Kiszolgáltatva

13.rész

Jó olvasást🙂

Jungkook:

Eltelt 3 hét telt el.És most először sikerült elérnem Nicket telefonon, persze titokban. Éppen találkozóra indulok, amit napokban beszéltünk meg. Szívem hevesen dobog, annyira izgulok.
-Jungkook. -hallottam meg hangját.
Annyira boldog lettem hirtelen, hogy nyakába ugrottam.
-Hiányoztál nagyon.-mondtam.
Kaptam egy csókot. Ami nagyon jól esett már.
-Te is nekem baba.-vált el tőlem.
Mosolyogva indultunk be a kávézóba, ami másik városba volt.Így kicsit biztonságosabnak éreztem.

Amúgy úgy sikerült elkéretőznöm, hogy bizalmába férkőztem. Jelenleg nem gyanakszik semmire, ami miatt nyugodt vagyok.
-Itt a kávéd. -tette le.
Köszönet képpen puszit adtam szájára.
-Nagyon aggódtam miattad. Gyorsan eltűntél és sehol sem találtalak. Azt hittem már halott vagy. -szemébe könnyek jelentek meg.
Amit letöröltem, majd megöleltem.
-Sajnálom. De nem akartam kockáztatni az életed. Bár most is azt teszem. -simítok arcára.
Hirtelen komolyá vált.És  rendbe szedte magát.
-Akkor mond el kérlek. Már kiváncsi vagyok mi történt. -fogta meg kezem.
Jobban belefogom keverni evvel. De talán ha keveset mondok akkor annyira nem.
-Szóval két éve történt. Rossz dologba keveredtem bele.Persz Jimin miatt, aki már akkor ilyen dolgokban volt. Utána elköltöztem. Aztán megjlentek a rendőrök, engem kihalgatak és Jimint is. Egészet rám kente, majd elvittek egy ideglenes börtönbe. Ahonnan kiszabadítot, aztán magához vitt. Végül vele kellett maradnom, mert megölt volna téged. -vázoltam röviden.
Többit nem igazán szeretném mesélni. Túl fájdalmas lenne számomra.
-Baba én... -kereste a szavak.
Gondoltam, hogy lesokolja elsőre. Hiszen ő sose került ilyen helyzetbe.
-Figyelj megoldom. -nyugtattam meg.
Biztatóan rá mosolyogtam, ami hatásos volt.
-Arra én is kiváncsi leszek Jungkook. -szólt egy mély hang.
Ijedten néztem gazdájára. Pontosan tudtam ki az.

Idegesen rángatot ki minket,majd kocsiba ültett.Kihalt utcához mentünk. Jelzett, hogy száljunk ki.Remegve tettem kérését, közben páromon tartottam szemem. Aki szintén félt.
-Vigyázatok rá.-adott egyik embernek.
Ellenkeztem, de esélytelen volt. Hiába probáltam erősebbek nálam. Könyöröve néztem Jiminre. Arcán gonosz mosoly jelent meg. És fejéhez tartotta a fegyverét. Ravaszon volt már az ujja, viszont  nem tette meg. Inkább fejbe vágta, utána ütni kezdte. Lassan eszméletét veszti, annyira megverte.
-Kérlek Jimin.-könyörögtem újra feleslegesen.
Sírva fordítottam el fejemet. Rossz látni, és megint az én hibámból.Hogy lehetem ilyen hülye? Teljesen kiment a fejemből, hogy figyelnek engem. Megint elrontottam.
-Ne csináld kérlek... bármit megteszek, hogy életben hagyd. -mondtam.
Erre felém fordult. Földre ejtette és megfogta arcomat. Érzelem mentes arcal figyelt engem. Majd újra elmosolyodot.
-Tényleg bármit Kook? -kérdezte.
Bolintottam egyet, érte képes vagyok bármire.
-Rendben, akkor te teszed meg. -közölte velem.
Intett egyet és elengedtek.Kezembe nyomta a fegyver.Ugye nem? Én biztos csinálom meg.
-Egyszer már sikerült megölni valakit. Most is fog. -lökött közvetlen mellé.
Ő is sírva figyelt engem.Gondolkodtam, hogy magyarázam ki. De mintha olvasott volna gondolataim:
-Nincs semmi kifogás vagy magyarázat.-szólt.
Hozzám ért jelezve, hogy segítsem fel. Mikor felkelt megcsókolt, majd lövést hallottam. Karjaimba esett, én pedig magamhoz öleltem testét. Komolyan feláldozta magát.Nem kellett volna, ha jobban figyelek mindenre.
-Milyen úriember. -mondta gúnyosan.
Én pedig mindig sokkosan ültem. Amíg el nem vitték tőlem. Erőm eltűnt és sírva borultam földre.Becsuktam a szemem és a fegyver fejemhez tartottam. Csak meghalni akarok, semmi mást. De nem történt meg, mert valaki kivette kezemből.
-Te megőrültél?! -kiabàlt velem Jimin.
Miért nem hagyott meghalni? Sokkal könnyebb lenne nekem.
-Csak ennyit szeretnék.Minden fontos embert elvesztettem.Nincs miért élnem már. Akkor csak szenvedek. -felültem, de megszédültem.
Szerencsére időben elkapott. Ringatni kezdett, mint egy kisbabát.Fejemre puszilt, utána karjaiba vett.

-Este-

Erős fejfájásra keltem. Lassan felkeltem és körülnéztem.Fasza mindig Jiminél vagyok. Újra eszembe jutott Tae, ahogy ilyenkor probál felvidítani. Vagy Nick aki szintén törődött velem. Sajnos már nem láthatom őket.
-Kook vendégek lesznek, szóval készülj. -szólt.
Ahogy közelebb ért, úgy távolódtam tőle.Ő csak ne érjen hozzám.
-Figyelj én tudom, hogy nehéz. De szeretném ha újra velem lennél. Mai napig szertlek téged.-mondta.
Nem hiszem el. Ha szeretne nem csinált volna ilyet. Várjunk, miért is gondolkodom ezen? Biztos nem azért...vagy igen?
-Kik is jönnek? -hagytam figyelmen kívül amit mondot.
Izmai megfeszültek, de nyugodt maradt, és válaszolt:
-Jin és többiek.Pár perced van, hogy lent legyél. -ment ki.
Legalább normális emberek.Viszont évek után újra találkozom velük, ami furcsa lesz.