Kiszolgáltatva

14.rész

Sziasztok itt lenne az újabb rész.Jó olvasást🙂
Hibákért bocsánat.

Nagyon köszönöm a 2,03k❤

Jungkook:

-Ne Jimin engedj el! -ütögetem és mocorogtam.
De ez sem hatott, inkább jobban tartott. Kezeim, lábaimat szorosabban fogta.
-Rosszabbat kapsz ha ezt csinálod. -mondta ijesztő hangon.
Engem viszont nem érdekelt. Nem akartam vele lefeküdni. Semmi pénzért sem csinálnám.

Minden erőmet összeszedtem. És megrúgtam ott. Ami miatt elengedett, így szobámba futottam. Ajtót kulcsra zàrtam.
-Tudod, hogy most nagy bajban vagy. Szóval engedj be most!- ütötte ajtót.
Hátrébb húzodtam a sarokba. Ott halkan sírni kezdtem. Félek nagyon tőle, én egyedül telhetetlen vagyok.
-Te akartad Jungkook. -mondta.
Majd ajtóba rúgott erőből. Kisebbre húztam össze magam. Szemeit becsuktam hátha segít. Olyan percek telhetek el. Már nem hallottam Jimint, hogy próbákozna. Lehet már feladta? De nem olyanak ismerem, biztos tervez valamit.

Ezért hamar ki kell jutnom innen. Csak a kérdés hogyan.
-Jungkook. -suttogta valaki.
Az ablak felé fordultam ahol Suga volt. Megnyugodva mentem oda hozzá. És magamhoz szorítottam ahogy tudtam.
-Segítek neked. -mondta mindig suttogva.
Hálásan pillantottam rá, ami miatt elpirult. Na most mi történt vele?
-Induljunk mielőtt bejön. -mászott ki ablakon, utána pedig én.
Óvatosan lemásztunk és kocsiba ültünk. Tükörből még láttam Jimint ahogy idegesen a falba üt.
-Ne aggódj, inkább aludj. -puszilt arcomra.

Puha ágyba ébredtem.Úgy, hogy valaki karjaiba fekszem. Aki nem más mint Suga volt. Olyan édesen aludt, hogy nem akartam felkelteni. Inkább vissza feküdtem és élveztem.

Mocorgásra leszek figyelmes. Sugára pillantok aki éppen most kelt fel. Küld felém egy mosolyt, amit viszonzok.
-Hogy aludtál Kookie? -kérdezte aranyosan.
Pirulva fordultam el. De miért is jöttem zavarba? Nem értem már magamat sem.
-Jól kivételesen. -válaszoltam, zavaromba pedig haját piszkáltam.
Kuncogva ült fel és magához húzott. Majd hajamba puszilt.
-Amúgy szeretném ha mai napot együtt töltenénk. Mert mikor találkoztunk akkor nem tudtunk beszélni.-mondta.
Hát igen, akkor senkivel sem tudtam. Mivel Jimin folyton elhallgatott. Nem akarta, hogy beszélgesek.
-Benne vagyok. -bújtam jobban hozzá.
Újra biztonságban éreztem magam, mint akkor Nickel.Viszont  biztos azt szeretné, hogy boldog legyek. Nekem meg muszáj lesz túlépnem, úgy mint Taehyungon.
-Srácok gyertek enni. -szólt be Jin, aztán ki is ment.
Gyorsan keltem fel az ágyból.Kerestem ruhákat amit felvettem. Közben éreztem tekintettét ahogy követi mozdulataim.Ezért minél hamarabb magamra vettem.
-Menj le, addig én is elkészülök. Beszélges velük. Hiányoltak már. -kereste ruháját.

Lent már terített asztal volt. Rajta finom reggelivel.
-Jó reggelt Jungkook. -köszönt Jin.
Megölelt engem.
-Neked is Jin. -öleltem vissza.
-Jungkook. -ugrott rám hirtelen J-hope.
Így sikeresen a földre kerültünk. Nevetve öleltem őt is meg.
-Játszunk kicsi a rakást.-érkezett végül Namjoon.
Alig bírtam tartani őket, nagyon nehezek voltak ketten. Szegény Jin nyomtunk szét, mert ő volt alul.
-Na elég lesz. Nem kapok levegőt. -mondta.
Mi pedig leszáltunk. Asztalhoz ültünk és beszélgetni kezdtünk. Közben Suga is megérkezett.

Nyugodt reggelinket Jimin zavarta meg. Aki bejutott a házba valahogy.
-Hogy voltál képes ott hagyni?!- rángatott fel a székről.
Szemeibe dühöt egyben csalódottságot láttam.
-Jimin ne érj hozzá! -lökte el Suga.
Gúnyosa  felnevetett.
-Úgy tudtam, hogy mindig szerelmes voltál belé. Viszont ezt nem hagyom. -fegyvert vett elő.
Felé tartotta én pedig elé álltam.Fájdalmasan fogtam hasamoz ahol a golyó ért.
-Hívjatok mentőt! -ordított J-hope.
Ennyit hallottam utoljára.