkor is ha nincs itt! Akkor is hű vagyok hozzá,mert tudom! Vissza fog jönni!

Ekkor felvettem a pólóm,mellényem és a maszkom,majd elhagytam a lakást. Hála az égnek még kora volt így sokan nem voltak kint. A háztetőkön szaladva mentem egyenesen Yami-hoz aki épp a virágokat öntözte.
-Jóreggelt Yami.. - vakargattam a tarkómat.
-Jóreggelt Kakashi. Történt valami? Olyan szétszort vagy! - mondta aggódva.
-Ha meghívsz egy teára,akkor mindent elmesélek - humoroskodtam egy kicsit.
-Persze! Gyere csak beljebb! - tessékelt be.
Bementem,helyet foglaltam az asztalnál,majd miközben öntötte a teát neki álltam a mesémnek. Borzasztóan gyötört a bűntudat. Mind azt amit tettem és mind azt amit ittam.
-Nyugodj meg. Ez nem a te hibád,hanem Anko-é! - mosolygott rám Yami.
-Nemtudom..egyszerűen nem tudok..jaj..jézusom mit tettem? - fogtam a fejemet.
-Hatake! - szólt rám hatádozottan - Akármi is történt ezért elbeszélek még Anko-van! Te meg szedd össze magadat végre és agyalj azon,hogy hozhatnád vissza az asszonyodat és a nővéremet!
Ezzel a lendülettel az asztalra csapott és egy gyilkos tekintettel rám nézett. Azt hiszem akkor futott ki minden vérselytem a testemből. Nem rendelkezett Yami a sharingan örökséggel,de van neki egy tipikus nézése amitől még talán a nagy Itachi is elbújna..mint én most. Nagyot nyeltem majd bólogattam.
-Rendben van. Akkor most te szépen haza mész,össze szeded magad és nem azt a hülye könyvet olvasod,elmész küldetésre,meg tudsz többet arról a "Mester"-ről és vissza hozod a szerelmed! Én meg elmegyek Anko-val egyet beszélgetni - mondta határozottan.
Anyám helyett anyám...