☆ 21.rész ☆

404 17 0
                                    


| Klaus szemszöge |

//csütörtök//

A reggel unalmasan telt. Negyedik óra után Lorett rángatott ki a teremből.
~Lépjünk le -mondta könnyedén majd maga után húzva elhagytuk a suli kapuit. Berángatott a kocsijába, és becsatolta az övet. Ő is így tett és ezt követően a gázra taposott. 10 percnyi út után hozzánk keveredtünk ki. [Ezt nem én írtam😂]
-Mért jöttünk ide?
~Beszélnünk kell.
-Nem ért rá volna suli után? Mi a francnak rángattál haza?
~Nem volt más választásom. -bementünk a házba, és Lorett egyből a hálószoba felé tartott.
-De jól tudod az utat- szemet forgatva követtem. Az ajtót nyitva hagyva ültem le az ágyra.-na szóval, mi volt olyan fontos?
~Szivem, ne csináld ezt. Tudod jól hogy miért vagyok itt.
-Nem rohadtul nem tudom.
~még mindig szeretlek, és nem érdekel kivel voltál, megbocsátok, csak legyél újra az enyém.
-Lorett. Fogd fel. Mást szeretek.
~Ez nem igaz, csak kihasznál Amanda. Én sokkal jobban ismerem mint te. Legjobb barátnők voltunk.
-nem hiszek neked, jobb lenne ha békén hagynál.
~ahjj Édes... Ne kezd ezt. egymáshoz tartozunk, te is tudod... Hisz a napokban mindig együtt voltunk titokban. És tudom hogy még mindig vágysz rám.- ekkor egy halk Sikolyt és távolodó léoteket hallottam. Azonnal az ajtóra szegeztem tekintetemet. Lorett csak nevetett.
-Ezt direkt csináltad?!
~Szívem, figyi. Ha nem lehetsz az enyém, akkor másé se.- kiráncigáltam a házból, majd miután ott hagyott Amy-t kezdtem hivogatni.

×Befejezetlen× Miért pont te? 2 Onde histórias criam vida. Descubra agora