×Befejezetlen× Miért pont te? 2

☆ 39.rész ☆

| Klaus szemszöge |

• utolsó nap •

Épp hogy össze pakoltam, mikor angyal rontott be.

- Srácok! Nem láttátok Izzy-t? Hiába keresem, teljesen eltűnt.

~ Tegnap este haza ment Mason-nel. Nem érezte jól magát.

- Nekem miért nem szólt?

~ Nem akarta elrontani a kedvetek. Azt mondta olyan jól elvoltatok Klaus-szal.

- Ahjj... Olyan buta... Na mindegy, ezek szerint megvan. Ti össze pakoltatok már? - mindenki egységesen bólintott.

~ A busz fél óra múlva érkezik. A tanár üzeni jó lenne ha csipkednétek magatokat.

- Rendben - Hangzott ez is szintén egyhangúan.

• 16:47 •

- Megérkeztünk!

~ Klaus! Amanda! Úgy hiányoztatok, meg persze apátoknak is. - mosolygott ránk mostoha anyám.

- Én kipakolok. Amanda, jössz? Segítek ha kell?

~ Nem nem. Amandával most én beszélek. Négyszemközt. - nyomarékosította apám.

- Ok. - felmentem a szobámba, és ahogy említettem úgy tettem. Mikor kész lettem mindennel, kedvem támadt bekapcsolni a tvt. Kis idő után a kapucsengőt hallottam meg. Nem figyeltem rá, a képernyőt bámultam. A zajból leszűrve Amanda unokatestvére és a családja van itt. Valaki kopogott.

- Ne gyere be.

~ Nagyon vicces vagy Klaus. Itt vannak Dorothy-ék. Gyere le enni, és köszöntsd őket.

- Bocs, de nincs kedvem az uncsi dumájukat hallgatni.

~ Felhozzam a vacsorád? - kérdezte mosolygosan.

- Hiszen már itt van előttem. Azthittem te vagy a vacsorám.

~ Klaus... Lennt vannak anyáék. Ne most. Amúgy is megvan.

- Mik ezek a kifogások kisasszony? Enyjeh... Régen semmi ellen nem volt kifogásod.

~ Szerelmem ezek nem kifogások hanem tények.

- Rendben. Mit kérdezett apám?

~ Hát... Kíváncsi volt mennyire komoly a köztünk lévő kapcsolat.

- Tényleg? És mit válaszoltál?

~ Azt hogy én eléggé hosszú távúra terveztem, és elmagyaráztam hogy mit érzek irántad, majd ő beleegyezett abba hogy óvatosan beadagolhatjuk anyának.

- Tessék? Beleegyezett? Ilyen könnyen? Azthittem sose fogja megengedi hogy együtt legyünk.

~ Ezek szerint áldását adta ránk?

- Valami olyasmi. Viszont inkább gyere és feküdj be mellém az ágyba.

~ Szerelmem. Vissza kell mennem a családhoz. Majd később átszökök. Megígérem. - Sóhajtottam egyet, majd beleegyeztem. Amint kilépett az ajtón, már hiányoltam. Folytattam a tv-zést, s közben átöltöztem.