Kiszolgáltatva

33.rész

Itt lenne újabb rész, remélem jó lett😅
Jó olvasást 🙂

Jungkook:

Fájdalmasan fekszem kocsi hátuljába, mivel megvertek. A legrosszabb, hogy Hobi is. Akiben bíztam, reménykedtem benne. De csalódtam, ahogy mindenkibe.
-Jungkook gyere segítek neked. -súgta valaki.
Érdeklődve fordultam oda, nálam alacsonyabb volt. Arcát maszk takarta, de hangja ismerős nagyon. Kezdtem reménykedni, hogy Jimin. Viszont ő már meghalt, így nem lehet ő.
-Honnan tudod a nevem? -kérdeztem tőle, közben segített nekem felállni.
Lassan, de óvatosan kezdtem vele sétálni kocsitől. Még senki sem figyelt ránk, mert nagyban beszélgetek kicsit messzebb.
-Csak tudom nyuszim, ezen ne aggódj. Nem bántanálak soha téged Jungkook. -válaszolt, és látszik ahogy mosolyog.
Nyuszi? Jimin hívot régen így. Újra emlékek ugrottak be, erre szomorún hajtottam le fejem.
-Hova viszed őt?!-kérdezte idegesen Hobi, fiútól aki fegyvert tartott felé.
Félve bújtam ismeretlen fiú mögé, aki szinte védve állt elém.
-Komolyan nem ismertek fel? Halottnak hittetek, tévedtek. -dobta félre maszkot.
És tényleg Jimin volt. De mégis hogyan élte túl? És hol volt eddig? Amikor szükségesem lett volna rá? Túl sok a kérdés fejemben most, amire nem kapok választ egyenlőre.
-Jimin? Istenem annyira régen láttunk már. Hol voltál? Miért nem kerestél minket? -engedte le fegyvert Hobi könnyes szemekkel.
De nem válaszolt kérdésekre, inkább kezemet fogta meg. Amitől éreztem, hogy pirulok. Újra érzem azt amit régen, de közben Yoongi iránt is. Teljesen eltévedtem, alig bírom követni mi történik éppen.
-Sajnálom, hogy tàvol maradtam. Ez volt a helyes döntés akkor. Egyet tudok Jungkook, sosem voltál egyedül. Figyeltelek téged... -fogta kezemet Jimin.
Miért lettem hirtelen szomorú? És gondolok közben Yoongira is? Pedig örülnöm kellene, hiszen velem van.
-Válasz Kook, itt az idő. -jelent meg Yoongi is- Döntened kell, ő vagy én...-nézet rám.