Elveszett Szerelem❤ 1. Évad [Kakashi ff.] ✅

Yuno🌻

Két nap telt el azóta,hogy elhagytuk Konohát küldetés miatt. Lassan már be érünk Homokrejtekbe és meg jelenhetünk a Kazekage elött. Mikor utoljára jártam a faluban még az öreg Vöröshajú volt,Garaa édesapja. Tényleg,vajon vele mi lehet?

A faluba be érve egyszerre fogadtak minket a Homok ninjai. Köztük Kankurou és Temari is.
-Mi fogunk titeket elkísérni a Kazekagéhoz. Ne nagyon bosszantsátok fel az ostoba kérdéseitekkel vagy az ehhez hasonlókkal,mert nincs jó kedvébe. - szögezte le a szabájokat Temari - Bárkinek bármilyen kérdés? Nem? Jó,akkor indúlhatunk.

Szépen baktattunk az épület felé mikor Temari és Kankurou elkezdtek sugdolózni. Közéjük termettem és félbe szakítottam a beszélgetésüket.
-Nem tudjátok,hogy közösségben nem illik sugdolózni? - húztam mosolyt az arcomra.
-WHAA,hölgyem,meg rémisztett... - ilyedt meg Kankurou.
-Nyugodtan tegezz. - szóltam neki.
-Öhmm,rendben van. És hogy tegezzelek ha még a nevedet se tudom? - értetlenkedett tovább.
-Yuno. Hívj csak Yuno-nak. - mosolyodtam el,majd visszafordúltam.
Hallani lehetett szinte,hogy megállt a szivük a nevem hallatán. Temari dadogni kezdett majd megszólalt.
-Te..t..e..tevagy a...az..elveszet..t..anbu..? - makogta.
-Hát nem meglepő? - húztam mosolyt a számra - Ennyi év után újra bevetésen? Ha tudnátok milyen picik voltatok még 13 éves korotokba.
-Viccet űzöl belöllünk?! - háborodott fel Kankurou.
-Micsoda? Dehogy,ne is feltételezz ilyet. Csak a régi szép idők. Amúgy hol van Garaa? Rég láttam már. - feleltem.
-Hozzá megyünk.
-Kazekage lett? Mi lett az apjával?
-Orochimaru megölte és átalakult az ő formályába,hogy amikor a Chunin vizsgán részt vettünk ő képviselt minket. Mint mindig,a Hokage és a Kazekage nézi és ellenörzi a chunin vizsga utolsó részét. - mesélt Temari.
-Ez szörnyű.. - válaszoltam.

Ekkor megérkeztünk az épület elötti kapuba. Bevezettek minket és egy hosszú folyosó után elérkezdtünk az Kazekage ajtajához. Temari bekopogott majd betessékelt minket. A terem szép rendezett volt. Papír papír hátán de persze rendezve és nem a földön,minimum két növény ami tisztítja a poros levegőt és persze egy kis takaros asztal. Az mögött meg ott ült maga,Garaa,egy zöld Kage sapkában.
-Kiket hoztál Temari,Konkurou?
-Garaa,ő itt Yuno a McCloud házból. Bevetésről jöttek Konohábol. Yuno? - nézett felém Kankurou.
-Ezt a Hokage küldi. - nyújtottam felé egy tekercset amit a homokával el is vett és elis kezdte olvasni.
-Értem - felallt az asztalától,kutatni kezdett egy fiókba majd egy vöröses tekercset adott oda - ,ezt add oda Tsunade-nak.
Bólintottam. A többiek akik velem voltak kint az ajtó elött vártak meg. Bólintottam majd az ajtó fele vettem az irányt.
-Mehetünk - intettem a többieknek.

Kesöbbiekben Konoházok ilyen 500 mérföldnyire egy sűrű erdőbe értünk. Idegesített és zavart az ottani légtér. Mikor épp egyik fa ágról ugrottam át a másikra a nyakamon lévő heg beszúrt. Mintha tűt dobtak volna bele. Megszédültem és le estem a földre. Négykézlábra gyorsan felálltam,mielött még azt hinnék orvos kéne. Kérdezgették a körülöttem lévők,hogy "minden rendben van? Mi történt? Mi a baj?"
Majd kaparni kezdett a torkom egy köhögni kezdtem. Vér. Tessék? Rosszat érzek a levegőben,beszúr a nyakamon lévő heg,megszédülök,összeesek majd vért köhögök fel. Tessék? Nem tetszik ez nekem.. Annyira..hogyan mondjam..nyugodtság van körülöttünk,itt,egy sűrű erdőben. Ahol bármikor megtámadhatnak minket.
-Yuno,neked vérzik a nyakad!"
-Ne foglalkozz vele,jol leszek.
A nagy francokat. Ugy hasított mintha villám csapott volna bele. Félre húztam jobb szemem elött lebegő hajamat majd körbenéztem kicsit a sharingannal. Tudtam. Valaki mozog a fák között. És ellenség. Meg akart támadni minket. Mielött még az elöttem álló társamat támadta volna meg, gyorsan mögé suhantam és fejem elé ikszbe raktam kezemet amivel kivéstem az idegen támadását. Tőrje kezembe állt és éreztem,hogy egyre gyengülök.
-Hát végre,hogy találkozhatok veled McCloud. Rég láttalak csata közelébe. - nevetett fel az idegen.
Tessék?! Ő..ismer engem! Éreztem,hogy eláll a lélegzetem a nevem hallatán,majd sötétedni kezdett a világ. Elájultam. Össze estem. De valahogy mégse az alattam lévő füves-köves földet éreztem. Két otthont nyújtó kéz kapott el mielött össze estem volna. Homályosan láttam,hisz a vér amennyit vesztettem nem kevés volt. Nem láttam teljesen kivolt de arra már elájultam.

Borzasztó fejfájással keltem a korházba. Pislogtam és pislogtam. Próbáltam látni,de még mindig csak homályosan láttam. Újra nyitogattam a szemem majd láttam,hogy az ágyam mellett sgy szürke hajú srác fekszik és alszik.
-Kakashi? Te vagy az? - próbáltam makogni ami szörnyen halk volt de felkelt rá.
-Yuno! Hát fel ébredtél! Istenem,végre! Hogy érzed magad?
-Szörnyen fáj a fejem. Szinte széthasad. - válaszoltam.
-A nyakadon lévő seb miatt. Tsunade és Sakura erős gyógyhatású gyógynövényekkel próbálták rendbe tenni a heget de így is nehezen sikerült.
-Roszabbodott az állapotom? - kérseztem.
-A kezeden össze varrták a sebet így az gyorsabban fog gyógyúlni mint a nyakadon lévő. Sakura mondta,hogy későbbiekben be kell jönnöd majd a korházba,sőt minden nap. És mondták egy ideig itt is kell maradnod.. - mesélte el ezt mind Kakashi.
Fantasztikus. Azt se tudom mióta fekszek ebbe az unalmas fehér kórszobába,de még itt is kell maradnom nem hogy hazamennék a húgomhoz akit 3 éve alig láttam. A bátyámról meg nem is beszélve. Haszontalan mint mindig...ahhh de legalább ő itt van velem..!