Elveszett Szerelem❤ 1. Évad [Kakashi ff.] ✅

Kakashi📕

Kómásan ébredtem. Hol vagyok?
-Felébredtél végre. Azt hittük már teljesen kiütöttek - szólalt meg az ágyam mellett álló Tsunade.
A korházban vagyok.
-Meddig voltam kiütve? - kérdeztem.
-Lassan már egy hete,hogy ilye...
-TESSÉK!? EGY HETE!? - szakítottam félbe - Yunoval mivan?
-Hát..mióta téged és a többieket hazahoztuk róla semmit se hallottunk.. - nézett a földre.
Hátra este,egyenesen bele temetkeztem az ágyamba. Idegességemben a fejemet fogtam.
-Mi lesz így velem...? - mondtam kezemmel a számon.
-Mindenhogy próbáltuk és próbáljuk is majd keresni Yuno-chant. Ne aggódj Kakashi. Vissza fogjuk hozni! - mondta majd elhagyta a szobát.
A nyakam a szívembe dobogott. A szívverésem egyenletlen volt. Levegőt is nehezen vettem. Mivel nem volt senkise a szobában levettem a maszkot. Mély levegőt vettem és próbáltam lenyugodni. Majd kopogtak.
-Kakashi-san..minde...JAAAJ...KAKASHI -SAN NE HARAGUDJON,HOGY MEGLÁTTAM! - jött be Yami a szobába.
-Ai,Ai,Yami. Semmiség az egész - csukta be az ajtót maga után - gyere csak,úgy is mindegy már.
-Rendben van.. Szerettem volna tudni hogy van? Hallottam felébredt - mosolygott rám.
-Hát..lehetnék jobban is - sóhajtottam.
-Tudom milyen érzés.. - mondta.
-Melletted én meg se szólalhatnék. Yami-chan te már 3 éve láttad utoljára a nővéredet és mire vissza tér újra eltűnik..sajnálom..
-Kakashi-san? - kérdezett vissza.
-Azt,hogy nem vigyáztam rá eléggé...az ő érdekében mentünk ki küldetésre,hogy megkeressük azt az embert aki készítette ezeket a kunai-okat,hogy..talán ő tud majd rajta segíteni..de nem! Már megint az én hibám,hogy eltűnt! Megint az én hibám,hogy nincs most itt! Se veled se velem! Én tehetek róla,hogy ez idáig fajult! El se kellett volna mennem küldetésre! Itt kellett volna maradnom vele,vigyázni rá! - hullott ki egy könnycsepp a szememből.
-Ezért ne okolja magát Sensei - jött be Sakura.
-Sakura! - fordúltam el.
-Mindegy már,láttam magát maszk nélkül. Hogy érzi magát? - kérdezte.
-Nehezen.. - néztem Yamira majd Sakurára.
-Yami! Örülök,hogy látlak! Hogy mennek a dolgok az Akadémián? - kérdezte.
-Jól,köszönöm Sakura,de most Ő rajta kell segítenünk - néztek rám mindketten.
Elvetettem a tekintetem a lányokról majd az ablak felé néztem.
-Ez... - akadt el a lélegzetem.
-Igen,ez maga Yuno szobája - mosolyodott el Sakura.
A rózsak..amiket neki hoztam..még mindig itt vannak,de már hervadtan. Mély levegőt vettem majd hátra estem az ágyon.
-Miért történik mind ez? - kérdeztem.
-Kakashi - torpant be Tsunade majd gyorsan szám elé húztam a takarót - Yami,Sakura,kérlek.
-Hai! - mondták egyszerre.
Mindketten kimentek maguk után becsukva az ajtót.
-Hogy vagy Hatake? - kérdezte Tsunade is.
-Lehetnék jobban? - válaszoltam takaróval a szám elött.
-Jólvan,elfordulok. Húzd fel a maszkodat mert nsm értelek tisztán - ezután elfordúlt én meg felhúztam a maszkom. Felültem az ágyon majd felé néztem.
-Vissza fordúlhatsz - sóhajtottam.
-Szóval,Kakashi. Először is azért jöttem,hogy megnézzelek márészt,meg Shizunéval kutattunk kicsit ez a bizonyos ember után aki a Cobra-csillag jelet használja - mondta.
-Tényleg? Mire jutottatok? - kérdeztem vissza.
-Hát,a jelenlegi tartózkodási helyéről nem tudunk. Lementünk mi is a régi vasúti járatkoz és Sakura elvezett arra a helyre ahol megtaláltátok Yuno-chan-t de ott már nem volt semmi. Üres szoba volt. Mindent elvittek. Némi ujjenyomatok voltak a falon,azokat elemeztük de nem ismerte fel a gép,kié is lenne - mondta.
-Szóval konkrétan semmire se jutottunk? - kérdeztem.
-Konkrétan igen - válaszolt -de akkor se fogjuk feladni a keresést Hatake.
Ezzel megfordúlt és kiment a szobából.

Másnap reggel korán ébredtem. Még a nap is épp ébredezett. Felkeltem az ágyból,hogy kinyissam az ablakot. Beszívtam eleget a friss,reggeli levegőböl. Még most se tudtam feldolgozni amit tegnap Tsunade mondott. Felnéztem az égre majd visszaléptem a szobába. Kidobtam az elhervadt rózsákat a kukába "majd veszek másikat,akkor is ha nincs itt Yuno". A szekrény fele mentem,hogy átöltözzek utcai ruhámba. Kinyitottam a szekrény ajtót de saját ruháimat sehol se találtam. Viszont....Yuno ANBU ruhály itt volt.. Levettem a pólóját a válfárol majd beleszagoltam. Imádom az illatát! Jobban mint a frissen nyomtatott könyvnek. Összepakoltam egy táskába a ruháit mikor kopogtak.
-Kakashi-san,itt vannak a ruhái. Ki mostuk őket,mivel nagyon porosak voltak - nyitott be egy fiatal nővér.
-Köszönöm - ezzel meghajolt és elhagyta a szobát.
Átöltöztem gyorsan,vállamra kaptam a táskát és elhagytam a szobát. A recepción kijelentkeztem és magam mögött hagytam a korházat. Az utca még üres volt. Reggel 6 óra lehetett. Néhol,néhol a friss zöldségre vadászó nénit láttam de másokat nem. Első utam mégsem a saját lakásom volt,hanem a McCloud házsorok. A falu legtávolabbi rész volt a clánnak egy utcája. Szép hely volf,szerettem régen is és most is ide járni. Yami szépen fenntartotta az egész utcát szinte. Belépve egyszerre ő is fogadott.
-Kalashi-san! Örülök,hogy el dngedték a korházból. Jöjjön be,főztem egy teát! - utasított a lány a háza ajtaja felé.
-Jaj,nem köszönöm,Yami-chan. Csak Yuno ruháit hoztam el a korházból - vakargattam a tarkómat.
-Köszönöm,de akkor is bejön egy teára! - állt mögém és kezdett el belökni a háza ajtaján.